Ének

Kiscipó

 

Kiscipónak vakarék az alapja,

anyám rendben a teknőjét vakarja.

Ha egy cipó összejönne belőle,

nekem adja, s én dönthetek felőle.

 

Sok az idő, forró már a kemence,

kellene a pandórai szelence...

Kinyitnám én, hogy a remény kijönne,

s a cipóm is rögtön felém köszönne.

 

Kisült végre a kis kenyér, forró még,

amíg kihűl, itt ez a nagy forgószék.

Beleülök, körbe-körbe forgok én,

ha kiesek, az lesz csak a nagy poén!

 

Ehető már a kiscipóm, megszegem,

kistesómat a felével meglepem.

Kettétöröm, odaadom, hadd egyen...

Hogyha forró, jobb, ha nem én könnyezem!

 

2019. augusztus 23.