Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Egyéb
Perzsi.•  2022. június 11. 12:34

A furcsa szerzet

A csendes kis zápor után páradús levegő sújtotta a napok óta lakásukba szoruló embereket. Nem kockáztattak, az ablakba könyököltek ki némi friss levegőt  szippantani. Némelyikük még nem fuldoklott eléggé, így rá is gyújtott, nem törődve azzal sem, hogy a füst beszáll a szomszédokhoz is. Sokan nem tartották be még az írott együttélési szabályokat sem, az íratlanokat meg pláne nem. Szájuk gúnyos kis mosolyra húzódott, mikor meglátták a karonfogva sétáló párt. Anyát és lányát. A lakótelepen éltek, s mindig adtak "okot" a gúnyolódásra. Különc öltözékük, ékes, sokszínű szókincsük, kifejezésmódjuk, magatartásuk sok embert irritált.Aranka már pici kora óta egyenranguként kezelte lányát. Kis minifelnőttet csinált belőle, eleinte akaratán kívül. A gyermek születése után nem sokkal maradt magára. Irodistaként gyarapította tudását a megyeházán. Peres ügyek, lakáskiutalás, szociális ágazat, nem volt számára olyan hely, ahol ki nem ismerte volna magát. Kisarankát nem tudni miért, nem fogadták be a társai. A homokozóban is jobbára édesanyjával játszott. Talán mégis volt egy oka. Túlontúl későn szólalt meg. Mindent értett, de nem beszélt. Édesanyjával valami különös jelrendszerrel kommunikált. A szemével beszélt. Majdnem öt éves volt, mikor kiejtette első szavait. Addigra azonban teljesen elmagányosodott, nem volt gyermek barátja. Így anyukája lett a mindene. Leste minden szavát, mozdulatát. Leutánozta mindenben. Kiharcolta, hogy egyforma ruhában lehessen szülőjével. Egy ügyes varrónő segítségével ez megoldható volt. 13 éves korára pedig egy méretű ruhát hordott filigrán kis anyjával. Az évek alatt magabiztossá vàlt, már-már túlontúl is.  Az utcán rászólt felnőttre, gyermekre egyaránt, ha szabályt szegtek. Tessék felvenni a szemetet, ne dobják el! Vigyázni kell a természetre! Ne tessék a kuka mellé dobni a szemetet! Ne a parkolóba mossák le az autót! Mindezt anyukájába kapaszkodva tette. Sosem hagyta el egyedül a lakást. A környék lakói eleinte tűrtek, majd páran megfenyegették az anyát. Feljelentések sora érkezett ellenük a hivatalba. S elkezdődött az adok -kapok játék. Évek teltek így el, mígnem az anya hirtelen kórházba került. Kisaranka nem mozdult ki a lakásból. Napokig nem látták, mígnem az egyik szomszédnak eszébe jutott, hátha élelem nélkül maradt. Vitt neki élelmet, s addig könyörgött, míg a lány megígérte, ha baj van, jelez. Aranka hazatérte után megváltozott a helyzet. Kisaranka egyedül vásárolt be, mindent egyedül csinált. Kétség nem fért hozzá, eddig is megtehette volna, képes volt rá, de nehéz volt kiszakadnia a biztonságos burokból. Nem akart semmit egyedül csinálni. Mikor az anya már képes volt újra sétálni, ismét kettesben járták az utcákat. Csak már nem szóltak senkihez a köszönésen kívül. Feltűnő ruházatuk, franciás fejfedőjük,( mint Audry Hepburn egyik szerepében, ahogyan ők mondták) túrabakancsuk, s hozzá térd felett két tenyérnyivel végződő nyári ruhájuk vonzotta a tekinteteket. S a gúnyos beszólásokat. Ősszel kisaranka eltűnt. Karácsonykor látták újra a lakók. Kiderült, felvették egy fővárosi egyetemre. Ez még nem is lett volna meglepő, de az már igen, hogy két és fél év alatt le is tette a diplomáját. Egyszerűen zseni volt. Hamar , nagyon hamar kapott vezető beosztást, s kúszott fel egyre magasabbra. Hirtelen sok "barátjuk" lett.  Friss gyülmölcsökkel a kertből, s egyebekkel halmozták őket el a környék lakói. Hamar átláttak a szitán. Mégsem emiatt bomlott fel a szülő-gyermek viszony. Kisaranka szerelmes lett. S ahogyan ilyenkor "lenni szokott" a fiú nem felelt meg az anyának. Egy technikumot végzett fiú nem megfelelő vőlegény. Kisaranka megszökött. Mindent hátrahagyva a fővárosba költözött. Hogy a fiú után ment -e? Senki nem tudja. Az azonban bizonyos, hogy Aranka a szökés után másfél évvel, meghirdette a pazarul berendezett lakásukat. Minden, hirdetésre jelentkezőt beengedett az addig átléphetetlen lakásba. Tömör fa bútorai, perzsasźőnyegei, több ezer darabos könyvtára, különleges virágai, minden , minden eladóvá vált. Egy évbe telt, mire sikerült eladnia. S egy nap eltűnt. Azóta sem tud róla, s lányáról senki semmit...


Kategória:Élet

Perzsi.•  2022. június 10. 09:10

A dadogós

Feszült volt a hangulat a faluban. Mindenki lehajtott fejjel, a másikra rá nem nézve sietett haza. Most nem volt idő a csevelyre. A fiatalasszony kék fejkendője alól halkan szólt ki:siessünk fiúk. Nagyobbacska lánya már türelmetlenül toporgott a tornácos házuk előtt. Sissen édesanyám! Már hallani a gépeket! Bent, a pici szobában hűvös volt, mégsem mertek begyújtani. Nehogy a kéményfüst elárulja őket. Hogy ne fázzanak annyira, a nagylány bedugta az ágyba négy kisöccsét, az egyetlen dunyhával jól betakargatta őket, ő maga pedig egy megmentett horgolt kendőt terített magára. Nem voltak mindig szegények, csak mióta a háború dúlt, mindent elcseréltek ennivalóra. A földjeiket már nem művelték, munkájuk gyümölcsét jó ideje elvették, ellopták  szétbombázták. Az udvaron álló pár gyümölcsfa, eperfa, diófa, sárgabarackfa termése volt minden kincsük. Az ólak régóta üresen álltak. Nem hallatszott sem röfögés, sem kotkodácsolás reggelente. Valamit, valahogyan csak főznöm kell nekik!-aggódott hangosan az anya. Kockáztatva az életüket, begyújtott a sparheltba. Csak gyorsan, egy kis puliszkát!-suttogta szinte magának. Közben két kis lurkó kiszökött a dunna alól. Nem  bírtak aludni, kimentek hát anyjukhoz a konyhába. Mentek vissza!-ripakodott rájuk az anyjuk. Sehogy sem bírta azonban rávenni őket. A lábos felé nyúlt, mikor az első bomba becsapódott a ház közelében. A puliszka a szélrózsa minden irányába fröcsögött végig a konyhán. Gyorsan! Ide, ide a konyhaasztal alá!-ide bújjatok!-kiáltotta a fiatalasszony. Megindult a szoba felé, hogy kihozza a tőbbieket, de azok már ott álltak az ajtóban. Ekkor csapódott be a második bomba. Az egyik, 4 éves forma kisfiú ijedtében felállt. Azaz csak állt volna, szűk volt a hely az asztal alatt. Jól beleverte a fejét, fel is repedt a bőre a  hajas résznél. Nem sírt, annál jobban félt. 

Egész este,  éjjel nem szólt, látszott, sokkos állapotban van.Másnap, mikorra minden elcsendesedett, végre kibújt az asztal alól. Megsimította édesanyja szoknyáját, majd megkérdezte:ééédesaanyám véége van? Az anya szeme könybe lábadt. Igen kisfiam, most vége van. Siratta az életet, a reményt egy jobb jövő reményét, és a fiát. Mikor férje hazaérkezett a határból, nem mondott neki semmit. Rájött az magától is. Undorodva húzódott el a fiától. Arrafelé falun szégyen volt hibásnak, fogyatékosnak lenni. Kizárták, kiközösítették azt, aki nem volt ép. Az apa pedig nem akarta, hogy a falubeliek a szájukra vegyék a családját, vele együtt őt is. Neki kellett az a pozíció, amiben eddig élt. Adtak a szavára, figyeltek rá, tisztelték, vagy legalábbis ezt mutatták. Nem kellett otthon szólnia, hogy ne mutatkozzon a fiú a faluban. Az anya es a fiú tökéletesen érezték, tudták, mit vár el tőlük. Ennek ellenére az apában napról napra nőtt a feszültség. Teljesen elhidegült, elidegenedett fiától.Az asztal alja a gyermek kedvenc búvóhelyévé vált, oda bújt el a világ elől. Már kamasz évei végén járt, mikor egyik este kiábálást halott a konyha felől.. Az apja veszekedett édessel, majd pofon is csapta. A fiú szélvészként repült anyja felé. Eléállt, és így szólt: nnnne bbántsa  éédest! Ne mmerészelje! Az apa keze megállt a levegőben. Majd egy pillanatnyi szünet után jól hasba rúgta gyermekét. Takarodj előlem te kis dadogós! A kamasz hétrét görnyedve vért hányt. Mikor magához tért, nekiment az apjának. Hosszú-hosszú évekig nem látták egymást ezután.


Kategória:Élet, Történelem

Perzsi.•  2022. május 21. 17:30

A haszontalan

A ház az ódon, múltidéző külvárosi területen állt. Kétszintes,   régi,  vörös  téglából épült, angol-amerikai stílusú, még ma is hangulatot árasztó pompájában "tündökölt". Semmi kúlönös, de maga volt az idő. A régi vasútállomáshoz tartozott, régen a vasút tulajdonát képezte. Mára bérház lett. A második emeleten, egy kisebb sarokszobában lakott Joe. A vasút biztosított számára csekély járadékot. Ezt azzal érdemelte ki, hogy annak idején, még pályamunkásként, rátolatott egy tehervagon. Azóta hívják szerencsés flótásnak, pontosabban  már csak flótás Joe-nak.  Soha többet nem tudott dolgozni, jobb lábát erősen húzta. Mégis azt mondták neki, adjon hálát az égnek, túlélte. Hálát? Na hisz! Munka nélkül, nyomorékon senkinek nem kell. A járadékából egyik napról a másikra tengődött. Egy szál kolbász, 2 savanyú uborka, egy szelet vastag kenyér  volt az ebédje többnyire. Hó vége felé már ez sem jutott, csak egy -egy tányér leves. Reggelizni nem szokott, nem is tudott volna, a vacsorára elfogyasztott 3 pint bor megtette hatását. Napjai a környéken való kóborlással teltek,  kidobott értékek után kutakodott. Eddigi legnagyobb kincse, amit talált, egy göthös kiskutya volt. Maga sem tudta miért, befogadta. A Golden retriever és a hosszúszőrű skót juhász keverék a környék kedvence lett.Zsemleszínű feje, lobogó fülei láttán mindenki mosolyogni kezdett. Mindenhonnan csurrant , cseppent neki pár falat. Palotás névre keresztelte, feltételezett előző lakhelye után.  Most is elkísérte Joe-t, a kertvárosi városnegyedhez. Ez a városrész igazi kis nyugalom szigete volt. Emeletes faházak, különböző stílusban. Mindegyik igazi kis ékszerdoboz. A Viktoriánus stílusú,  nagy, többcsaládos ház a  maga a gazdag díszítésével  virított ki a többiek közül. Palotást ezen a környéken dobták ki két éve. Joe szeme fürgén járt, bár itt a szemetes konténereket csak csütörtökönként szokták kitenni. Most csak pár törött szék, lavór és konyhai eszköz hevert a füvön. Lehajolt, hogy jobban megnézze, ám egy pukkanás után éles fájdalmat érzett a még ép, bal lábában.Valami meleg folyt végig a combjától lefelé. Még éber volt, mikor egy ablakban egy puskacsővet látott felvillanni, ami most  a kutyáját célozta meg.Palotás nem várta meg a lövést. Nyüszítve rohant el. Te haszontalan!-hörögte utána Joe, majd elájult. 


A kórházban tért magához, nem tudta hogyan került oda. Különösebben nem is érdekelte, a bor után áhítozott, amit már erősen kívánt. Azt viszont nem kapott.  Bejött a nővér, hozott ennivalót, bőségesen, újságot, és mielött elment, széthúzta a függönyöket is. Joe elképedt. A városközpontban volt, a luxusnegyedben, a legjobb kórházban! A városnak ez a része különös gazdagságról árulkodott. Minden épület csupa üveg és acél, diszkrét eleganciával. Nincsenek különös jelképek az épületeken, mégis ordít róluk, hogy egy híres Japán tervező keze munkáját testesítik meg. Érződik rajtuk, és az elhelyezkedésükön a feng shui szabályai. Halvány zöldes-kékes üvegeikkel, rengeteg,  jól elhelyezett terebélyes növényeivel, maga volt a modern paradicsom. Nővérke! Itt valami tévedés lesz!Nekem ezt nem fizeti a biztosításom! Sőt, biztosításom sincs! Mindjárt bejön az orvos, és mindent elmagyaráz.-mondta mosolyogva a nővér, majd elment.Nemsokára megjött az orvos is. Jó napot Joe! Tudja mi történt magával?-kérdezte a fiatal orvos. Homályosan. Rémlik, mintha egy ablakból rámlőttek volna. És arra a haszontalan kutyámra! Az orvos nem szólt semmit, csak megvizsgálta Joe-t. Dolga végeztével kifelé menet halkan szólt vissza. A kórházi költségek miatt ne aggódjon. Kiegyenlítették, előre. Két hétig a vendégünk lesz. Ajánlom figyelmébe a tévét és az újságot szórakozásképpen. Joe-t azonban  nem érdekelte semmi haszontalan dolog, csak aludni akart. Tiszta  ágyban végre, tele hassal. Félálomban azért még elmotyogta:Ha haza megyek kiteszem a hálátlan dög szűrét. Másnap reggel , evés közben mégis átlapozta az újságokat. Megdöbbenve vette észre , hogy a címlapon Palotás pózol a nővérkékkel, orvosokkal. Mi a fene? Mi történt? Olvasni kezdett. "Palotás a hős kutya". Életeket.mentett egy keverék kutya! A kertvárosi részben, a leggazdagabb család házában betörők garázdálkodtak. Az arra járó  rokkantnyugdíjas vasutasra és kutyájára rálőttek.A vasutas súlyosan megsérült. A kutya elmenekült, és a legközelebbi rendőrörsön hangos ugatással hívta fel magára a figyelmet. A kiérkező rendőrök a rablókat elfogták, és a házban egyedül tartózkodó 10 éves kisfiút kiszabadították. A ház elött ájultan fekvő,,  sok vért vesztő gazdit kórházba szállították. Így Palotás két életet is megmentett. Kiderült továbbá az is, hogy ebből a házból tették ki kölyökkorában a kutyust, s most hálájuk bizonyítékaként visszafogadnák. 

Joe torka összeszorult. Azt már nem! Ő az én kutyám! Lelkiismeretfurdalás, kétség  gyötörte. És ha Palotás őket választja? Infúzióval teletüzdelt karja erőtlenül hanyatlott a takaróra. A kórterem ajtaja kinyílt, és ő könnyein át megpillantott egy jellegzetes, zsemleszìnű fejet...

Perzsi.•  2022. május 19. 10:35

Szörnyetegek(?)- Az eltűnt gyermek

Jártamban, keltemben. Emberek élettöredékei


1986

Egyetlen porcikája sem kívánta a mai bevásárlást sem. Ilyen eseteknél bizony megfordult a fejében, jól választott e társat? Mint már annyiszor, most is süket fülekre talált a kérése. Kérlek menjünk együtt bevásárolni! Vagy legalább vigyázz a gyerekre, míg én két fordulóval hazahozom a heti élelmiszert! Többnyire nem jött válasz, ha igen, az nem volt kedvező az anya számára. Fáradtan jöttem haza munkából, intézd el egyedül. Vagy lemegyünk hétvégén a boltba. Hétvégén tömegnyomor van, olyankor kitúrnak ha még a gyereket is betolom a babakocsival. Múltkor is az a férfi hajszál híján fellökött. Kell ez nekünk? -mondta elkeseredve az anya. A végeredmény mégis az lett, vásároljon be egyedül. Hisz úgysem csinál semmit egész nap... Elindult hát, végig azon gondolkozva, meg merje e kockáztatni, hogy egyszerre hoz el mindent, ami  a listán van. Az első akadály  a 2 hónapos baba kocsival  együtt való levitelét jelentette, a 3. emeletről a sok lépcsőn át.Volt közös tároló, de már nem hagyta ott a babakocsit. Azóta nem, hogy harcot vívott a motorosokkal. Anno  stressz  érte, mikor meglátta a közös tárolóban a babakocsit. A szabálytalanul ott tárolt motorkerékpárok között a földön, oldalára borítva feküdt egy benzintócsában. Már többször szólt érte a motorosoknak, hogy a tároló közös, és ne nyúljanak a babakocsihoz, de ügyet sem vetettek rá. Bársonyszövetes  csinos darab volt a babajármű, de a benzin nehezen jőtt ki belőle. Ezért nap mint nap inkább cipekedett. A 3.emeletröl le, majd fel. A boltban nem voltak sokan, mindenki menekült a 33 fokos hőség elöl. Négy szatyornyi heti élelemmel megpakolva ért haza. A lépcsőház hűvösében toporogva azon gondolkodott, hogy visz fel mindent egyszerre? A közös tároló kulcsa a lakásban maradt, hisz hetek óta nem volt rá szüksége. Hagyja itt a szatyrokat, s vigye fel kocsistól a gyermeket? A földszinten, nem zárható lépcsőházajtó, és laza erkölcsű szomszédok mellett ez nem volt tanácsos. A gyermeket itthagyni pláne nem volt tanácsos. Mi legyen hát? Döntött a természet. A biológiai ingerek erősek voltak. A babakocsit a gyermekkel együtt a lépcsőház egy homályos, beugró részébe tolta, s mint az őrült, rohant fel a szatyrokkal a 3.-ra. Mindent ledobott, s röpke fürdòszobai látogatás után már robogott is lefelé. Nem tarthatott az egész 3 percnél tovább. Leérve a babakocsihoz sietett. De sem a kocsi, sem a csecsemő nem volt ott! Egy pillanatnyi időre leült a lépcsőre. Ájulás kerülgette. Majd mint az eszelős, kirohant az utcára, s fel- alá rohangálni kezdett. A hőség miatt alig lézengtek az utcán, de akit látott, mindenkit megszólított. Nem látott egy barna bársony babakocsit? Ellopták a fiamat! Jó 10 percnyi szaladgálás után, könnyeitől alig látva, visszarohant a házba. Sorban kopogott be a szomszédokhoz. Nem láttátok a fiamat? Senkit nem láttatok?-kérdezte a földszinten lakó családot. Nem, nem láttunk senkit, semmit. Újra futkosni kezdett, megnézte a környékbeli boltokat, parkolókat. Nyomát sem lelte gyermekének. Ekkor sírva megszólalt:Karcsi, kérlek engedj be, nektek van telefonotok, hívom a rendőrséget. -mondta az egyik szomszédnak. Már az ajtóban álltak, mikor a földszinten lakó kiabálni kezdett. Itt van, ne keressétek! Lélekszakadva rohantak le. Ott volt a kocsi a gyerekkel együtt a lépcsőház közepén. Hogy került ide? Ki hozta vissza? Mi nem láttunk semmit.-mondta a Rumcájsz kinézetű, már nem szomjas szomszéd. Az anya ekkor gyanút fogott. Ez nem igaz. Végig itt voltatok, látnotok kellett valamit. Magához szorította a csecsemőt, aki békésen aludt mindennek ellenére, és remegő hangon megszólalt:Rendbe teszem magam, és bemegyek a rendőrségre. Ne menj sehova!-szólt az ittas szomszéd neje. Mi vittük be magunkhoz a picit. Mióta megszületett, annyiszor kértük, hogy néha nálunk lehessen, de nem adtad...

Perzsi.•  2022. április 28. 15:21

Elvadult kis lelked

Lassan beleszürkülök a tájba,

S elvegyülök a sárba,

Mert a bolygó foglyul ejtett,

Mint egy valamirevaló sejtet.

*

Nem hitted, hogy jobb lehetek,

A menny immáron elfeledhet,

De oda, le, akkor se, ha nyúznak,

Mert az angyalok mégis felfelé húznak.

*

Nos, nem tudom, tényleg kellek e nekik?

Ha igen, jót cselekednék.Engedik?

Bár én már félek elvadult kis lelkedet megszelídíteni,

Erről csak te tehetsz. No hisz!Most ne kezdj el könnyeket hullatni!


2022.04.28


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom