Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nélküled
Rozella• 2017. február 19. 16:49
Nélküled
Néha sötétség, máskor fényözön,
vissza-visszatérő lélek-visszhang,
körbeölelő kékség, mi váratlan rám köszön
és van, hogy csendben is zengő-bongó
akkordok, miket szívdobbanásban hallok,
s mintha érezném finom rezdülését,
kondulnak bennem halk alt-harangok.
Nélküled mégis hiába kérdeném,
választ nem küldenek univerzumok.
Ó, hányszor kértelek, faggattalak,
veszejtő kétség-kráterek mélyén,
míg Te elrejtőztél bennem hallgatag...
"Eddig úgy ült szívemben a sok rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag",
de lehetek-e kibékülve magammal
Istenem, amíg veled haragban vagyok?
Meg kell békülnöm a gondolattal:
Nélküled semmi, embernyi esélyű is
csak Veled maradhatok...
"Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem",
kezedben tartod törékeny életem,
mégsem kell félnem. Kérdeztelek
s válaszul végtelen térré nyílt a kékség,
elfér benne minden bánat és öröm,
minden fohász, minden reménység.
Másom sincs: néha áradó fényözön,
máskor a gyötrő fénytelenség,
Érzem, Nélküled többé semmi
nem tudna bennem váltakozni,
létem apály-dagály nyughatatlan
áramlásait felfogó tiszta part vár még,
Tőled kapott, érdemtelen ajándék.
Láthatatlan, erős tenyered,
mint leggyengébb hajóst is megmentő sziget,
védelmez, megtart, így megtarthatlak én is,
"s tudom, nem véd meg engem sem emlék,
sem varázslat - baljós a menny felettem";
a földön mégis minden igazzá válhat,
az is, hogy itt voltam, élek, s még álmodok..,
Nem kell kérdenem, ismerem a válaszod
s elmenni innen Nélküled én már nem tudok.
(Az idézetek Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat c. gyönyörű verséből valók. Nem evokáció, részben mert úgysem tudnék Radnótihoz méltó evokációt írni, másrészt mert ezúttal túl személyes a tartalom)
Rozella2017. március 4. 14:36
@Ametisz: a kétség nem = reménytelenség, bármilyen mély is a kráter...
"Kérdeztelek
s válaszul végtelen térré nyílt a kékség,
elfér benne minden bánat és öröm,
minden fohász, minden reménység."
Sosem voltam, most sem vagyok reménytelen..:), köszönöm kedves, bíztató szavaid, ölelés Neked is! :)
Ametisz2017. március 4. 14:06
"kétség kráterek mélyén" nagyon ott van a szeren kép!
..."énekel" a félelem és még sok minden, de a remény mindig ott legyen...
Ölellek
Rozella2017. február 20. 21:48
@Bugatti350: @BakosErika: @skary: @Mia36: @kevelin: @gosivali: @merleg66: @Pflugerfefi: @csillogo: bocsánat, hogy így együtt KÖSZÖNÖM meg Nektek,
Kedves István, Erikám, Skary, Mia, Kevelin, Vali, Gábor, Feri, és Marika, mindegyikőtöknek nagyon örültem, féltem egy kicsit ennek a versemnek a fogadtatásától, kétféleképpen is megírtam, ez itt a blogban a teljesebb.., de talán ez az a vers, ami soha nem lesz készen igazán... Hálás vagyok a figyelmetekért! Jó éjt mindenkinek! :)
csillogo2017. február 20. 21:14
"Láthatatlan, erős tenyered,
mint leggyengébb hajóst is megmentő sziget,
védelmez, megtart, így megtarthatlak én is,"
Élmény volt nekem is... ! :)
Pflugerfefi2017. február 20. 15:01
Gyönyörű fohász, csodálatos versben ! Nekem marad az élmény s a gratuláció!!
merleg662017. február 19. 20:37
Kedves Róza!
Utam keresve oly sokszor tévedek
Szemem keres, kutat, nem talál, réveteg
Tekintetem, csak a kékséget látja
Vajon hol vagy, ki a lelkem látja
S tévelygésem, helyes irányba tereli?
A választ....a választ agyam nem leli
Pedig tudom, lelkemben ott a válasz
Mondd Uram! Még milyen mélyre ássak?
Bocsánat! Ezt hozta ki belőlem fantasztikusan jó versed. Én így tettem volna fel a főoldalra! Gratulálok!
gosivali2017. február 19. 19:50
Szeretem ezt a versedet is.
kevelin2017. február 19. 19:46
"Nem tudok èn nèlküled sem èlni
Sem meghalni immár
Mia362017. február 19. 19:06
Most csak két szót írnék: GRATULÁLOK VERSEDHEZ!
Mia
Rozella2017. február 19. 18:50
@skary: tudom, hogy te érted, de talán nem baj, ha ebbe a blogizébe mégis ideírom, ezúttal arra gondoltam, innen a Földről... :) mind elmegyünk egyszer, te is én is ...
skary2017. február 19. 18:45
@Rozella: innen nemtom...me nekem ez a blogizé tökéletesen..vagyismajdnem...megfelel :) igénytelenvok...beeeeee :)
Rozella2017. február 19. 18:40
@skary: INNEN :)
skary2017. február 19. 18:25
pedig kőőő...mee kitudja ki mikó mén ee...nahperszehogyértve
BakosErika2017. február 19. 17:28
Ó, hányszor kértelek, faggattalak,
veszejtő kétség-kráterek mélyén
míg Te elrejtőztél bennem hallgatag...
Nagyon megérintett, Rózám.
Jó vers.
Bugatti3502017. február 19. 17:02
vissza-visszatérő lélek-visszhang,
:)) Szólítottál ? :))
Viccet félretéve, igazán őszinte a versed és benne az út keresése is ! :)
Ölelésem! :)