Perzsi. blogja

Josh félkábán imbolygott a farmon az állatai között. Úgy érezte eddigi munkája semmivé foszlik.

Mivel nem öntötte ki parancsszóra a tejet, a szakma összezárt mögötte. Akik nem adták be a derekukat, azokat szép lassan megfojtják anyagilag. Lehet, a farm is rámegy. Enélkül el nem tudja képzelni az életét. Itt sem, máshol még inkább nem. Ő ide született, ezt tanulta, ezt szereti. Együtt lélegzett a farmmal. A tejet, amit nem öntött ki, nem veszi át senki. És ő még a szerencsések kozé tartozik, más "lázadó" farmer otthona már a lángok martaléka lett. Naná, hogy gyújtogatás. És akkor még a szándékos ellenőrzések. Szinte mindennap jönnek, megtehetik.Még van hova jönniük, itt még nem volt tűz. Igaz, más módon is földönfutóvá lehet tenni az embert. szándékos mérgezéssel. 30 mérföldnyire innen a barátja farmján tömegesen hullanak el az állatok. Az övéi még élnek...

Nem értem-motyogta Josh. Ingyen adnám, óvódának, iskolának, kórháznak. És nem engedik.Naná, akkor a többiek is tönkremennének. De hogy még állattakarmányként sem viszik el...miért? Úgy érezte, lassan megbolondul...

Igor aláírta a papírokat. Kész,  vége. Eladta a villát, egy nagyon pici szigetre költözik, egy szinte majdnem minden komfortot nélkülöző házba, környezetbe. Szerencse, hogy nincs senkije, így könnyebb megtenni. Az élete a tét.A tanács vezetői elengedték, feltéve ha nem beszél.Persze minden pénzét elkobozták, a szigetnek is csak haszonélvezője lesz, nem tulajdonosa. Már ha van azon a szigeten haszon. Gyakran söpri le a felszínét az óceán. Mégis, jobb mint a halál. No, majd csak lesz valahogy...

Lia útra készen állt. Lajosbá várta. A levelet elrejtette, óvatosságból.

A taxi megérkezett, ő meg gyomorgörccsel küszködve gondolataiba merült.

Az intézet előtt Lajosbá mesterkélt mosollyal fogadta. Menjünk a kertbe, a kis kávézó pavilonjához-mondta Lajosbá. Azért hívtalak, mert szívességet kérek tőled. Nagyidat is megkértem, de nem tudom, halála előtt eleget tett e a kérésemnek.

L:-Miről van szó?

Prof:Beszéltél mostanában az anyáddal? Én nem érem utol, olyan mintha bújkálna előlem.

L: Nem, még nem beszéltem. Miért?

Prof: A kutatásai érdekelnek, nem személyes ok. És mint ilyen, szinte kötelessége lenne velem beszélni, de nem teszi. Szólnál neki, hogy várom a jelentkezését? Bármikor jöhet, még a lakásomra is. Nagyon fontos.

L. Rendben Lajosbá. Más nincs?

Prof: Mi lenne?

L: Például a levél, amiről egy szót nem ejtettél-gondolta Lia. De majd anyámtól megkérdezem, talán jobb is, ha vele beszélek erről először.

Lia ismét taxiba ült, és anyja lakásához vitette magát. Itt megvárom, a munkahelyére soha nem engedett be.

Már késő este volt, mikor anyja megérkezett. Nem számított rá, hogy az előtérben a lányát találja.

Carolina fáradtan sóhajtott. Mit keresel itt?

L: A prof hívott, hogy jöjjek haza, mert nem vagy jól.

C: Semmi bajom, csak sokat dolgozom.

L: Hagyjuk ezt! Mindketten tudjuk, hogy másról is szó van! -dühöngött mostmár Lia.

C: Miért vagy ilyen indulatos? Lajos eltúlozta a dolgot. Mielőtt repülőre ülsz, hívhattál volna, akkor...Elég! - vágott anyja szavába Lia.

Most találkoztam Lajosbával. És elegem  van belőletek. Teljesen össze vagyok zavarodva.

Hazajöttem, mert hívott. És találtam Nagyi levelei között egy érdekes szösszenetet.

Carolina elsápadt. Milyen levelet?

L: Azt, amiben unokahúgról és lányról is szó van. Nos? Erről mit tudsz mondani?Meg titokról.

C: Milyen titok?

L: Ne nézz hülyének! Sosem volt közöttünk felhőtlen a viszony, de ha már Lajosbá belerángatott, jogom van tudni, mi az a titok.

C: Ülj le. Töltök italt mindkettőnknek. Azért nem mondtam eddig semmit, mert nem akartalak veszélybe sodorni. Nem sokkal a halála előtt nagyanyádnál ebédeltem. Szokatlanul komor volt. Ebéd után aztán beszélni kezdett.

A te nagyapád nagyon jó ember volt. Egy szem gyermeke a szüleinek, és mégsem lett elkényeztetve. Csakhogy mint kiderült, nem is annyira régen,mégsem volt egyke. Volt egy bátyja, aki elkövetett egy nagy hibát, s mivel családja ezt nem tudta megemészteni, eltűnt. De nem végleg. Még nagyapád halála előtt visszatért, és meglátogatta az öccsét, a te nagyapádat, aki akkor már menthetetlen beteg volt. És mit ad Isten, az előkerült báty orvos volt! Nagyanyád szívesen fogadta, és reménykedni kezdett, hátha mégis van segítség. Az nem volt, viszont a bátyus beleszeretett nagyanyádba. Gusztustalan módon nem vett tudomást a haldokló öccséről, sem nagyanyád érzelmeiről. A vége az lett, hogy nagyapád temetése után egy heves vitatkozás után ki lett ebrudalva. Örökre.

L: Tehát van egy nagybátyád. Ismered?

C: Néha olyan lassú a felfogásod... Lajos a nagybátyám.

L: A felfogásommal semmi gond nincs. Miután elolvastam azt a bizonyos levelet, sejtettem ki, mi áll a háttérben. De mit akar tőled Lajosbá?

C: Tőlem?

L: Igen, mondtam, ma találkoztunk. És erősen kérlelt, hogy vegyelek rá, keresd fel. Bármikor, még a lakásán is. Mit akar tőled?

C: Nem tudom.

L: Már megint nem mondasz igazat...

C: Elmomdom, de utána visszamész az Államokba, és majd én látogatlak meg,  te ne gyere. És semmit nem tudsz, családi okokból találkoztunk csak.

L: Hallgatlak.

Folytatása következik...

Lia telefoncsörgésre ébredt. Álmosan vette fel a telefonkagylót. -Halló?

Szia, Liácskám! Búgta egy mély férfihang. Itt a "pótapád".

-Ó, a prof! Mit akarhat? Szinte csak akkor beszélgettek, ha Lia épp Magyarországon volt.

Bogaram, haza tudnál jönni pár napra? -szólt a negédes kérdés.

 Nem tudom Lajos bá. Tudod, hogy egy lakberendezőnek, dekoratőrnek egész évben sok a munkája. Mi olyan sürgős?

-Nem telefontéma, amúgy meg úgy látom, anyád is maga alatt van. Bár te voltál a nagyid kedvence, s a saját lánya nemigen érdekelte, mégis anyád most padlón van. 

Ma szerda van, igyekszem legkésőbb pénteken hazarepülni-mondta Lia letörten.

Még ő maga sem ocsúdott fel, s most pátyolgassa az anyját is. Nem volt túl szoros a kapcsolatuk, mióta eszét tudja. Semmi harag, vita, nézeteltérés, csak épp nem érezték azt a felhőtlen ragaszkodást egymás iránt. Látszólag minden rendben volt, de nem tudtak megnyílni egymás számára. Talán a lehetőség is kevés volt, hiszen Liát 4 éves kora óta a nagyi nevelte. Reggel 7 órakor anyja letette, mint egy csomagot, s jó esetben este 8 órakor érte ment. Vagy nem, ha későn fejezte be a munkát.Akkor Lia a nagyinál aludt, s ez gyakran így esett. Anyja egy nagy gyógyszercégnél dolgozott, kutatói mivoltában, illetve gyógyszerészként is.Ezért érezte inkább a nagyit anyjának. Meg azért is, mert ha anyja nagy ritkán kettesben maradt vele, cseppenként igyekezett őt meggyőzni arról, hogy vigye majd tovább a családi hagyományokat, legyen ő is kutató gyógyszerész. Lia a maga bőrén érezte, hogy ez mivel jár. Már akkor eldöntötte, ha neki egyszer családja lesz, az ő gyermeke , férje mindig fontosabb lesz , mint bármilyen szakma. Szerencsére nagyitól örökölte a kreativítást, a szépérzéket. Már 5 évesen maga rajzolt mintákat, figurákat, amit aztán drága nagyija tapétára  átvarázsoltatta, így saját maga, és a nagyi által rajzolt történetek vették körbe éjjel-nappal a szobájában. Sok mindenbe belekóstólhatott: muzsikálás, kertészkedés, vers, és zenehallgatás, mozifilmek ihlette  fényképeszkedés, táncóra, stb. Szóval semmi nem maradt ki az életéből. Kivéve az anyja...

Nagy sóhajjal tette le a telefont, majd interneten helyet foglalt a leghamarabbi gépre. Csütörtökre sikerült.

-Így még marad idő nagyi házára is. Kicsit félt az emlékek miatt egy ott , egyedül eltöltött éjszakától.

Az  Authentic Gossip épületében Tony és Klara szájtátva néztek Bo-ra. Te hol voltál napokig? -kérdezte Tony. Mindent tűvé tettünk utánad, most éppen  egy nyomozóhoz indultunk.

Csajoztam-mondta Bo.

T:Aha. Csakhogy ez így nem igaz. Nem teljesen így igaz.Másként meg szerelemről nem tudunk, az elvehetné az eszed, de itt arról szó sincs. Te nem szoktál egy szoknya miatt sem eltűnni, pláne napokig nem, megint pláne szó nélkül nem. A munkádat sem szoktad félredobni. Szóval, mi történt?

B. Tudjátok volt az az ülés, oda "szerencsésen" bejutottam. Ott láttam meg ezt a nőt, és...

T: Kit érdekel a nő? Mit találtál, láttál ott?

B. Semmi különöset. Gazdagok, rongyrázás, hegyibeszédek. Meguntam. Megismerkedtem azzal a bombázóval, és eljöttünk.

-Azt meg nem kell tudnotok, hogy Mysterrel milyen megállapodást kötöttem-gondolta Bo.

T. Hát ezzel semmire sem megyünk. Menj haza, mára nincs semmi különleges. Én Magyarországra utazom, Klara itt bent átnézi az eddigi információkat, neked most nincs dolgod. Kivéve, ha valamilyen új nyomra nem bukkansz. 

B.Akkor megyek, majd hívj, ha kellek.

Miután Bo elment, Tony Klarahoz fordult. 

Soha nem láttam még ilyennek. És a története is túlontúl egyszerű. Míg én távol leszek, nézz kicsit utána. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját kollegám után kell nyomoztatnom.

Lia szélesre tárta az ablakokat. Orrában megüllt a jázmin illata. Nagyi kedvenc virága volt, és gyakran használta parfümként, szappanként, minden formában, ahogyan lehetett. Az egész lakás magába itta  ezt az illatot.

Ideje átnézni az iratokat, könyveket, mindent, ami nagyi után ittmaradt. Bár Lia volt a szívcsücsök, mégis anyjának lett volna tisztsége ezt megtenni. De mint Lajosbától tudja, ő erre most képtelen. Lia titkon örült, hogy a fájó emlékek ellenére rá maradt ez a feladat. Nehezen viselte volna, ha más turkál a fényképek, levelek között. Tárgyi mivoltukban ennyi maradt Nagyi után.

Egymás után nézegette a képeket, csekkeket, és a magánleveleket. A levelek többsége a saját, kettejük levélváltásai voltak, mikor Lia táborokban volt nyaranta pár hetet.

De érdekes boríték! Nincs rajta se bélyeg, se feladó, csak két monogram. K.L és N. S

A második monogram nagyié. Sarolta. De ki az  a K.L?

Vonakodva, de elkezdte olvasni a levelet.

"Drága Sacikám!

Elnézésedet kérem, de meg kell szegnem az ígéretemet. Megígértem, nem kereslek ebben az életben semmilyen módon.De tudnod kell, ez most az unokahúgom miatt máshogyan alakult. Jelentős dolgokat fedezett fel, de nem engedem neki, hogy publikálja. Az életébe kerülhet.Röviden: rájött, teljesen önállóan, másokkal erről nem értekezve, hogy az emberi test bizonyos értelemben véve hallhatatlan. A halál beállta után apró részecskék, olyan enzimfélék tovább élnek, nagy teljesítményű készülékek alatt látni , ahogyan mozognak, világítanak. Ezt azok, akik már látták mikrozimának nevezték el. Egy köznyelvre lefordított rövid cikk meg is jelent róla több tudományos újságban.Szenzációs hír, de ennél többet az átlagember nem tudhat meg. Még nem. Talán, valamikor...Kérlek beszélj a lányoddal, ne rohanjon a vesztébe. És talán ideje lenne neki mindent elmondani.

Szó szerint, még mindig szeretettel: Lajos"

-Lia feje zúgott. Nem, ez nem lehet igaz. Már képzelődöm. Fejében őrült sebességgel cikáztak a gondolatok.

Lajos, unokahúg, mikrozima, egyetem, osztálytárs, Nagyi, anya, kutatóintézet, vérkép...

Ez nem lehet, ugye nem?!

Folytatása következik...

Bo feje majd széthasadt, hányingere volt, szemét alig bírta kinyitni. Homályosan emlékezett rá, hogy hazavitt a világtanács üléséről egy bombázót, arra is emlékezett, hogy töltött még egy brandyt, de azután filmszakadás. Már az is csoda volt, hogy az ülésre be tudott szivárogni. Szinte kiköpött hasonmása volt egy gazdag ficsúrnak, akinek nem volt kedve ülésre menni, helyette megszálottan pókerezett. Még gimnázium első osztályában akadtak egymásra, egy rögbimeccsen. Mindketten játszottak, de különböző csapatban. Bo az első fontos meccsén súlyos  sérülést szerzett, majdnem 2 évébe telt, hogy újra pályára álljon. De nem állt, csak egyszer. Akkorra ugyanis elment tőle a kedve, már a kriminológia érdekelte, tanulni akart. Ehhez pénz kellett, nem is kevés. S ekkor jött a ficsúr. Ugyanis ő sem akart már sportolni, de a hozományához csak úgy tudott hozzájutni, ha mindent megtett, amit a felmenői elvártak tőle. És a sport közöttük volt. Mert az építi a jellemet. Építette is... olyannyira, hogy felkereste Bo-t és lefizette, játsszon helyette. Az ősök úgyis csak néha mentek ki a meccsekre, inkább az újságokban nézték  meg "beöltözött" fiúkat. Így mindketten jól jártak. Bo is , és a ficsúr is. 

Ennek a  hasonlóságnak köszönheti, hogy ott lehetett az ülésen. Ő maga kérte volna a ficsurt, de az megelőzte őt, s ez kapóra jött. 

-De valami hiba csúszhatott a számításba, hiszen most, ébredező tisztuló tudattal érzékelte, nem  véletlenül van itt. Teljesen besötétített szoba, néma csend, s Bo mégis tudta, érezte, ez nem  a nyugalom szigete. Hátborzongató volt a légkör.Nyílt az ajtó, s egy mély, idősebb hang szólalt meg.

-Nocsak! Végre felébredt. Hogy érzi magát?

B. Ez komolyan érdekli?

-Nem, csak udvarias akartam lenni. Jobb így, mint amúgy.

B. Ki maga , és miért vagyok itt?

-Hívjon csak Mysternek. Hogy miért van itt? Maga is sejti. egy gazdag csemete személyazonosságában tetszelgett az ülésen. És még maga kérdezi miért van itt? Ám én nem kérdezek feleslegesen. Tudom ki maga, és azt is, hol dolgozik és kinek. Mit akart egy oknyomozó riporter megtudni az ülésen? Tegye fel nekem a kérdéseit, amire tudok, akarok, válaszolok.

B: Kíváncsi voltam, milyen emberek a vérlázítóan, mocskosul gazdagok. És hogy mi az, ami megfertőzte őket, és miért csak ezt a réteget.

M: Hogy milyenek vagyunk? Különbözőek. Nem egy helyről jöttünk, s talán nem is egy helyre tartunk. Van közöttünk buta, mint az egysejtű, és vannak géniuszok is.

Hogy mi támadott meg minket? Azt még én sem tudom. Én, mi is adtunk megbízást több labornak is, dolgozzanak rajta gőzerővel. SLS-nek hívják köznyelven, de még az sem világos, mit takar ez a rövidítés. Mint ahogyan azt sem tudjuk, van e ellenszere. Személy szerint minden pénzem oddadnám, ha megtudhatnám gyógyítható e, és  ha igen, mivel.A többiek nevében nem nyilatkozom.

B: De miért hozatott ide?

M: Mert az én gyenge erkölcsű gyermekemet képviselte éveken át, mikor ő lebujokba, és egyéb helyekre járt a rögbi helyett. Jól jöhet még nekem. Az a félnótás túllépte a határt. Meccsen helyettesíteni még belefér, bár ezért is megkapja a magáét, de egy ülésen? Ha nem én veszem észre, hanem más, hogy alteregó van köztünk, nagy baj lett volna. A családomnak is.

-És most jön a megállapodás.

B: Milyen megállapodás?

M:Az, amit  jobb, ha a saját érdekében aláír. Ellenkező esetben... tudja mi fog történni.

B: Mondania sem kell.

-Tony az Authentic Gossip szerkesztőségében toporogva várta Klarat. Végre! Klara már messziről lobogtatta a kezében lévő papírt. Megvan! A térfigyelő kamera által készített képen jól kivehető volt Bo, és egy magas,  karcsú nő képe, ahogyan Bo-ba karol.Együtt mentek be a házba, valószínűleg a lakásba is. Tony köhécselni kezdett.

.Muszáj a Black Rose parfümödből egy vödörnyit magadra hintened? Ha terepre megyünk, ezt az illatot mindenhol jól meg fogják jegyezni. Kell ez nekünk?

K: Ne aggódj,ezt megjegyezhetik. Ugyanis ezt a pacsulit én magam kevertem, külön félrevezetési céllal. Látni, hogy nincs nőd. Akkor talán tudnád, milyen a Black Rose illata. És, hogy milyen drága. Majd hülye leszek pazarolni. Na menjünk! De hova is?

T. A nyomozókhoz. A bongyor hajó sármőrhöz...biggyesztette le a száját Tony. Ő talán segít beazonosítani, ki ez a nő, Bo mellett.

A liftajtó előtt gondolataikba merülve ácsorogtak. A lift megérkezett, az ajtó kinyílt és ott állt Bo a maga nagydarab mivoltában.

Folytatása következik...

Tony másnap korán kelt. Kanada kb 5 órányi út. Autóval, de közben át tudja gondolni, mit nem vett észre. Az éjjel szemernyit sem aludt, csak forgolódott, de csak még jobban belezavarodott a dolgokba. Már-már úgy tűnt, hogy sci-fi történetbe csöppent.

Automatilusan vezetett, rutinosan, míg meg nem érkezett Ontario megyébe. A gazdaságot hamar megtalálta, óriásplakátok hirdették, mint minden gazdáét, itt a környéken.

-Milyen tisztaság van itt, a levegőt pedig harapni lehet. Tudnék itt élni-gondolta. Bár akkor másból kellene megélnem, de megérné. Tony ugyanis nem a munkájának szentelte örökké az életét. Elhatároztas, 45, max 50 éves koráig dolozik, feszített tempóval, utána nyugalomba vonul. De ennek ára van. Nagy ára, addig nincs éjjele sem. És talán családom sem lesz-gondolta kicsit szomorúan.

Josh terepen volt. Épp az állatok egészségi állapotát rendezte, mikor Tony megállt mellette.

T:Üdvözlöm, megbeszéltük, hogy interjút ad nekem-mondta Tony, és nyújtotta a kezét.

J: Jó napot-már akinek jó.

T: Miért, baj van az állatokkal?

J: Azokkal nincs. A hatóságokkal van gond. Sarokba akarnak szorítani, mert nem öntöttem ki a tejet. Szerintük túltermelés van, és az árakat csak úgy tudjuk fixen tartani, ha a "felesleget" kiöntjük. De erre képtelen vagyok. Ezért mi itt mindannyian megdolgoztunk.És a többi gazda... bár azért vagyunk néhányan akik józanul gondolkodunk. A gond az, hogy újabban gyanús tűzesetek történtek. 20 mérfölddel arébb egy tanya csak úgy  leégett. A nyomozás még nem hozott eredményt, de a gazda állítja, ő mindent rendben csinált. Pár ismeretlen fickóra gyanakszik. Már azzal kitűntek az ivóban, hogy a ruhájuk olyan úrifiús volt. Arról nem is szólva, hogy még soha senki nem látta őket eddig itt, a környéken. És a tűz óta sem. Felszívódtak. Én megkétszereztem az esti műszak dolgozóit, de ez nem nyugtat meg. És mindezt az értelmetlen rendelet, felhívás miatt, hogy öntsük ki a "felesleges" tejet. Őrült világ ez. Itt kiöntik, máshol meg éheznek. Ez így nagyon nem jó.

T: Térjünk rá arra, amiért jöttem. Azt mondta a telefonba, hogy a papíron, amin kapta az értesítést, egy furcsa ssignó van. Mi is ez pontosan? 

J: Megmutatom, jöjjön velem. 

Az irodában Josh elővette a páncélszekrényből a papírt. Tessék. Egy  nagy fekete fánk. Szerintem. Értelmét nem látom.

T: Ez nem fánk. Nagyístuk ki. ... Ez egy VVT,(vörösvértest) de szándékosan feketére satírozva. Hátborzongató.

J:És ez mit jelent? 

T: Nem tudom pontosan, csak sejtem, de semmi jót nem jelent. Vihetek belőle másolatot?

J:Felőlem-vonta meg a vállát Josh. Végeztünk?

T:Igen, de ha a furcsa idegenekről  bármit megtud, vagy bármi az eszébe jut, hívjon.

J:Ok.

-Tony ismét az autóban ült. Most rövidebb út várt rá, ugyanis a Kanadai határnál van az a laboratórium ahol Nadja és Keith várja.Ez már izgalmasabb lesz.-Remélte Tony.

Csodás , fákkal, virágbokrokkal körülvett kis épület elé érkezett meg, alig 2 és fél óra múlva. A levegő balzsamos volt, még madarak is csicseregtek, teljes volt az idill.

A kapunál azonban őrök álltak, felfegyverezve! 

T.Tisztára mint a katonák...mormogta.

-Mert azok is vagyunk-szólalt meg mögötte egy hang. Bajuszos, szakállas, nagydarab ember állt mögötte. 

_ Nem tudom, hogyan sikerült engedélyt szereznie, de valószínűleg jók a kapcsolatai. Ide nem szoktak idegenek belépni.

-Ahogy mondja: vannak kapcsolataim.szólt Tony

- Bent  a rejtély, a halál ólálkodik, még ha parányi szinten is. De mindenképpen jelen van, megmutatja magát, még ha csúcstechnológia is kell a leleplezéshez-monfondírozott Tony.

Belépve megcsapta orrát a fertőtlenítő jellegzetes orrfacsaró bűze. Igen bűze, neki minden az volt, ami nem a természet alkotta pompájában próbált betolakodni az életébe.

-Micsoda ellentét, kint és bent között. Hogy lehet itt dologozni? Ráadásul állítólag alig jutnak innen haza, mert megszálottan dolgoznak...

-Keith sietett elé. Elnézést, korábbra vártuk.

T:Kanadából jöttem visszafelé, szándékosan önöket hagytam utoljára.

K: Menjünk, Nadja már vár minket.

Zsilipajtó, védőruha, minden kötelező óvintézkedés után végre  bent volt a "szentélyben". 

T: De hűvös van itt!

K: Okkal. A minták miatt. Amit szabad, azt megmutatjuk, de ne számítson szenzációra.

Nadja ez az úr itt Tony, oknyomozó riporter a Authentic Gossip-tól. Vele beszéltem, ő kapoot engedélyt, hogy láthassa a 2 vérmintát és az eredményét.

N:(Nadja): Örvendek. Akkor klássuk csak. Van itt egy Magyar elhunyt hölgy vérmintája, és egy híres  hazai énekesnőé.. Melyikkel kezdjük? 

T: Nekem mindegy. 

N: Az idős hölgy vére első vizsgálatra semmi különös.De mivel okkal küldték ide, többször megvizsgáltuk.És azt tapasztaltuk, hogy a negatív faktornak semmiképp nem tudható be  a VVt "viselkedése".

T: Miért ,tud egy VVT viselkedni? Pláne egy halotté? 

K: Igen. Suttogta Keith. Én válaszolok, Nadja hozza a mintát. Ennek az elhunytnak viselkedik a vére. És "beszél". Még nem teljesen értjük, de árulkodik.

N: Itt a minta. Nézzen bele a mikroszkópba. Mit lát?

T: Egy csomó izgő- mozgó VVT-t. A szélükön mintha néhol fényeket látnék felvillanni. De valószínűleg ez az én fáradtságomnak tudható be, több órányi vezetés van ma mögöttem. És még nincs vége.

K: Mi nem láttunk fényeket, de azt igen, hogy ez a VVT, a  mintavétel után 1 héttel is él még. Sőt, nem csak él, de osztódik is. Látja? - Mondta Keith, és a mikroszkóp felé hajolt.

Nadja! Ezt nézd meg!

N: Nézem. Pontosan mit is nézzek? Nem látok újat,  bár az eddig tapasztalt dolog is épp elég különös, sőt természetfeletti.... Ezt nem hiszem el! Tony ön nem tévedett. Tényleg fények villannak fel a VVT  körül. Mi a fene történiK, Mi ez?

K: mintha welektromos kisülés vagy mi a fene lenne. Mintha  az osztódás közben energia szabadulna fel, és az körbeveszi, védi a VVT-t. És úgy tűnik, egyre "erősebb" lesz. Fénylik, ragyog a VVT.

-Ez elképesztő. Mondták mindhárman egyszerre.

K: Muszáj most megnéznie a másik mintát? Nem szívesen hagynánk itt ezt, ezt tovább kell vizsgálnunk.

Több órás út, leállt munka, stb: mondta Tony letörten.

N: Jó nézzük meg, de siessünk. Itt van. Egy híres, pontosabban lecsúszófélben lévő énekesnő vére. Kövér kis VVT-k,a közepén egy sötét tölcsér alakú valamivel. Mikor először vizsgáltuk, még a szélén volt a tölcsér. De ez az újabb minta, ezt tegnap vették le. Itt már a közepén van az a tölcsér.Az biztos, hogy nem vizsgálat közben került középre, hanem a pihentetés közben. Ezt a tölcsért több, szinte minden beküldött mintán látjuk újabban.

T: Kik küldenek ide mintát?

N: A gazdagok. A felső tízezer. 

T: De mi célból? 

K: Na ez az. Vette át a szót Keith. Ez nem sima labor. Ez a Hadsereg kutatólaboratóriuma. Mi sima labort nem végzünk. Kizárólag ha járványról van szó, vagy ha a katonák külföldön jártak, és alapos a gyanú, hogy valamit hazahoztak. Sima labort csak akkor végzünk, amúgy kutatunk. Ezért nem értettük, hogy került ide kőgazdag celebek vére. De a látottak alapján már úgy gondoljuk,, jobb, hogy nálunk vannak  ezek a furcsa minták., Ez a sötét tölcsér valami módon összefüggésben van a gazdagsággal. Ugyanis megnéztük bolti eladó, raktáros, utcaseprő, stb vérét, de sehol máshol nem találtunk tölcsért. Mi a tölcsér keletkezését vizsgáljuk, az meg az ön, és a kormány dolga, hogy miért csak az "elitet" fertőzi meg. Pontosabban még a maga dolga kideríteni, de sejtem, ha valami nagyon komolyba tenyereltünk bele, akkor ez nem marad így. 

N: Végeztünk? Vagy  van még kérdése? Mert mennénk vissza fénylő VVT-hez...

T: Kérdésem később lesz talán,. már ha még engedik akkor. Köszönöm a segítségüket, és nyugodt vizsgálódást  kívánok.

K: Na, az biztos nem lesz, de köszönjük!

Tony lassan baktatott vissza kocsihoz.Ennem is kellene valamit, meg Klarat hívni, előkerült e már Bo. Most nagyobb szükségem lenne rá, mint eddig valaha. Klara minden nyomot megnézett a neten, de az utolsó jel szerint Bo az otthonában tartózkodott az eltűnése előtt. De ott nincs. A szerkesztősében sincs. Nőnél sincs... vagy de?  Előkerült volna már, ha  nem lenne bajban. Ennyire másnapos nem lehet, a pia utóhatása nem tart 3 napig. Fel kell hívnom a nyomozót- gondolta Tony. Nagyon nem szívesen, egy nagyképű pasas, kis körszakállal, bongyor hajjal. A nők bálványa. Igaz tud a csávó, de mellette kevésnek érzem magam.

Tony beült az autóba.

Foglaljuk csak össze- gondolta, így királyi többeszámban. Van a magyar idős  néni. Különleges vércsoporttal, aminek az eredménye még unokája Lia előtt is rejtély.Világít a VVT-jeHa találkozom vele, nehogy elszóljam magam. Rohadt egy helyzet, ő segít nekem, én meg titkolózom. Pedig úgy érzem, vele teljesen őszintének kell(ene) lennem.Majd kitalálok valamit.. Jó megérzései vannak, jó a szeme, és  vág az esze.... vajon mit nem mondott el neki a Prof? Hiszen azt, hogy a nagyika vére szinte már földöntúlian viselkedik, még ő sem tudhatta.

-Aztán van a tanya. Rejtélyes idegenek, tűzeset, széthúzó gazdák. Lehet, nem is az idegenek gyújtogatnak, hanem... már ha gyújtogatás történt valóban.

Végül a labor. Csak legközelebb is kapjak engedélyt! Már ha lesz legközelebb.

-Találkoznom kell Klarával, meg kell keresnünk Bo-t. Most ez a legfontosabb. Senkit, de kollegát főleg nem hagyunk cserben. 

Tony bekapcsolta a rádiót, és megpróbálta fejéből a gondolatokat kizárni. Még 3 óra út áll előtte..

Folytatása következik...

Az Authentic Gossip  szerkesztőségében  Tony , a főszerkesztő idegesen rágcsálta a tolla végét. 

-Egyre több haláleset, mind a "fekete" kórnak tudható be. Az oknyomozó  riporterünk  Bo, meg épp most szívódott fel. Utoljára a világtanács ülésére sikerült besurrannia, azóta sehogy sem  lehet elérni. Nőcsábász, de  egbízható fickó.  Klara meg épp nászúton van.  -Kénytelen leszek magam kimenni a helyszínekre, azokhoz, akik nem zárkóznak el egy kényes interjú elöl.

-Nézzük  csak, először egy magyar származású hölgy lesz az alany, akit Liának hívnak, s most tért vissza az őshazájából. - Tony felkapta a telefonját, a slusszkulcsot, a diktafont, és sietősen elhagyta a zsibongó szerkesztőséget.

-A cím egy kertvárosi részen volt megtalálható. -Milyen nyugodt, szinte unalmas környék ez- motyogta Tony.

-Kis napsárga ház előtt, olyan kb 30 éves, szép nő állt. Fázósan húzta össze magán a vékony kardigánt.

-Jöjjön beljebb-invitálta Tonyt. Kávé, tea, ásványvíz? Mit inna? 

-Semmit, mondta Tony. Nem akarok tolakodó lenni, de rátérhetnénk a tárgyra?

-Lia nagyott sóhajtot. Már bánom, hogy vállaltam a riportot. 1 hete jöttem vissza  Magyarországról,  a nagyi temetése után. És most újból végiggondolni mindent...

-Kérem... szólt Tony.

-Kérdezzen, de csak a legszükségesebbeket.

-Telefonban ott tartottunk, hogy csak az édesanyjának adták oda a halotti  anyakönyvi kivonatot, (HAK)és a kórházi zárójelentést.

-Igen, csak neki.

-Látta az iratokat?

-Láttam. Semmi különös. Hirtelen szívhalál. Ez állt rajta. És, hogy várható volt, ugye a kora miatt. De előtte volt teljes évi kivizsgáláson, minden rendben volt.

-Az idősek tudja, szoktak hirtelen meghalni. (Meg a fiatalok is.) -mondta Tony. Miért kezdett el gyanakodni?

-Mert a  kórházba kerülése előtt én mentem el a laboreredménnyéért, és én vittem le a háziorvosához. Azon minden "rendben" volt, de a haemoglobinszint eltért a többitől. Azt mondták, kis vashiány, az ő korában nem ritka, biztosan egyoldalúan táplálkozik. De ez nem volt igaz! Én figyeltem az értendjére, én érzem magam felelősnek, hogy eltérést találtak nála.Megkérdeztem a volt évfolyamtársam professzor apukáját, mi lehet a gond? A Prof telefonált a laborba, ott azt mondták neki, hogy a vérmintából további vizsgálódás céljából anyagot vittek egy speciális laborba. Nagyon megijedtem, de a Prof megnyugtatott, nem betegségről volt szó, hanem a nagyinak a vére egy ritka vércsoporthoz tartozott, ritka alkaktorral, s ráadásul negatív  volt az RH-ja. Én nem értek hozzá, így jegyeztem meg-mondta Lia. De a Prof szeme, mikor ezt mondta? -Tudja, én ezt a férfit totyogós korom óta ismerem. Mintha az apám lenne. Biztosan tudom, érzem, titkol valamit. Meg az a cirkusz a kórházban, a sötét,  zárkózott arcok, mikor bementem a nagyi ruháiért... De most más nem jut eszembe. Ezenkívül minden rendben volt, a temetés is. Olyan koporsóban temettük el, amilyet szeretett volna. Megkérem, ha nincs más, most menjen el. Elfáradtam.

-Természetesen. Köszönöm, és ha eszébe jut valami, kérem hívjon fel.

-Tony a második cím felé igyekezett. 

Igor az irodájában fogadta. Miért épp engem szemelt ki az interjúra?

-És maga miért vállalta? -kérdezte Tony.

Na, hagyjuk, kérdezzen. Nekem már úgyis végem-mondta Igor.

-Miért?

-Azon az estén a világtanács gyűlésén.. Az a híres doki, aki holtan zuhant rám. 

-Mi van vele? 

-Csak volt. Állítólag nem volt semmi baja. De sutyorogják, hogy ki akart lépni.

-Honnan? Hát a tanácsból, a mókuskerékből, a csillogásból, a közéletből, mindenhonnan. Egy kis szigetre akart költözni a már meglévő vagyonából.De nem hagyták, kicsinálták.

-De kik? -jkérdzte Tony.

-Hát ők. A nagymenők, az SLS-ok 

-De kik ők? És mi az az SLS?

-Az egy olyan élősködő, mely megbetegíti a gazdatestet. Eleinte a megfertőződött ember jól érzi magát, eufórikus állapotba kerül, akár több évig is, mindezt ismert drogok nélkül, majd a "gyengébb" egyedeknél ronbolni kezd. Van aki élete végéig tünetmentes marad, van aki sokáig húzza, de van akikkel hamar végez.

-És ez fertőző? -kérdezte Tony.

-Na ez az! Érdekes módon csak a felső tízezer között pusztít. Ott fertőz, de ott is eltérő intenzitással. A fene sem érti, de én mindenesetre igyekszem kimaradni belőle. Meglógnék, mint a halott doki, de tartok attól ha sikerül is, nem fog könnyen menni.

-Tony az órájára nézett, majd úgy döntött,  a laborba csak azután megy el, ha visszajött Joshtól, aki Kanadában él. Talán ő is ad hasznos információt.

És ismét felhívja Klarát, segítsen, ha tud, megkeresni Bo-t. Klara az internetes adatgyűjtés profi képviselője. Most pedig ideje ebédelni, s megírni az eddig összegyűjtött információkat.

Folytatása következik...