semmiségek

semmiségek

 

megrezdül halkan az öröm

lassan ébredő az éden

elszáll a hunyorgó kétség

alvadó hitetlenség réme

csak az éj könnyű érintése

mosolya marad bennem

zengés csillag-végtelenség

… csupa semmiség

 

a fény karjába hív a hajnal

az álomkómás éjszakából

a létezés kapuja kitárul

minden perc értelmet kap

illatod belengi az étert

kezed élő húrokon zenél  

ölelésed heves őszi szél

borzongó nyugalma lomb ölén

szemedben élem létezésem

szememben éled létezésed

eggyé válva a hiányos egészben

a csend még átölel de érzem

 

búcsúdalt zeng a csillagtáj

eltűnőben morzsol egy könnyet

páráll a fényben valami fáj

mégsincs lázongó kétely s homály

a nap érintése bennünk elég

az ébredő hajnal-ég a végtelen  

a szerelem és a többi semmiség