Ének

Elrontott kenyér

Van az úgy, hogy nem romlik el.

Akkor el kell rontani!

Gondoltam, hogy nem mondom el...

Be kell ezen zsongani –

Kenyeremet dagasztottam úgy, ahogy

a nagy könyvben meg is vagyon írva.

Meghajtottam háromszor, de valahogy

gubancos lett, mint a kerti nyírfa.

Ráadásul elöl deszka, hátul léc,

lapos, mint a leeresztett lángos.

Hogyha látná, kiröhögne a vigéc,

kinek képe megvetéstől ráncos.

Na, de sebaj, van orvosság odaki!

Folyton éhes, ugatástól hangos...

Megbecsüli! A feladat lovagi,

a foga meg ettől lészen harcos!

2019. június 14.

Tejfölös kenyér

Tejfölös a kedvem, ha a cigány húzza...

Ja, nem így van, kérem, hiszen úgyis unja!

De ha a kenyérbe dagasztod, úgy látom,

az állaga jobb lesz, mint egy selymes álom.

Megéri karácsonyt, addig ki se szárad,

– ha szentestén sütöd, s nem tátod a szádat!

Lágy a bele, forró, a haja meg roppan,

örül az új vendég, ha éppen betoppan!

Lehet, hogy kevés lesz, ezért számolj többet!

A vendégszeretet kerékbe is törhet...

Süss vagy kettőt-hármat, hisz a tejföl bírja,

majd a költő tolla a többit leírja.

Lényeg ami lényeg, egy kis tejföl lágyít,

tovább marad frissen, és ez sokat számít!

Ezzel ha jóllaktok, bort kíván a zúza,

jöhet a cigány is, fületekbe húzza!

2019. június 8.

Lekváros Pista

Majszos-bajszos kisgyerek

jön felém az úton,

keze majdnem letörik,

nem rágódik múlton.

Óriási a kenyér,

jó sok lekvár rajta,

szeme csillog, hogy harap,

élvezettel falja.

Tudom nevét magam is:

ő Lekváros Pista,

s ha nem tudnám, akkor meg

fejemben a lista.

Fel van írva mindenik,

szép sorokban, rendre,

de csak ő az, amelyik

hajlamos a csendre.

Neki mondom e mesét,

mit az imént varrtam...

Hatvan évvel ezelőtt

magam is ezt faltam.

Így néztem ki, éppen így,

bajszos optimista...

Akkoriban én voltam

a Lekváros Pista!

2019. június 8.

Kovászos kenyér

Az élesztő nem tetszik már,

jobb lehet a kovász.

Dagasztom a kenyeremet,

fel-felszáll a fohász.

Ha a lisztet megvadítom,

egy-két hétre kovász,

vadnak hívják, éppen ezért

kezelhetné lovász...

Csipetet a vadkovászból,

négy-öt annyi lisztet,

hat-nyolc óra, így lesz aktív,

felfuttatom mindet.

Több, mint ennyi lisztet mérek,

vízzel megdagasztom,

fél órára megpihenhet,

de el nem szalasztom!

A kovászt is hozzáteszem,

elvegyítem szépen,

nem túl kemény állagában

pihen újabb félen.

Aztán jön a hajtogatás,

vigyázva kímélem,

fél-fél óra elteltével

kétszer megismétlem.

Utoljára megformázom,

cipó lesz, vagy vekni,

szakajtóban elpihenhet

néhány órát, kelni.

Sütőkövön meghasítom,

a sütőbe vetem,

még egy óra, és a végén

sülten kivehetem.

Amíg ezzel szórakozom,

el is megy a hetem!

2019. június 6.

Vénült nyár

Őszre vénült már a nyár,
megfakult a zöld határ.
Októbernek közepén
hétágú a napsugár.

Egy vénasszony sincs a padon,
sőt, a pad sincs, nem tagadom...
Mégis, bárha ősz a pajesz:
vénasszonyok szép nyara ez.

Emlékemben éled már:
fákon tarka a talár...
Zsuzsi, Bözsi s nagyanyó
padon ülnek néha már.

Ha most nincs is a ház előtt
egy pad se, mint rég-azelőtt,
akkortájt is volt ugyanez:
vénasszonyok szép nyara ez.

De a vénült, tűnő nyár
végleg őszbe billen már...
Októbernek vége lesz,
s a fagy mindent jégbe zár.

Így hát a pad hiányától
nem lesz kevesebb a vágyból.
Fiatalabb a vén nem lesz,
de az ősz nagy murit rendez...

Vénasszonyok szép nyara ez!

2018. november 7.