ariamta blogja

Szerelem
ariamta•  2016. október 24. 11:59

Szenvedély, szerelem

Kérj tőlem bármit, én megteszem

lopózz a szívembe, nesztelen

érezzem két erős karodat

hozzám simuló mellkasodat...

Szeress majd nagyon, kedvesem!


Lángoljon fel az izzó parázs

minden percünk egy szívdobbanás

szoríts magadhoz, szinte fájjon

hagyd, hogy a mámor ránk találjon...

Szeress még nagyon, kedvesem!


S ha fellobbant a láng, hadd égjen

s égjek el én is vad tüzében

forogjon a világ, s én veled

ne múljon e csodás őrület...

Csak szeress nagyon, kedvesem!


S amikor majd édes fáradtan

lelkem, testem titkát kitártam

s mikor fejem válladon pihen

s vad táncunk emlékét őrizem...

Akkor is szeress, kedvesem! 


2016. október 24. 


Magyarerő pályázatra (Szerelem, szeretet)

ariamta•  2016. október 22. 16:52

Gyengéd szerelem

Csendben fogod megfáradt két kezem

hajam ősz tincseit egyengeted

mosoly bujkál ajkad körül, s nekem

e perc örökkévalóság veled.


Szemünk messze réved, emlékezünk

a forró, szerelmes éjszakákban

magadhoz öleltél, majd elégtünk 

a szerelmünk izzó parazsában.


Ó, Kedvesem, igaz szerelem volt

szenvedélyes, csillapíthatatlan

a vágy, mely rég karjaidba hajszolt

raboddá tett visszavonhatatlan.


S mint a zúgó folyó, mely partot ér

s szilaj hullámai csendesülnek

úgy csitul az izzó, vad szenvedély

ahogy vágyaink megszelídülnek.


Kezem kezedben, fejem válladon,

ősz tincseink közt pajkos szél kószál

csend van, s hallgatjuk ülve a padon

zizzen egy szél-hordta pókhálószál.


2016. október 21.


Magyarerő pályázatra (Szerelem, szeretet)

ariamta•  2016. szeptember 17. 13:29

Másodvirágzás

Némán lépkedett, rögös útját járta,

lába vitte, szíve vezette tova,

mosolyát már régen magába zárta,

lépte határozott, s mégis tétova.

 

Egy padhoz sietett, párja sírjához,

kezében kis virág, szemében könnyek,

ó, mily rég hozzászokott a síráshoz,

ahogy az emlékek visszaköszönnek.

 

Két kezét lágyan a fejfán nyugtatja,

majd lassan, révedve elmosolyodik,

negyven gyönyörű év, nem tagadhatja,

elmúlt... s neki lassan bealkonyodik.

 

De nem, mégsem... majd lassan mesélni kezd,

s közben kezét a síron pihenteti.

Kedvesem! Szívem téged el nem ereszt,

és emlékedet csendben őrizgeti.

 

Nehéz egyedül, ugye megbocsátod,

páromra leltem, gyengéd a szerelmünk,

két öreg felfedez egy új világot,

és ezt az érzést már nem kell szégyellnünk.

 

Rátaláltam, a sorsunk összeforrott,

kéz a kézben járjuk rövidke utunk,

s a remény, mely oly régen szertefoszlott,

feléledt, és lett késői májusunk. 

 

Most ősz van, kedvesem, ugye megérted,

hogy szívembe újra tavasz költözött,

s hangod, ahogy visszacseng, ahogy kérted,

szívemből a bánat vele kiszökött.

 

Kandalló mellett, meleg takaróval

melengetjük egymást és emlékezünk

szállunk az idővel, a múlandóval,

míg a végállomáshoz elérkezünk.

 

2016. szeptember 17.

ariamta•  2016. július 8. 11:41

Lüktetés - négysoros

rebben a pilla és dobban a szív

csattan a csók és a dal táncra hív

röppen az óra a ritmus remeg

lüktet a vérem megőrjítelek


2016. július 8.

ariamta•  2015. szeptember 28. 11:18

Nélküled nem...

Karod ringat forrón, csendesen
Csókkal felelek rá, édesem
Izzik szívem szenvedélyesen
Nélküled nem, veled létezem
Csitítsd csókoddal lázas testem.

2015. szeptember 28.T.M.


Egy játékra írt ötsoros a szerelemről...