ariamta blogja
EgyébEgyperces... A fecske
A kis fecske, amely mindig elsőként érkezett tavasszal, idén késett. A falu öregjei aggódva lesték az eget. Egyszer csak egy viharvert, fáradt madár ereszkedett a templomtoronyra.
Pihegett, szárnya piszkos volt, de a csőrében egy apró tollat hozott - egy másik fecske tollát. A többiek csivitelve fogadták, mintha mesét kértek volna.
A kis fecske egy utolsó csippanással üzent: messze, egy vihar sújtotta vidéken, egy társa elveszett. De ő sosem feledi.
A falu megértette: a fecskék nemcsak hazatalálnak, de a szívük is mindig visszavezet oda, ahová tartoznak.
The woman
She walks with fire, yet soft as light,
Her voice is calm, her heart is bright.
With wisdom deep and soul so free,
A force of love and mystery.
Szivárványhal (mese)
Vígan úszott a kék vízben, pikkelyein megcsillant az áttört napsugár.
- Itt vagyok, itt a helyem - gondolta, s mélyet "harapott" az oxigéndús vízből. De hirtelen egyedül érezte magát, körötte csak a zöld hínárok járták násztáncukat. Irigyelte őket.
- Nekik bezzeg van párjuk, míg én itt evickélek magányosan. Én, az árva kis halacska.
Aztán egy pillanatra kidugta fejecskéjét a vígan fodrozódó vízből, kapkodta a csendben aláhulló esőcseppeket. A nap megcsiklandozta bajszát, mire felnézett...
- Ott az én párom! Kérlek, gyere le hozzám! - szólt esdeklőn a Szivárványhoz.
S a Szivárvány - első látásra - beleszeretett a csöpp kis halacskába. Átkarolta, megcsókolta, gyengéden megsimogatta, párjává fogadta, majd bánatosan búcsút vett tőle:
- Drága Szerelmem, mennem kell, az időm lejárt. De itt hagyom neked a fényemet, a szívemet és színeimet. Ég veled, kis Szivárványhalacskám!
Sándor napra
Fáztunk most már mind eleget,
Sándor hozhatnál meleget.
Ha nem hozol, bizony baj lesz,
nem nyúlhatsz többé üveghez,
elzárjuk a piaforrást,
szomjadra nem kapsz orvoslást,
vizet ihatsz már ezután,
szomjoltónak jó lesz talán.
Na, de félre minden viccet,
s zsákban, ha a telet vitted,
visszatérünk hozzád borral,
sörrel, no és pálinkával,
meghúzgáljuk füled, orrod,
s kívánunk boldog névnapot!
2021. március 18.
Tavaszhívogató madaraink
Visszatérnek hozzánk, itt van a hazájuk,
minden új tavasszal szívrepesve várjuk,fészküket megóvjuk, lessük érkezésük,boldogsággal tölt el a csivitelésük.De nem csak a fecskék, a gólyák is jönnek,fehér ruhájukban ünnepre öltöznek,beköszönnek hozzád, ha gyermekre vágysz még,tárd ki az ajtódat, ő várva-várt vendég.
Ha Zöldike dalol, közeleg a tavasz,nászindulót fújja, nem lehet rá panasz,hallod a pacsirtát, látod a bíbicet,gondosan etetik, őrzik a piciket.
A kardinális-pinty piros ruhát öltött,csacska verebünk is "csivivit" köszöntött,gyurgyalag is végre tojásait költi,sárga-zöld ruháját barnával díszíti.
Színes madárvilág, tirki-tarka tollak,csengő-bongó hangok, halld, nekünk dalolnak,madárfüttyre ébredsz, vidám lesz a napod,óvjad, védjed őket, ez a feladatod.
2017. április 21.
A fák és madarak világnapjára - alexandrinusban