ariamta blogja

még eleven az emlék, 

ahogy pipád füstje körülleng,

még eleven az emlék,

ahogy kedves hangod visszacseng,

még most is fáj az emlék,

s az elmém egyre azon töpreng...

miért?

még előttem mosolyod,

ahogy huncutul bokszolni hívsz,

még látom a mosolyod,

velem zsíros kenyér csatát vívsz,

s látom megtört mosolyod...

nem szólítasz, nem kérsz, már nem bírsz

miért?

többet már nem kérdezem,

csak csendben magamba zárkózom,

üres a tekintetem,

az emlékeimben sodródom,

nézd, arcom kezembe temetem,

pipafüst ül még árnyékodon,

tizennyolc évet voltál velem,

de ezt megköszönni tartozom.

2017. június 8.

Ezen a napon lenne édesapám 84 éves, de egy orvosi műhiba miatt már 44 éve nincs velünk.

Gyönyörű nap van, ragyog az ég,

maradjunk egy kicsit gazdám még!

Itt a március, jön a tavasz,

játékra csábít a partszakasz.

Fűben hemperegni jó lenne,

az idő is gyorsan röppenne,

gyere, játsszunk... de mi ez a zaj?

Gazdám, érzem, közelg a nagy baj!

Víz és víz mindenütt, te hol vagy?

Ugye, megtalálsz, ha alábbhagy

e rettenetes vízáradat,

és megkeresed hű kutyádat?

Elment, és nem értem, hova tűnt...

hisz nem követtem el annyi bűnt,

hogy megbüntess, drága jó gazdám,

mért mentél el, s mért vitt a hullám...

Miért sír gazdasszony, gyerekek,

miért van az, hogy csak remegek

és nem értem, mi történt, mi volt,

miért volt, hogy a folyó tombolt?

Ez a faláda, s benne gazdám,

mért nem simogat és szól hozzám,

mért nem fekhetek lába elé,

s mért nem rohanhatok őfelé...

itt fekszik a kő alatt, csendben, 

nem mozdulok, lebénult testem,

hiába jöttök, s visztek haza,

bánatom csak itt lel vigaszra.

A 2011-es brazil árvízben elhunyt gazdi sírjától nem mozdul kutyusa, Capitan, a német juhász kutya

2017. február 25. 

"Érzed a versem végtelen tereket betöltő erejét,

Érzed az erőt, a hitem, szeretetem áradó fényét?

Éleszd fel a lelked mélyébe ragadó gyermeki éned,

Éleszd fel a tudást, és hidd el, hogy értelmet nyer a léted!"

 

Érzem a versed végtelen tereket betöltő erejét,

Érzem az erőt, a hited, szereteted áradó fényét!

S felélesztem lelkem mélyébe ragadó gyermeki énem,

Felélesztem a tudást, hiszem, hogy értelmet nyer a létem!

 

Érzem és tudom, hogy lelked és hited mindig velünk marad,

S az erő, mit sugároztál, lebontja a makacs falakat,

minden szavad és minden mondatod a szívünkben tovább él,

verseidben továbbra is itt vagy, bár már hazaérkeztél.

De most összeszorult szívvel és torokra akadt szavakkal,

mélyen lehajtott fejjel, egy utolsó görcsös akarattal

búcsúzunk tőled, alkotó társunktól, s fájjuk hiányodat

de tudjuk, verseidben élsz, s angyalok vigyázzák álmodat.

Az idézet Pál Júlia: Lélekharang c. verséből

2016. október 11.

Nyugodj békében Júlia (Gyöngyike)!

Néma a dal, és néma a szó

hallgat a gitár, nincs zeneszó

néma a dal, őrzi hangodat

elvitt messze a Zenevonat.

2016. július 20.