A szerelmükből...

 

Rozella•  2018. február 14. 20:23

 

A szerelmükből…

 

A szerelmükből születtem,

és most arra gondolok,

milyen messze vannak ők ketten,

tőlem messze már, mint a csillagok…

Életem ajándék, ők adták nekem,

hálás vagyok érte, amíg tehetem.

Ma felnézek az égre, anyám s apám szemébe’

újra ragyogást látok végre,

tudom, hogy végtelen lett, 

fönt fénylik az éjben ez a szerelem,

megszökött a földről az örökkébe,

mégis érzem, hogy itt maradt velem..,

s két angyalomat magamhoz ölelem.

 

 

 

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

baramara2018. február 15. 18:29

Szép! Nekem is vannak... + még az öcsém :(

Bergmann.Bo2018. február 15. 16:36

szépséges vers

Steel2018. február 15. 14:20

Veled érzem...szívből szép ragyogás...

skary2018. február 15. 04:02

képzeletbe

Ernest2018. február 15. 02:16

Gratulálok, csodaszép sorokat írtál! :)

dreaming582018. február 14. 23:33

Ó, de szép gondolat :)

merleg662018. február 14. 22:25

...nagyon szép emlékezés ez a versed...

Zsuzsa03022018. február 14. 22:06

Nagyon szép!

kevelin2018. február 14. 22:00

Az èlet rendje
Föld alá vagy föld felè
El kell távoznunk

Törölt tag2018. február 14. 20:59

Törölt hozzászólás.