ariamta blogja

Gyerekeknek

ariamta• 2025. április 15. 12:57

Kacagó, a kis kakukk

Valahol egy tarka mező szélén, egy sűrű bokros erdőben élt egy kis kakukkfióka, akit Kacagónak hívtak. Neve nem véletlenül volt ilyen vidám – bár ő maga nem tudta, miért került egy vörösbegy fészkébe, mindig kacagott, csipogott, és fura módon minden fészeklakóval barátságban akart lenni.

A vörösbegy mamája, akit Kacagó csak Mamának hívott, kissé meglepődött, amikor látta, hogy az egyik fiókája jóval nagyobb a többinél, és mindig elsőként csipog, ha éhes. De a szíve tele volt szeretettel, és nem tett különbséget a fiókái között.

Kacagó, bár más volt, mint a testvérei, igyekezett nem kiszorítani őket. Amikor Mama eleséget hozott, néha hátralépett, és intett a szárnyacskájával:

– Csipegjen előbb Cseresznyeszem! Ma ő álmodott csodásat!

A fiókák először furcsállták ezt, de idővel megszerették Kacagót. Ő volt az, aki esténként mesét rögtönzött, amikor Mama elment újabb falatokért. Beszélt titkos erdei ösvényekről, csillagfényes repülésekről, és arról, hogy milyen is lehet az, ha valaki más fészekbe születik – de mégis otthonra talál.

Ahogy teltek a hetek, Kacagó egyre nagyobb lett, és már tudta, hogy eljött az ideje a nagy útnak. Búcsú előtt megsimította szárnyával a testvérei fejét, és azt mondta:

– Más vagyok, de itt lettem valaki. Köszönöm nektek, hogy elfogadtatok. És ne feledjétek: a legnagyobb különbség is lehet egy különleges ajándék.

A kis kakukk vidáman csapott a levegőbe, és ahogy tovarepült, a fészekben még sokáig hallani lehetett a testvérek nevetését:

– Nézzétek, ott megy Kacagó! A mi kakukkunk, aki megtanított minket igazán családdá válni.

2025. április 15.

3 hozzászólás

ariamta• 2021. július 16. 17:00

Barátok

csendben ültek ketten a tengerparton

és előttük morajlott a víztömeg

a hullámok zenéje messze hallott

hangosak voltak, és kissé dühösek

de őket nem zavarta ez, csak ültek

és a kislány átkarolta barátját

tudták, vágyaik majd beteljesülnek

csak hinni kell... hisz nem veszti varázsát

ott ültek ketten, egymást átkarolva

messze a lemenő, fáradt napsugár

morajlott a tenger, s vele dacolva

a kislány és a ló... ők, a furcsa pár

https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.6435-9/213304544_2257385551058321_5822804717201634636_n.png?_nc_cat=102&ccb=1-3&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=QCXC0gAOtBsAX_U2Xu3&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=06d471ff5e4e999e5ff40b0802ffbe8c&oe=60F6E1C6

1 hozzászólás

ariamta• 2017. július 16. 18:25

Mai mese (A Jancsi és Juliska c. mese alapján)

Gonosz volt és félelmetes,
arca zord és jellegzetes.
Kinn az utcán vadászgatott,
gyerekeket megtámadott.

Így történt ez tegnap este,
mikor Jancsit s Julcsát leste.
Mézes-mázos mosolyával,
arcán pár szál szakállával.

"Gyermekeim!" - súgta-búgta,
"kell-e fagyi, csoki, bukta?
Gyertek velem, meglátjátok,
jó dolgotok nem bánjátok!"

Jancsi, Julcsa hátralépett,
a csúf banya mit ígérget?
Csoki, fagyi és sütemény?
Ez bizony nem jótétemény!

Anyu mondta, jól vigyázzunk,
szóba senkivel se álljunk!
De a fagyi oly csábító,
banya hangja bátorító.

Mi lesz veled Jancsi, Julcsa,
ha nem hallgatsz okos szóra!
Cukros nénit felejtsétek,
s rendőröknek jelentsétek.

Jancsi, Julcsa elszaladtak,
nem lett haszna szép szavaknak.
Öreg banya hoppon maradt,
rács mögött már szava apadt.

2017. július 16.

6 hozzászólás

ariamta• 2017. május 18. 19:29

Csigabiga útra kél (dalszöveg gyerekdalhoz)

Csigabiga felcsigázva
elindult a hosszú útra
hátrahagyott fűt, fát, bokrot
mamájának kötött csokrot

margaréta és tulipán
illatozott az oldalán
réten szedte, megkötötte
csigamamát így köszöntse

majd felkapta kicsi házát
összeszedte kis cókmókját
és hogy gyorsan haladhasson
útnak indult sítalpakon

húzta-tolta, mégsem csúszott
az út mentén végigkúszott
elfeledte szegény pára,
sítalp nem való a nyárra

nagyon hamar s jól kifáradt
szomjúságtól is kiszáradt
nem volt többé felcsigázott,
hanem így lett elcsigázott

CSIGABIGA