ariamta blogja

Megszólsz, szemem nem ép, s nem látok jól,

és nem várok semmit a holnaptól,

bár legjobb barátaim mind vakok,

de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert járni, sajnos, nem tudok,

s csak kerekesszékkel boldogulok,

tudom, lassan, végül elsorvadok...

de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert Down-kór, miben szenvedek,

pedig tudod, erről nem tehetek,

szemem, ha rám mosolyogsz, lásd, ragyog,

mert hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz, mert nem érted meg beszédem,

s furcsán nézed hallókészülékem,

jelbeszéd az, amivel tárgyalok,

de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Megszólsz és megvetsz, szerelmem meleg,

rám sütöd a bélyeget: hm, ez beteg,

lelkem, bár saját neműért ragyog,

de hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Ez előítélet! Mért nem érted,

lehetne akár ő is testvéred,

halld meg kérő szavát, segíts még ma,

mert mindenki másképp, de egyforma.

2016. szeptember 20.