Felidézés...

Nyár van… és annyi minden eszébe jut az embernek, a forróság, a tenger, az emlékek, szerelem,… meg minden… Nem szokásom visszahozni a már régebben írt és egyszer már feltett verseimet, de most valamiért eszembe jutott egy rövid vers /Székely János (1929-1992) romániai magyar költő írta /, ami engem megfogott és írtam is rá anno egy felidéző szonettet, (evokációt), és később egy parafrázist is…  Most kivételesen így együtt felidézem mind a hármat … :) 

SZÉKELY JÁNOS: PART ÉS TENGER

Emlékszel a hajdani őszre?

Nem volt soha szebb, szabadabb!

Öleltél – mint partja a tengert,

Csapkodtál – mint partot a hab.

Gyötrődve tűnődöm azóta,

Sorsom mire szán, hova visz.

Rabbá teszi partja a tengert,

Megbontja a partot a víz.

****************************************************************

 Sodródás

Érzed-e még hajdani vágyunk 

s ölelések tüzét az őszi parton? 

Mint tenger szilaj hulláma sodortál 

vad gyönyörrel, búgó hangon...

Azóta sodródom a tengerárral, 

nem tudom merre a régi kikötő?

Csak arra a partra vágyom vissza, 

hol rabbá tett a lehorgonyzott idő!

2016 06.29.

 *******************************************************************

Szerelemszirének

( régi cím: Álomlátás tengerparton)

Szerelmek tengerpartján üldögélek,

hullámzik szívemben új horizontod,

hajammal együtt lelkem is kibontod,

ölelésedben végtelen ígéret.

Hangod fénylik, hív a naplementében,

sodor a szél egy őrült-szép dallamot,

zenéd eláraszt, old minden bánatot,

forró énekeddel vár rám az éden.

Gyúlik az arcom, ruhámból kilépek,

rád gondolok.., a vízben szirének,

talpam alatt az égető homok,

elindulok lassan, hogy a hangod

el ne veszítsem a zúgó szélben,

s merülök szerelmünk hűs tengerében.

 2014 12. 01.