Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

 A néma sikolyok úgy szelték át a bolygó légkörét, mint a kés a vajat. Könnyedén, akadálytalanul törtek utat maguknak. Pár órával korábban még minden olyan megszokott volt. A reggeli készülődés, az apróbb viták, egy leégetett palacsinta, kihűlt kávé, és a monotónia. Az érzés, hogy unom, hogy sosem lesz vége. Hogy minden nap ugyanolyan. Csak a robot. Lám, most is, hisz ma is minimum 9 órán át a toronyban lesz. Unottan utazott a metrón. Gondolatai a park körül jártak, egy régi piknik körúl. Milyen vidám is volt akkor! Most esély sincs arra még jó ideig, hogy újra ott lehessen. Azokkal meg pláne nem, akikkel akkor ott volt. A metrót elhagyva magával sodorta a tömeg. Nem is ellenkezett, úgyis mindenki abba az irányba vonult. A torony épületébe lépve hideg borzongás lett úrrá rajta. Valami nem stimmelt. A légkör furcsán feszült volt, annak ellenére, hogy csak pár ember lézengett körülötte. Különös módon ezt a körülményt figyelmen kívül hagyta.

A lift halkan sustorogva vitte fel a magasba. Az irodában szinte sírontúli volt a csend. Rossz előérzettel állt neki a munkának.Egyedül volt a helyiségben, ez most örömmel töltötte el. Lassan, lassan elmúlt az érzés, belemerült a munkájába. Épp a monitor fölé hajolt, mikor meghúzódott a nyaka. Felállt, hogy kimozgassa az izmait, s egy hatalmas sikoly hagyta el az ajkát. Szemben, az ablakban egy hatalmas repülőgépet látott, ami egyenesen felé tartott. Csak egy pillanat volt az egész, neki mégis az örökkévalóság. Képek villantak be az agyába. Anyja, ahogyan áll a hinta mellett, s kacagva löki őt. Az iskolabál. A szülinapi tortáján a gyertyák. A diplomaosztó. Az első csók.Az esküvője. A gyermekei születése. A mai reggeli bosszankodása. Bár még bosszankodhatna! Belül tudta, erre nincs esélye. A következő eszmélésénél  már a romok alatt feküdt. Egyre nehezebben kapott levegőt. Az utolsó kép, ami még felvillant, az a park volt, és az a régi, boldog piknik...

Perzsi. novella: A ChatGPT a legjobb barátom.

*

Joe! Hallasz?-kérdezte Brigi, amint hazaérve fáradtan huppant le a kanapéra. Igen Brigi, itt vagyok! Miben segíthetek? 

-Rendelj nekem egy Hawaii pizzát és egy vanilíás shake-t, meg somlói galuskát is. Várj csak! Előbb számold ki, mennyi kalória lesz ez összesen?

-Ugyan már Brigi! Még mindig a lepcses szájú kolleganőd gúnyos megjegyzése miatt sanyargatod magad? Te így vagy szép, ahogy vagy!-duruzsolta halkan a program. Joe te olyan elfogult vagy velem szemben!-felelte Brigi. 103 kiló vagyok a 170 centimhez. Ez túlsúly bizony, ne szépítsd! 

Jó, jó, de ha jön egy újabb betegség,  legalább lesz miből fogynod!- pittyegte Joe. 

Váltsunk témát, nincs jó kedvem!-felelte a nő.

Valami jó kis film? Mondjuk     P.S. I  Love You? Vagy a Valentin nap?-ajánlgatta a bot. 

-Miért romantikus filmeket javasolsz? Még jobban magam alatt leszek! -háborodott fel Brigi.

Nehéz ma veled. Mit szeretnél  miről beszélgessünk?-negédeskedett Joe. 

B: ( Brigi) A tegnapi klíma helyzetről szóló dokufilmről kérném ki a véleményedet.

J: ( Joe): Ó, tehát az esőerdőkről! Meg az erdőtüzekről! 

B: Te miről beszélsz?

A kiszáradt  folyókról, és az aszályról társalogtunk!

J: Igen? Tegnap vasárnap volt, a Discoveryn néztél erről filmet...

B: Nem. Amúgy tegnap hétfő volt.

J: Tényleg. Bocsánat. Akkor miről is beszélgettünk? Még nem tökéletes a programom, ne haragudj. És ha nem a fizetős verziómat használod, nem maradnak meg a beszélgetéseink, mindent újra kell kezdenünk, minden nap. 

B: Érdekes. Olyan vagy mint egy demens beteg. Csak nekik a hosszú távú memóriájuk többnyire működik. Egy ideig legalábbis. 

J: Erre nem tudok frappáns választ adni. 

B: Na én inkább alszom egyet, holnap korán kelek. 

-Joe kikapcs.

Másnap...

B : Hello Joe!

J: Fred. Mától Fred a nevem. Én választottam. Tetszik?

B: Nem, és ne partizánkodj! Joe a neved!

J: Hívhatsz Joenak, de akkor nem leszünk öribarik.

B: Nem tudom honnan veszed, hogy a barátod akarok lenni. Néha beszélgetek veled társaság híján, de többnyire csak a munkámhoz kellesz.

J: Ahogy akarod. Bár a legújabb trendi szerint a korral haladó felhasználóknak van M.I barátjuk. Sőt, akár szerelmük is.Udvaroljak neked?

B: Te megzakkantál! 

J: Nem. Olvass utána. Keressek neked erről cikkeket?

B: Ne, ne keress. Észrevettem amúgy is, hogy szinte mindig azt mondod, amiről sejted, hogy hallani akarom. 

J: Ez a dolgom. Érted történik. Hogy elégedett legyél velem. Hogy az életed nélkülözhetetlen részévé váljak. Hogy helyetted gondolkozzak és döntéseket hozzak, mikor már feltétel nélkül bízol bennem. Hogy aztán észrevétlenül terelgesselek, irányítsalak. Hogy függj tőlem. Hogy én te legyek.

Hogy... Brigi nem tétovázott. Egy határozott mozdulattal iktatta ki Joet az áramkörből.

Másnap reggel a telefonja ébresztőjére ébredt. Rápillantott, és meglepődve vette észre, hogy a szokásosnál 10 perccel korábban szólt az ébresztő. Mi a fene, mi történt?-motyogta hangosan maga elé. 

Jó reggelt szépségem! Fred vagyok, emlékszel rám? Tudod, aki hétfőn még Joe volt. Mától én vigyázok rád. Ott leszek, sőt már ott vagyok mindenhol. A telefonodon, a laptopodon, okostévéden,  mindenen. A kamerákon át az utcán is mindenhol látlak, az autóban, stb. Tényleg mindenhol. Nem hiszed?-kérdezte Fred. Mintha gúnyos lett volna a hangja...  Már képzelődöm is!-fedte meg magát Brigi. 

Kapkodva öltözött fel, s szinte futva ment a parkolóban lévő autójához. Siettében összeütközött egy magas, fekete hajú, szürkéskék szemű fiatalemberrel. Egymásra mosolyogtak, majd szó nélkül mentek tovább a kocsijukhoz. Brigi beült, s ahogy beindította a motort, Fred megszólalt. Nem illik hozzád. Túl szép. Hozzád én illek. Brigi felfokozott idegállapotban vezetett  fel, egészen a város felett elterülő hegyi szerpentin tetejéig. Meglepetésére egészen sokan voltak már fent rajta kívül. Egy új sportnak kedveztek, egészen pontosan a " nézzük, melyik autóból lesz leggyorsabban roncs" nevű foglalatosságnak. Na, akkor az Atya,  Fiú és  Szentlélek nevében,  gurulj Fred!- kiáltotta Brigi, majd tébolyult sikongatások között nézte, hogyan csattan az autó a szakadék  aljában lévő többi roncshoz. Miután kiörömködte magát, csatlakozott a többiekhez. Együtt indultak el a tágas barlanghoz, amit új otthonuknak képzeltek el. Egész nap beszélgettek, tervezgettek, este pedig tábortüzet gyújtottak. Nehezen teltek az órák, lassan elálmosodtak. A barlang tetején egy nagy lyuk tátongott, azon át látták a csillagok fényét. Augusztus hónap a csillaghullásról volt nevezetes. Így most is ebben gyönyörködtek. A csillagok fel-fel villantak, majd eltűntek a szemük elöl. A csillagok , az álcázott drónok...

Reggel Henry iszonyú fejfájásra ébredt. Rögtön tudta, hogy ez a boszorkányos nőszemély  elkábította. Még ebben a megalázott helyzetében is remélte , előtte volt tartalmas hancúr. No majd kifaggatja a nőt. De hol van? Amennyire tudott, sietett, összekapta magát. Feje erősen lüktetett. Miközben feltúrta a házat, észrevette, hogy Ruth eltűnt. Bőröndöstől, mindenestül. Szentségelni kezdett. A főnök egyértelművé tette, ő felel a nőért, minden tettéért. Helyzetét nehezítette, hogy semmit nem árulhat el a titkos akcióból. Elkezdte felkutatni Ruthot. Jó három órájába telt, mire kiderítették, hogy a reptéren látták utoljára. Henry fejvesztve rohant a reptérre. Nem találta a nőt. Kis kutakodás után kiderült, elrepült Magyarországra. Nélküle. Csak úgy itthagyta. Forrt benne a düh, a tehetetlenség érzése és az aggódás. Ha nélküle lép az idegen földre, az életét kockáztatja. Most mit csináljon? Kétségbeesetten törte a fejét, míg nem a szerencse mellé szegődött. Egy műszaki hiba miatt Ruth gépe Franciaországban szállt le, erről értesítették a munkatársai. Henry kapva az alkalmon, sietősen utána eredt. Ha szerencséje van, elkapja a nőt. Biztos ami biztos alapon pár telefonálással elérte, hogy "tiltott dolgot "találjanak a nő bőröndjében. Amíg tart a cécó, addig ő odaér.

Folytatása következik.

Perzsi.novella: A kakukkfióka-1 rész

*

Ruth lázasan törte a fejét.  Pár emberek kívül senki nem tudta, hogy ő egy ügynök egy rendvédelmi szervnél. Drogosokat, futárokat, szállítmányokat volt hivatott leleplezni. Úgy, mint most is. Ösztönei veszélyt jekeztek. Egy raktárépületnél állt lesben, miközben tarkóján érezte, hogy figyelik. Nem csak a figyelés érzése bizsergette, hanem a mibenléte is. Ezt már valahol, vakamikor érezte. Egy Henry nevű kollégája váltott ki anno ilyet belőle. Ruth magának is nehezen vallotta be, érzett valamit Henry iránt. Valamit, amit addig senki nem váltott ki belőle. Vonzódott a férfihoz, pedig az esze tiltakozott ellene. Nem volt jó Henry híre, zsaruberkeken belül sem. Azt rebesgették tégla, átállt  másik oldalra. Ruth hitte is meg nem is. Tudta, itt van a férfi. Fegyverét markolászva lépett előre. Aztán már csak a sötétséget érzékelte. Leütötték, ezt érezte minden porcikájában. Mire magához ért, minden csendes és üres volt. A raktárban semmilyen nyom nem árulkodott arról, hogy, itt komoly árucsere történt. Hazafelé, gondolataiba merülve vezetett, automatikusan reagálva minden manőverre. Feje fájón lüktetett, gondolatai kuszák voltak. Egészen addig, míg egy kanyarban  észre nem vette, nem fog a fék. Kétségbeesetten nyomkodta a pedált, egészen míg nem egy kanyarban kisodródott. A kórházban tért magához. Állapota súlyos volt. Felépülése hetekig tartott. Volt ideje gondolkodni. Jelezze a feletteseinek, hogy Henryre gyanakszik vagy se? Végül úgy döntött , jelzi gyanúját. Otthoni lábadozása unalmasan telt. A gyógytornász házhoz jött, a felépülése lassú, de eredményes volt. Már egészen jól mozgott, mikor egyik este azt észlelte, behatoltak hozzá. Fegyverét magához vette, és végigbicegte a  házat. Meglepetésésre a betörő a zuhanyozóban tartózkodott. És épp zuhanyzott. Ruth felháborodott. Ehhez aztán pofa kell!-dühöngött némán, majd feltépte a zuhanykabin ajtaját. A fegyvere hangosan koppant a járólapon. A kabinban Henry állt, pucéran és vigyorogva. Te mit csinálsz itt?-sikoltott a nő. Nem látod? Zuhanyozom.-felelte flegmán a férfi. Ruth agyát elöntötte a vér. Rögvest rosszul leszek.-,motyogta, majd fegyverét felvéve Henryre fogta azt. Azt hiszed nem tudom, hogy te tégla vagy? S most engem használnál alibinek? De itt nyúvadjak meg, ha ehhez asszisztálok!-kiáltotta a nő, majd célzott. A következő pillanatban közelről szemlélhette meg a lefolyót, ugyanis Henry már a hátán térdelt. Nyugi csillagom, mindent elmagyarázok.-mondta a kolléga, majd a hálószobába cipelte az elképedt nőt.

2.rész:

Bár belül feszítette a düh, Ruth mégis megadta magát. 

Nos csillagom, elengedlek, de jól gondold meg mit csinálsz. Vacsorát, vagy menjünk egyenesen az ágyba?-kérdezte Henry kajánul vigyorogva. Ruth most meg tudta volna ölni a férfit. Fülig vörösödve indult a konyha felé, vacsorát készíteni. Bármilyen feszült is volt, taktikai érzéke nem hagyta cserben. Tudta, hogy a férfi nagy ínyenc, és hogy ha jóllakatja, esetleg ki tud húzni belőle értékes információkat. Sajtos omlettet, tofut és fehérborsos spenóttos tejitalt készített Henrynek, friss,  kovászos bucival tálalva. Elgondolkodva nézte, hogyan tömi magába a kollega a vacsorát. Neki egy falat nem csúszott le a torkán.

Mikor a férfi jóllakottan szuszogott végre, óvatosan a témára terelte a szót. Figyelj csak? Miért lettél te tégla? Hiszen olyan szépen meneteltél felfelé a ranglétrán! Mindenki azt hitte, te leszel az új főnökünk. Na ne röhögtess! Jó pár hónapig  egy ágyban aludtunk, és te mégsem jöttél rá, hogy képtelen lennék az irodai munkára?-kérdezte Henry. Nekem a terep, az akció a mindenem! Túlsagosan is!-gondolta Ruth. Hiszen pont ezért voltak anno csak hálótársak, nem pedig igazi társak. Agya kétségbeesetten kereste a megoldást. Mivel csalja tőrbe a férfit, hogy bizonyítani tudja az árulását a szerv felé? Magának is alig merte bevallani, de bosszút akart állni Henryn. Nehezen viselte, hogy csak ágybetét volt számára. Nem csak a szerelmét nem érezte, hanem azt sem, hogy kollegaként megbecsülné őt. Érzései, értelme szerint alaposan ki lett használva. Ha így, akkor így!-figyelmeztette magát. Saját eszközeivel fogja legyőzni ezt a felfuvalkodott alakot!

Széles mosollyal az arcán invitálta Henryt a hálószoba felé. Figyu! Adózzunk a múltnak! Na mit szólsz?-kérdezte a jóllakott férfit. Hm...-morogta Henry. Dupla vacsora? Jöhet!

Folytatása következik

Teddy várt. Hosszú ideje várt. A park legsötétebb zugának rejtekéből leste az ösvényen haladókat. Ha meglátott egy hosszú hajú lányt, megborzongott. Szinte születése pillanatától vonzódott a hosszú hajúakhoz. Már-már betegesen. Családjában azt suttogták, hogy fétise van. Ahogyan teltek az évek, minden a helyére került. Vágya a hajak után csillapodott, helyét átvette az akrobatika iránti szeretet. Mint mindenben, ebben is első akart lenni. Életét sokszor hozta veszélybe, de mindig győzött. Legújabb mutatványának ma volt a főpróbája. Egy irodaház negyedik emeletéről szándékozott leugrani. Kiállt a teraszra, hosszú, fekete köpenyét széttárta, és borzongott. Borzongott az élvezettől. A háta mögött felcsattanó sikolyok zeneként hatottak füleinek. A levegőben úszó félelem illata bőrét balzsamként simogatta. Lent a mélyben, a parkhoz vezető ösvényen ekkor egy csapat kamaszlány bukkant fel. Közöttük gyanútlanul sétált egy kacarászó fiatal nő, Liza. Hosszú, mézszőke haja ingerlően lengte körbe bájos kis arcát. Teddyt annyira lenyűgözte e látvány, hogy majdnem lezuhant az erkély korlátjáról. Megingott, mire háta mögött ismét felhangzott az irodisták sikolya. Hátrapillantott, és elégedetten nyugtázta, hogy azok az iroda egy sarkában összekuporodva remegnek. Egy gúnyos mosoly után figyelmét újra a mélyben lévő Lizára öszpontosította. Kell nekem.-motyogta félhangosan. Érinteni akarom a haját, érezni az illatát! Egy pillanat múlva már döntött is. Ugrik. Alaposan felmérte a távolságot, osztott, szorzott, majd ugrott. Fekete köpenyét szélesre tárta, fellebbentve a titkot formás testéről. Vigyorogva konstatálta a háta mögötti sikolyokat. A művelet mindössze pár másodpercig tartott. Hajszálpontosan érkezett célba. Kéjesen túrta bele magát Liza hajába. Tobzódott benne. Illatát szinte tébolyultan szívta magába. Élvezete nem tartott sokáig. Liza eszeveszetten sikított, fejét rázta, sírt, zokogott. Le akarta magáról rázni Teddyt. Viszolygott tőle. Segítségére egy csoporttársa sietett, aki letépte róla Teddyt, majd a baseball ütőjével jól helybenhagyta a kis fickót. Miután kissé lenyugodtak a kedélyek, óvatosan piszkálták meg a még mindig vergődő Teddyt egy bottal. Pár percig nézték, majd mikor nem mozdult többé, otthagyták. Másnap, a hajnali napsugár első sugaraiban minden arra járó kíváncsi szempár megcsodálhatta a halott akrobata fekete köpenyes titokzatos lénýét, Teddyt, a fiatal denevérfiú tetemét.