Szomjasan

Szomjasan

 

Kerestem öntudatlan.

Sokáig kutattam a semmiért..,

később egész közelről láthattam

és a kettészakadt  horizontról

bámultam milyen határtalan.

 

Talán majd megérted miért,

miért nem beszélek holnapokról,

madárdalokról, szerelemről,

pedig még visszhangos minden

a zöld, lázálmos ígéretektől,

s közben földre hullnak lassan

a kékek, porban tornyosulnak.

 

Csordultig töltik az élet poharát,

kínálva cukrozott, pancsolt borát.

Nem kell. Ne mérgezzen tovább.

Találtam forrást, a teremtő adott,

s benne épp elég tiszta vizet hagyott.

 

Ezernyi madár boldogan dalol,

és nekem most kell elcsitulni,

hallgatni csak az éneket valahol..

Beszélni a nappal, a csenddel,

szívvel ölelni a kimondhatatlant.

Szeretni a földet, gyökerek nélkül

kapaszkodni, várni az éjjelt, a hajnalt,

 

.. mert akkor kell legjobban az ölelés,

mikor szavakkal ölni már kevés,

amikor álmot lát minden ébredés..,

s ha kérded, erről miért nem hallgatok?

Valahol forrás csobog. Szomjas vagyok.