ariamta blogja
IrodalomBekopogott az Ősz
Ablakomon bekopogott az ősz,
bebocsátást kért fáradt lázasan,
és én hallgattam halk neszezését,
zordon, de nyájasan.
Csendben ültem hűs szobám sarkában,
s néztem, az ablak beleremegett,
az ősz, ahogy nyirkosan becsorgott,
majd körüllebegett.
Elért az Ősz, szívem belesajgott,
fáradtan hullnak a falevelek,
még egy csókot lehelnek a tájra,
s súgják, ég veletek!
Vége: a Nyár némán fejet hajtott,
s az Ősz nevetve karolta vállam,
itt járt, itt volt, többé már nem félek,
elvitt... rászolgáltam.
2016. szeptember 29.
Evokáció - Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Verset írok...
Elkap a hév, és én csak egyre írok,
Röpülnek a betűk, szállnak a mondatok,Úgy érzem, magammal én már nem bírok,Rímek, gondolatomba behatoltatok.Előttem peregnek a ritmusos sorok,Soha nem használt furcsa gondolatok,Kattog a billentyű, a monitor villog,Agyamba, szívembe beég, mint billog.
És írom, csak írom egyre gyorsabban,Ujjaimban a ritmus nagyokat dobban,Szerteágazik kusza gondolatom,Még ezt a sort, csak még ezt, mondogatom.
S aztán vége, elkészül az újabb mű,Egy vers, mi áttetsző, tiszta, gyöngyházfényű,S mikor a bódulatból magam kivívtam,Csak néztem, és nem hittem. Ezt én írtam?
Költészet
Képek és gondolatok
Ölelnek körbe rímekkel
Lelkem rebben, én vagyok
Tele ritmusos színekkel
És köröttem felvillan
Száz és ezer angyali kép
Zümmögnek verslábak még
Eszmények, literatúra
Te mindig örök maradsz!
Olvass tovább: http://kiscsu.webnode.hu/verseim/irodalom/