ariamta blogja

Úgy történt vala, egyszer, elég régen,

László király uralma idejében,

Kunok támadtak Torda határában

Ellepték a tájat lóhalálában.

László serege ádáz harcot vívott,

Győzni akart, de annyi volt a kun ott,

Mint fűszál a tarka réten, fa hegyen,

S visszavonulót fújatott ügyesen.

Kürt hangjára a magyar visszafordult,

S Torda felé sereg nyomban elindult.

Utána! - ordította a kun horda,

Elfogni Lászlót, az volt az ő dolga.

Tudták, hogyha elfogják László királyt,

Övék lesz magyar föld, szítják így viszályt,

László paripáján véres hab vert ki,

Kunok közel voltak, hangjuk ördögi! 

Uram segíts! Hallatszott innen-onnan,

Kard csattogott vészjóslón a távolban,

Uram, ó, segélj! Szólt László könyörgőn,

Mire a hegy kettészakadt mennydörgőn.

És László mögött szakadék tátongott,

Kunok serege riadtan tántorgott.

Jaj, szakadék, óvatos légy barátom,

A talajt talpam alatt nem találom.

A kunok meghökkentve megálltak ott,

Hol a hegy oly hirtelen kettényílott.

S csodát látva mozdulni alig tudtak,

S hirtelen ijedten visszafordultak.

Ennyi volt a Tordai hasadék mondája,

Mikor gyáván elinalt bősz kunok hordája.

S László lovának patkónyoma beégetett

A Patkós-kőre ott fenn, a hasadék felett.

2015. november 13.