Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Vers
Perzsi.•  2023. július 7. 12:03

Addig...

Addig örülj, míg van út min járhatsz,

míg előre visz a lábad,

s ha egy szakadék utadat állja,

ugorj bátran, senki sem látja!

Perzsi.•  2023. június 19. 16:47

Egyre megy

"Ez a csönd éve volt",

mikor mindenki ordított,

gyere ki a grundra,

s tégy pecsétet a Himnuszra!


Hisz "szabadnak születtél",

de lehúznak a porba,

mondd!"Te kit választanál",

ha fejed nyomják a betonba?


Jobbra fordulsz, majd balra,

de mindnek ugyanaz az arca,

 s könnyek között suttogod, halkan:

na, itt is aratott a vadkan.








Perzsi.•  2023. május 26. 14:07

Búcsú

Búcsú az élettől,

a fénytől, a zenétől,

édes ízek zamatától,

csóktól és barátoktól,

az erdő hűvösétől,

mely a legforróbb nyári napokon,

átölelt a titkos  utakon,

s szelíd zöld ragyogással,

kábított egy ajánlattal:

Legyél tünde vagy kismanó,

csodákat tévő hódító,

ki majd varázsütésre,

felül egy sárkányszörnyre,

és onnan néz le a világra,

az emberóriásra,

ki oly buta, hogy nem is látja,

ki verte őt rabláncra,

kegyetlenül kinevetve,

azt, ki halhatatlannak lett teremtve,

szemére hályogot vonva,

anyagi jóléttel elkábítva,

kapzsiságát kihasználva,

 koronával, felültette a trónra.

Mindent ígérve, de végül semmit sem adva,

táncoltatja, holtáig, rogyva,

s a végidők vörös leple alatt,

pusztulni fog, ki itt marad.


És egy utolsó érintéstől,

kezdődik majd minden. Elölről.

Perzsi.•  2023. május 6. 16:00

Kincs vagy

Kincs vagy.

Egy apró gyöngyszem a láncban,

mely ékszer Isten nyakában.


Egy apró vízcsepp a tóban,

egy betű a szóban,

mely sosem kopik el.


Fény az éjszakában,

kotta az operában,

mely sosem halkul el.


Becsület e zord világban,

szirom a virágban,

mely el nem hervad.


Semmi a mindenségben,

de minden a végtelenben.

Kincs vagy.


2023.05.06

Perzsi.•  2023. április 13. 14:08

Ebola Gray

Puha léptekkel érkezett a szürke, 

hangtalanul, orgyilkoshoz méltón,

majd rátelepedett az életekre,

szinte észrevétlen,mégis fojtón.


Eltakarta az ég bársonyos kékjét,

a kancsi nap sem hatolt át rajta,

fennen hirdette;akarjuk a békét!

S szája nyílt, fertelmes pusztításra.


Az égen újfent fényes madarak szállnak,

"tolluk" csillogó, lepereg róluk minden,

hasukban ma is  kicsi fiúk parádéznak,

most a gyűlölet anakondája az Isten.