Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)
VéleményNem adom meg a lehetőséget
"Jól" indul ez a poetos év. Pont olyan jól, mint ahogyan záródott a tavalyi. Beleolvastam a fórumba. "Megdöbbenve" (?) vettem észre, hogy már saját készítésű képek is törlésre kerülhetnek, ha mittudomén mi alapján úgy dönt egy moderátor, hogy az nem saját kép. Előzetes értesítés, indoklás nélkül. Pont úgy, ahogy a blogbejegyzések, úgy tűnik el nyomtalanul. Nos, abból kiindulva, ami az én versemmel, majd egy blogommal történt az elmúlt 15 hónapban, úgy döntöttem, törlöm a feltöltött képeimet. 3 kép volt fent. Ebből kettő saját, egy pedig Tatabánya város hivatalos oldalán közölt, közkinccsé tett, nyilvánosan felhasználható , drónnal készített esti kép a városról. Döntésem oka :Elolvastam a Rozellának szánt választ, amiben fel lett hívva a figyelem arra, hogy regisztrációkor elfogadtuk azt, hogy az általunk feltöltött tartalom bármikor törölhetö. Szövegkörnyezet kérem szövegkörnyezet. Megfeküdte a gyomrom. 2 és fél hónapja többnyire olvasni járok fel. A feltöltéseket igyekeztem elkerülni, ezután is ezt fogom tenni.
Az én saját statisztikám 2021 -ről.
Vers:0 db,, oka van.
Blogbejegyzés x db. Míg volt türelmem visszanéztem, s csak addig, 6000 olvasót vonzottam nektek. A múlt évben. Ez 2022 -ben terveim szerint nulla olvasó lesz.
Az időmilliomos.
Ült a szobában a számítógép előtt. Rengeteg ötlete volt, mind le akarta jegyezni, ám ujjai mégsem engedelmeskedtek. Az utóbbi napok olyan érzelmi hullámvasútra ültették fel, hogy azt sem tudta, fiú e vagy lány. Bár... Volt itt minden, mint a búcsúban.. Barát elvesztése, régi, rég nem látott barátok megtalálása, némi lógó szerelem , mely kering, míg le nem csapják, és az emlékkönyv, mely "véletlenül" került elő, miközben más könyv várt elolvasásra. Rokonok távol maradása, érzéketlenség, a segítőkészség hiánya, az emberi álarc, na nem a maszk, hanem az a testszínű izé, amit bőrnek hívnak, és váltakozó mimikával vegyítve napi akár 1000 különböző színt képes produkálni. Attól függ, épp kinek mutatja az illető az "arcát".
Jó lenne ma minden ötletet megvalósítani, kiírni, de csak néz rá a monitor, szól mellette a rádió, sőt teljesen feleslegesen megy a tv is, csak hogy elterelje a gondolatokat. Türelemjáték. Ez a legújabb, mit ez a hét rámért. Úgy döntött, hogy nem dönt sehogy. Kivár. Aztán lesz ami lesz. Olyan jó néha átpasszolni a döntést másnak, akár egy teljesen idegen embernek is. Így tényleg marad idő az emlékkönyvben lévő emlékek felidézésére, az újból megtalált osztálytársakra, ami örömmel és izgalommal tölti el...Marad idő akár még az álmodozásra is.
Rájött, hogy bár sosem tudni, kinek mikor kell mennie, (hiszen a héten erre ékes bizonyítékot kapott) mégis időmillomos.
Lassan hátradőlt, tervezni kezdett... postafiókok megnyitása, filmek listázása, ismerősök privije, esetleges telefonos felkeresés, könyv, konyha, kozmetika...mind belefér az idejébe, és még a tervezett versekre is marad idő. Sőt, azokkal kezdi, aztán, ha végzett, jöhet minden sorban...Akinek szüksége van rá, úgyis megtalálja. Akár füstjelekkel is...
Időmilliomos....