Ének

Kedvesemről

Kedvesem ha itt lehetne végre,

leültetném asztal mellé, székre.

Feltálalnám legkedvesebb étkét,

aranyszálon kötnénk meg a békét.

Hideg sörrel öblítenénk végül,

nézném arcát egyre, amint szépül.

Rózsaszínre válna, s mosolyogna,

a két szeme csillogna, ragyogna.

Kis kacsóját a kezembe fognám,

képzeletünk lakna a hegy ormán...

Onnan szállna az egekbe létünk,

míg nem múló szerelemben égünk.

Így lehetne, s tudom, el is jönne,

de közöttünk a messzeség völgye...

Így plátói érzelmeink mentén

ernyedünk el a mindenség csendjén.

2019. február 8.

Jégvilág

Jeges lett a szíved, kedvesem...

Megfagyott a szeretet oltárán.

Bezárult szemekkel vagy jelen,

Isten fényén olvad a lelked már.

Fekhelyed ma fehér, tiszta,

fentről aláhullt paplan fedi.

Könnyező gyermekeidet

csak emléked, ami élteti.

Jégvilág maradt utánad, csend...

Bús szerelemmel gondolok rád most.

Emléked sugároz meleget --

Sugarában róttam le e pár sort.

2019. január 23.

Ha meglelném...

Szerelemről írni dalt, ki tudna?
Szív kell ahhoz, s fájó sóhajok.
Boldogtalanságban nem hazudna
ember fia, bárhogy is vacog.

De ha boldog, s menne rabigába,
- szerelemre áhítozna ő -
előbb menjen futva patikába
gyógyírért, ha legyőzné a hő.

A szerelmet dalba komponálni
merész húzás eme korba' már.
Nincs kurázsi egymást megcsodálni,
hatvan felett rozsdát fog a zár,

s aki nyitná, talán meg se hallja,
mit fütyül az októberi szél,
amikor a pőre bokrok alja
zörgő ágon fagyhalált zenél.

Mert a szívben újra éled minden,
tavasz virít tarka pázsiton.
Talán, hogyha meglelném a kincsem,
kinyílna e hervadt, pár szirom...

S befogadna nyüzsgő Párizsom.

2018. június 25.

Torzó

Nem is értem, mi a csoda történt?
Előttem vagy valódi tükörként.
Ha rád nézek, látom magam torzan:
kicsorbulva, elnyagdulva, rosszan...
Mint valami neveletlen ifjonc,
írok, s vagyok: faragatlan, virgonc.
Tiszta szemed sugarába néznék...
S akkor talán rögtön el is égnék!

2018. július 2.

Neked adom

Van nekem egy kicsi erszény,
abban van a pénzem.
Neked adom, hogyha kéred,
- majd ha én bevégzem.

Van nekem egy kalapom is,
a fejemen hordom.
Míg az fedi kobakomat,
semmire sincs gondom.

Van nekem még ez is, az is,
ami vágyat ébreszt...
Mindezeket neked adom,
hogy azután élvezd.

De a kérvényt írásban küldd,
és ráírd a címet,
mert mindenem neked adom,
hogyha tudsz rá (p)rímet!

E verset is azért írtam:
kincsed legyen benne,
s figurázós, trendi pírban
benned megpihenne.

2018. június 7.