Ének

Edzőpark

Edzőparknak adott otthont

a Hársliget hűs árnya,

csodálkozó kismadárnak

felberregett csöpp szárnya.

Körözött vagy tizenkettőt,

fütyörészve továbbállt,

s a napsugár szikráiban

elsuhanva köddé vált.

Percek múlva a „Platánról“

szólt ismét a muzsika,

tán helyeselt, hogy e mókán

jót mulatna a csiga.

Felidézte, hogy bokája

mint fordulna kifelé,

ha a rúdról – megcsusszanva –

kapálózna lefelé?

Nem tudom az okát, kérem,

de e dallam jóleső,

pláne, ha a lombok alatt

záporoz a csókeső...

Szerelmespár bontogatja

első röptre szárnyait,

nem rejti a véka alá

egyik sem az álmait.

Lám, a költő is csak ember,

ottfelejti a szemét,

s gondolatban nyalogatja

rég-régi nagy sebét...

Nem gondol már az edzésre,

hazaindul csendesen,

otthon aztán festegeti

ezt a képet, lelkesen.

Edzőparkot létesített

a szobában, írogat...

Edzi lelkét, le-leírja

örömét, s a kínokat.

2019. október 30.

Amikor írok...

"Amikor verset ír az ember, nem írni volna jó."

(József Attila)

Mikor írok, remény él a szívemben.

Mikor írok, eszmél hitem is bennem.

Tűzbe borul, s lángol ez epedő szív,

kitágul a hamvas, kéken hajló ív.

Remény gördül sorban, mint a lombos fák,

görcsös szívem oldja a lehajló mák.

Minden sorom úgy él, mint egy kis virág,

illatozva szállnak esengő imák...

...Ha megírtam művem, elkerül a szó.

Félrelöki könyvem a bús utazó.

Jól szolgál a földön, asztalláb alatt.

Megbékélve fekszem e tudatban már,

nem hitetem lelkem, sosem leszek sztár!

Porrá leszek - én és ami itt maradt.

2019. augusztus 30.

Nem baj

Nem vágyok már nagy szavakra,

megvetem a pátoszt.

Nem igyekszem veretesen

méltatni a káoszt.

Nem keresek menő stílust,

nem vágyom az ékes,

cicomázott mondatokat –

Legyen inkább kérges.

Csak ami itt, a szívemben

kérődzik szelíden,

vagy indulat hullámain

hányódik a színen...

csak azt fogom tíz körömmel

a papírra róni,

akkor is, ha a gondolat

sosem lesz platóni.

Nem baj, ha a szilánkjaim

mind a földre hullnak,

ha a fényük a sötétben

rögtön ki is hunynak...

Csak a szavak igazsága

maradjon meg végig,

hogy a lelke, a szelleme

szárnyaljon az égig.

2019. január 29.

Friss patak

Felbuggyant itt özön buzgár,
kristályvizű forrás.
A napsugár rajta pulzál,
csilló fényű sodrás

szélén fürdik, eltáncolgat,
botladozva villog;
nem várja a bűvös holdat,
mely az éjben pillog.

Friss patak ez, ma született,
készteti a tollat...
Vedd fel pajtás! Ott keressed,
'hová tavaly dobtad.

2018. október 1.

Rózsanóta

A szobában egyedül

A kis Szabó Egyed ül.

Inci-finci hegedűn

rózsanótát hegedül.

2014. május 27.