ariamta blogja
MũvészetA magányos cédrus (Csontváry-Kosztka Tivadar)
Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.
A távolban összemosódott,
s horizonton összefonódott
a levegő, az ég, a tenger,
s mélyén a meg nem értett ember.
Törzse, mint földre rogyott állat,
melyből erő s akarat árad,
száraz ága, mint karcsú madár,
az ég felé tör, hol nincs határ.
S a színek lágy harmóniája,
hol meleg, hol hideg csodája
egybeolvad a mindenséggel,
a művészet vad erejével.
Ott állt... magányos, mély csendjében,
átkos meg nem értettségében,
alkotó korszakának végén
magányát tükrözve festményén.
2017. május 3.
Gyönyörű, szívet melengető és könnyeket fakasztó
Hallgassátok meg!
Kedvenc filmem
https://www.youtube.com/watch?v=W6sMzQuup4Y