" fülembe forró ólmot öntsetek " /evokáció /

 

Ady Endre :  Góg és Magóg fia vagyok én…

 

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

 

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

 

Fülembe forró ólmot öntsetek

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

 

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

 

 *********************************************

 

  Könyörgés

 / ( mai) evokáció… /

 

Semmit sem kérek már, csak tiszta,

kristályos csendemet adjátok vissza!

S vigyétek, ami csak kell nektek, 

de "fülembe forró ólmot öntsetek"!

 

Ne halljam a gyűlölet-fröcsögő mesét,

meggyalázott földem hörgő lélegzetét,

ne dörögjön rám kapzsi szavak hangja,  

új imát se mondjon torzó senkik ajka!

 

Kivert kutyaként kóborló lélek-harangja

kongjon már máshol, ne bennem akarja

elfoglalni a még ép(p)en maradt tereket,

könyörgöm, most rajtam könyörüljetek!

 

Mocsokban, gyászban, öldöklésben,

kiéheztetett, hajszolt 'lovak' szemében

miféle örömet leltek?! Mit tettetek?!

Most "fülembe forró ólmot öntsetek"..

 

.. Ne halljam néma jaját a szenvedésnek,

nem bírom el! Adjátok vissza a csendet!

Az Istenért! Legyetek könyörületesek !

 " Fülembe forró ólmot öntsetek"!

" " : ADY