ariamta blogja

Haza
ariamta•  2022. szeptember 27. 12:29

birkabuli

 

állt a réten, néma csendben

füvet legelve sok birka

hitték, biztos minden rendben

hisz a gazda ezt megírta


nem hallgattak senki másra

hisz a vezér mindent tudhat

nincs idő álmodozásra

ő rendezi az utukat


mentek-mentek néma csendben

néha egyet még bégettek

de a vezér, ha szólt, rendben

csak a nyomában lépkedtek


külső bajoktól megvédve

közösségben összezárva

fej a bűvös fart érintve

pór külvilágot kizárva


mentek sorban, egymás után

hitték, eljött a kánaán

s besétáltak szépen, bután

a vágóhídnak kapuján


2022. július 25.

2 hozzászólás
ariamta•  2022. szeptember 27. 12:13

helyzetkép

 

ma ilyen időket élünk...

önzés és nyílt harácsolás

napról napra jobban félünk

ideje, jöjjön változás


nyomorba döntött milliók

nélkülöző sok-sok gyerek

sárba tiport illúziók

egyre sokasodó terhek


romos, roskadó kórházak

alulfizetett személyzet

inkább már csak hullaházak

mit felzabál az enyészet


s a hideg iskolafalak

tizennyolc fokos rémálom

hangosan vacognak fogak

és mindez nem csak lázálom


dönteni kell, ha jön a tél

fűtesz vagy eszel, és megfagysz

létminimum alatt éljél

míg egyszer csak mindent feladsz


közben hallod innen-onnan

Magyarország jól teljesít

s leülsz magadba roskadtan

hol? mikor? a jó istenit!


tehetetlenül bámulod

mert gyengén pislákol a gáz

fázósan magadra húzod

takaród, mert hideg a ház


a nyugdíjad számolgatod

mit vegyél? krumplit? kenyeret?

talán még belefér, mondod,

bár érzed üres zsebedet


nem panaszkodsz, hiába már

mindent felélt a horda

s mint hullára a dögbogár

rácsap a maradék koncra


minden, és minden kell nekik

mészáros az egész ország

hiszik, könnyen átverhetik

a népet, nincsenek normák


nincs becsület, nincs megértés

de ami van, futballpálya

van lopás, csalás, jogsértés

s csak pislákol remény lángja


nem lesz könnyű felébredni

még nincs késő, most cselekedj

ne várd meg, míg megmérgezi

léted a bűn, ne késlekedj

8 hozzászólás
ariamta•  2016. november 8. 20:25

Könny szökött szemembe

 

Sok napot töltöttem hazámtól távol
a  közelben, s messze Európától
távoli tájak csábítóan hívtak
csodás kalandok előttem megnyíltak

Kína varázsa, Hong Kong gazdagsága
New York nyüzsgése, London méltósága
a Niagara mennydörgő éneke
s Gibraltár tengerbe nyúló "reptere"

A tenger s óceán sós ölelése
a déli tájak forró napsütése
Svájc lankáinak mesés vonulata
arany Prága fényei, varázslata

Fentről minden oly parányi, egyforma
putri, palota vagy templomnak tornya
de ahogy Budapest fényeit láttam 
könny szökött szemembe, s lám, visszavágytam

Szép a világ, csupa izgalom, kaland
befogad mindenkit, honost, hontalant
de bármily csábító is, itt maradok
még itt várnak reám nagy feladatok

Csodás ékszerdoboz, ha fentről nézed
s érzel valami furcsa melegséget
mely átjárja szíved, lelked, és ragyog
büszkeség tölt el, igen, magyar vagyok!


2016. november 8.

4 hozzászólás
ariamta•  2016. június 5. 21:01

Elmondanám... "Mit jelent nekem a haza" pályázatra

 

Elmondanám könnyekkel telve,

mit jelent számomra a haza,

ha két karommal átölelve

lehetnék milliók vigasza.


Ha hangom messze hallatszana,

túl a Vén Európa egén,

ha könnyzápor már nem hullana,

és nem lenne gyászos a zeném.


Elmondanám, mindenki hallja,,

ki messze földekre távozott,

ki magát még magyarnak vallja,

de annak is, ki elkárhozott.


Emlékezz csak, hogy mit éreztél,

míg a Duna partján sétáltál,

s mielőtt még hazaérkeztél

egy-egy oszlopnál meg-megálltál.


Elmerengtél a habok között

vígan játszó halakat nézve,

s fenn a Várban, a Lánchíd mögött

kerested a múltat fürkészve.


A Mátyás templom falai közt

isteni vigaszra találtál,

s nem messze a Dunánál, szemközt

az új törvényekre (nem) vártál... 


Fentről nézve kis ékszerdoboz

Budapest, az álmok városa,

ezernyi szentjánosbogár hoz

fényt és csillogást a városra.


És tudd, és fájd mindazt a hiányt,

mit egy elvétett magyar szó ad,

mikor elméd az égbe kiált:

idegenben kergetsz álmokat.


Emlékezz csak a Balatonra,

az északi part hegyeire,

a magyar tenger habjaira,

ha nincs már ír a sebeidre.


S a híres borvidékek, látod,

mindez már többé nem a tiéd,

az újdonságok, s régiségek...

már mondanál érte szentmisét.


A Tisza és vad holtágai,

mindez számodra már csak emlék,

a Körös, s Rába sodrásai

magukat lelkedbe égették.


Tudom, ez fáj neked, vagy mégse?

De ez még az én édes hazám,

a Kárpátok lágy ölelése

idézi, mit adott ősapám.


Elmondanám könnyekkel telve,

mit jelent számomra a haza,

ha két karommal átölelve

lehetnék milliók vigasza.


De megszólalni nem tudok már,

csak csendben figyelek és várok,

s veled üzenem sólyommadár,

még nyílnak nálunk vadvirágok.


2016. június 4.

6 hozzászólás
ariamta•  2015. augusztus 13. 13:33

Magyar vagyok... Átírt változat

 

Magyar vagyok... és önzőn

Mondom, én magyarnak születtem,

Mert itt ringatták bölcsőm,

És itt élhetek becsületben.


Magyar vagyok... vállalom

Akkor is, ha másnak nem tetszik,

Büszke vagyok... s válaszom:

Büszkeségem egyre növekszik.


Magyar vagyok... és hitem

Erős, mély érzés, nem homokvár.

De nem bízom bárkiben,

Ki tudja, hol az országhatár?


Égbe kiáltom, hallhasd,

Magyar vagyok kicsiny hazámban,

Kell, hogy hangomat hallasd,

Hittem anyámban, és apámban.


Ébredjünk fel végre már,

Mert fetrengünk csak rothadásban,

Nézd, mily gyönge kártyavár,

Hát ne segítsd a roskadásban.


A szíved legyen nyitott,

Magyart ne származásban keress,

Nem lehetsz oly bigott,

Hogy jóérzést imával temess.


Magyar vagyok... fogadd el,

Kis hazámban egy érző magyar,

S bár hajónk csak vesztegel,

Várom, hogy végre vihart kavar.


2015. augusztus 13.

9 hozzászólás
 
Következő
12