Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Mennél, de nem kellesz,

hívlak, de nem felelsz.

Megtépett szárnyaid közt a fény,

fel-feldereng, mint futó repkény,

virágba borulna szép  szíved,

de mélybe húz gyermeki vétked.

Szerethetnél, de nem szerettek,

nem voltak simogató kezek,

az ölelés félúton meghalt,

a dicséret csírájában rohadt.

S most adnod kéne.Jó szót, gondoskodást,

feladni mindent, az önámítást,

hogy menni fog ez, kétségek nélkül,

de valami hangosan sikoltozik. Ott, belül.

Kihalt utcákon

Kihalt utcákon a fények sötétek,
néha lobban kis gyertyaláng, csenevész,
eltévedt lények, apró tévedések,
kihunynak, mint nyomorban feltörő ész.

Itt minden sorvad, bármi is a lényeg,
az ablakon egy vak nincstelen benéz,
a dúsan terített asztal most vétek,
ember nem jár erre, ki ma jóra kész.

Élőholtak városának határa,
túlvilági törvényt oly jól ismerők,
szemet vetettek gyér tulajdonára,
a galádul kacarászó vakmerők.

Nincstelenek lepik el a kikötőt,
ők már a gazdagabb jövőt keresők.

Vaj'h e megtépázott nemzet mit érez,

gazul megbéklyózták minden gyönyörét,

fekete tintával róják, mit ér ez,

szorosra zárt kordonok mögött a lét.

Gyáván lestük, mit engednek nekünk meg,

bűntelen kis ember lett az új csaló,

mint  mélyből feltörő láva érzetek,

múltból fakadó hagymázas vízió.

Csodára várt a nép, nem jött sehonnan,

feketébe borult az egész világ,

magyarok tűntek el, felfoghatatlan,

kínunkban megtanultunk gyűlölni hát.

Sötét a jövő, ha azt adjuk,amit

az uraktól kaptunk, s így élünk mi itt.

A sorvégi szavak ismét adottak voltak, két helyen eszközöltem kisebb változtatást. 

Szakítás

Nem, nem leszek egészen a bolondod,
s ha szavam szegném, gyengén, gyáván, úgy lám,
kacagjatok ki, nem bánom ezt, tudván,
hogy álmaidban az én nevem mondod.

Hiszed, hű rabod vagyok, de aligha,
bélyeget nyomott ránk az elmúlt két év,
a te szűzi lelked nem tépi kétség,
ott egy fehér hattyú dala lakik ma.

Szeretnéd érezni égető lángom,
mely újra és újra megperzsel, ismét,
finom ízedre emlékszem ma is még,
de kedvesem, már nem te vagy az álmom.

Búcsúzz! Fájón könnyes ez a találka,
új kedvesem szívem nyitva találta.

A sorvégi szavak adottak voltak.

Az eredeti dalszöveg , és ahogyan én érzem.

A tenger felett, bíborban úszik az éj,
Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát.
A szívem remeg, lágy szellő hozza felém
A gyöngyhalászok szomorú sóhaját.

A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren.
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz.
Egy gyöngyszem ott a lét,
Így küzdi át az életét,
Nincs sírkereszt, csak néma gyász,
Ha örökre elmerül, a gyöngyhalász.

*

Könnyes sóhaj száll sötét hullámok felett,

megfagyott cseppként hull alá a mélybe,

a dermedt szív nem mozdul, egy felet sem ver,

már nem kívánkozik vissza a fénybe.

Egy fekete gyöngy az,

mely a halász szívét elrabolta,

és ha megtalálja,

jéggé fagy majd fehér birodalma.

Fekete és fehér,

tisztátalan elegye mit sem ér,

s bús szirének éneke siratja,

hogy meghalt a gyöngyhalász, s románca.