ariamta blogja
SzerelemSzenvedély, szerelem
Kérj tőlem bármit, én megteszem
lopózz a szívembe, nesztelenérezzem két erős karodathozzám simuló mellkasodat...Szeress majd nagyon, kedvesem!Lángoljon fel az izzó parázsminden percünk egy szívdobbanásszoríts magadhoz, szinte fájjonhagyd, hogy a mámor ránk találjon...Szeress még nagyon, kedvesem!
S ha fellobbant a láng, hadd égjens égjek el én is vad tüzébenforogjon a világ, s én veledne múljon e csodás őrület...Csak szeress nagyon, kedvesem!
S amikor majd édes fáradtanlelkem, testem titkát kitártams mikor fejem válladon pihens vad táncunk emlékét őrizem...Akkor is szeress, kedvesem!
2016. október 24.
Magyarerő pályázatra (Szerelem, szeretet)
Gyengéd szerelem
Csendben fogod megfáradt két kezem
hajam ősz tincseit egyengetedmosoly bujkál ajkad körül, s nekeme perc örökkévalóság veled.Szemünk messze réved, emlékezünka forró, szerelmes éjszakákbanmagadhoz öleltél, majd elégtünk a szerelmünk izzó parazsában.
Ó, Kedvesem, igaz szerelem voltszenvedélyes, csillapíthatatlana vágy, mely rég karjaidba hajszoltraboddá tett visszavonhatatlan.
S mint a zúgó folyó, mely partot érs szilaj hullámai csendesülnekúgy csitul az izzó, vad szenvedélyahogy vágyaink megszelídülnek.
Kezem kezedben, fejem válladon,ősz tincseink közt pajkos szél kószálcsend van, s hallgatjuk ülve a padonzizzen egy szél-hordta pókhálószál.
2016. október 21.
Magyarerő pályázatra (Szerelem, szeretet)
Másodvirágzás
Némán lépkedett, rögös útját járta,
lába vitte, szíve vezette tova,
mosolyát már régen magába zárta,
lépte határozott, s mégis tétova.
Egy padhoz sietett, párja sírjához,
kezében kis virág, szemében könnyek,
ó, mily rég hozzászokott a síráshoz,
ahogy az emlékek visszaköszönnek.
Két kezét lágyan a fejfán nyugtatja,
majd lassan, révedve elmosolyodik,
negyven gyönyörű év, nem tagadhatja,
elmúlt... s neki lassan bealkonyodik.
De nem, mégsem... majd lassan mesélni kezd,
s közben kezét a síron pihenteti.
Kedvesem! Szívem téged el nem ereszt,
és emlékedet csendben őrizgeti.
Nehéz egyedül, ugye megbocsátod,
páromra leltem, gyengéd a szerelmünk,
két öreg felfedez egy új világot,
és ezt az érzést már nem kell szégyellnünk.
Rátaláltam, a sorsunk összeforrott,
kéz a kézben járjuk rövidke utunk,
s a remény, mely oly régen szertefoszlott,
feléledt, és lett késői májusunk.
Most ősz van, kedvesem, ugye megérted,
hogy szívembe újra tavasz költözött,
s hangod, ahogy visszacseng, ahogy kérted,
szívemből a bánat vele kiszökött.
Kandalló mellett, meleg takaróval
melengetjük egymást és emlékezünk
szállunk az idővel, a múlandóval,
míg a végállomáshoz elérkezünk.
2016. szeptember 17.
Lüktetés - négysoros
rebben a pilla és dobban a szív
csattan a csók és a dal táncra hívröppen az óra a ritmus remeglüktet a vérem megőrjítelek2016. július 8.
Nélküled nem...
Karod ringat forrón, csendesen
Csókkal felelek rá, édesem
Izzik szívem szenvedélyesen
Nélküled nem, veled létezem
Csitítsd csókoddal lázas testem.
2015. szeptember 28.T.M.
Egy játékra írt ötsoros a szerelemről...