ariamta blogja

Lehunyom a szemem, az éj betakar,

az álom elkerül, nem jön egyhamar,

rám borul a csönd, az erdő mély csöndje,

itt nem zavarnak, ez a senki földje.

Ágyam egy régen már megkopott matrac,

a párnám egy lehullott levélkupac,

takaróm az éjszaka sötét leple,

lágy és meleg, mint volt jó anyám keble.

Félek... ma este még rám borul az éj,

de holnap vajon jut-e még kenyérhéj?

Találok-e még valami ehetőt,

vagy rám teszik a fekete lepedőt?

Félek...tegnap is ütöttek és vertek,

a régi sebeim be sem hegedtek,

nőnek már régóta nem érzem magam

csak a sarkon... jaj, minden oly céltalan.

Tán neki sem könnyebb, pedig ő férfi,

az álmait ő is csak félve szövi,

talán majd a holnap... az hoz valamit,

és feledteti létünk borzalmait.

Egy puha ágy, egy tányér meleg leves,

forró fürdő, az otthon gondolata,

néhány jó szó, nem csak könyörületes,

s eltűnhet a valóság iszonyata.

De ma még csak a maradék jut nekem,

mi mások tányérjában már felesleg,

s azt még a kutyáiktól el sem veszem,

hisz különbet esznek ezek az ebek.

Ide jutottam, és eldobtak engem,

fiam, lányom, széthullott már a család,

szégyellnek, hiszen utcára kerültem,

nem látják már bennem a gondos anyát.

Pedig voltak szebb napjaim, jó munkám,

volt családom, szép életem, otthonom...

most csak egyre vágyom: szemem lehunynám,

s a gond végre kisimulna arcomon.

A Lexus ajtaja kinyílik,

S egy hang szólal onnan, belülről

István, mondtam már, így nem illik,

Maga nyisson ajtót, elölről.

A kuka teteje felnyílik,

S egy mély hang morogva megszólal,

Istenem, add, az, mi ott fénylik,

Ehető legyen kenyérhéjjal.

Bocsánat, Uram, megtévedtem,

Ígérem, máskor majd vigyázok, 

Asszonyomat még kisegítem,

És aztán Önt is, nem hibázok.

Derékig matat a kukában,

Arca borostás és sebhelyes

Megbújik a híd zárt zugában,

A jeges szél itt nem oly heves.

Mérgesen csettint a kezével,

Nem igaz, nem tanulta meg még,

Lesújtón néz tekintetével,

Ennél egy jobb sofőrt bérelnék.

Húzza-vonja kopott kocsiját,

Melyről a kerék már leszakadt

Nyikorogva folytatja útját,

Szakállán a szesz összeragadt.

Sötét öltöny és napszemüveg,

Mellette villog új hitvese

Kezében duzzadó pénzköteg

Sóvár szemet vonzó mágnese.

  

Rongyos ruhája lyukas, foltos,

Több hónapja már nem is fürdött

Haja csomókban áll, bozontos,

S boldog, ha egy felest leküldött.

S a cipő? Fényes, valódi bőr,

Tegnap készült, méretre szabva

Fejet hajt előtte főrendőr,

Bankár, nagy úr ez, a pénz szaga.

Bakancsát maga guberálta,

Lyukas talpa, papír anyaga,

Fejét elfordítja, ki látja,

Orrfacsaró, de nem pénz szaga.

Undorral nézi hajléktalant

Szégyen! Így élni, mondja bántón

Zavarja, s űzi boldogtalant

Megveti mélyen s szemrehányón.

Megfáradt szemét felemeli,

s kérdőn nézi a "más" világot

Csak egy morzsa, egy csöpp reggeli,

Romba döntene kapzsiságot.

Nem kellene néki fény, s pompa

Luxusautó és személyzet

Csak egy hely, hol fejét álomba

Hajtja,egy meleg, puha érzet. 

2015. augusztus 23.