Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)
VersBúvatag szonett
Adott, sorvégi szavak:
szédül,
alkonyat,
végül,
arcodat
másért,
akart
átért
kavart
avart
lejárt
enyhítsd
a dalt
medált
pendítsd
Kései e szerelem, szív megszédül,
tétova csókba pirul az alkonyat,
és én szemeimet lehunyom végül,
mégis látom lángoló kis arcodat.
Kedves! Még sosem epekedtem másért,
sosem volt, ki nálamnál jobban akart,
szerelmes dobbanásom hiszem, átért,
mégis, a múlt sötét árnya bekavart.
Tétován kotrom lábammal az avart,
el sem kezdődött az időm, már lejárt,
kérlek, lázam hűs kezeddel enyhítsd!
Egészen halkan dúdold a búcsúdalt,
és szíved felé rejtsd el ezt a medált,
ha kellek, mint egy gitárt megpendítsd!
40 év
Tegnap találkoztunk abból az apropóból, hogy 40 éve, tavasszal levizsgáztunk a tatabányai Vas László Egészségügyi Szakközép és Szakiskolában.
*
Tegnap megállt az idő egy pillanatra,
és visszaemlékeztünk arra a napra,
mikor együtt indultunk el a rögös úton,
mikor azt hittük, most rezgünk fullon.
Néztük egymás arcán a ráncokat,
hallgattuk a megvalósult álmokat,
vagy épp a kisebb kitérőket,
kit, hova sodort az élet.
Ahogy ott ültünk, szépen, sorban,
majdnem úgy, mint névsor a naplóban,
s hallgattuk osztályfőnökünk szavát,
szívünket melegség járta át.
Volt kacagás, némi szomorka is,
mit Hajni néni szavakkal űzött ki,
és ebben a szűk két órában,
mindenki újra diákként ült a padsorban.
Eltűntek a ráncok, az elmúlt évek,
egészen úgy néztünk már ki, mint a tablóképen,
majd helyt adtunk a reménynek,
hogy nemsokára a nyugdíjas évek mesélnek.
( ez a friss nyugdíjasok dala, lányok,
az égiek vigyázzanak rátok!)
🦢
Hideg álmok
Lángol az őszi égbolt,
forró csókot nyom a tájra,
felébred most a félholt,
s csodálkozva néz a mára.
Itt van hát az armageddon?
Készüljünk fel az útra?
Vagy csodáljuk a színes műsort,
s járjunk úgy, mint korsó a kútra?
Földöntúli színekben ég a világ,
szépsége mégis könnyeket fakaszt,
hályogot von a szemekre, lilát,
s hideg álmokat hoz egy fekete tavasz.
Ősz a ligetben
Ősz a ligetben
Színes lombok hullanak, mint őszi dísz,
a gyérülő rejtekben kis pinty, borzas,
ligetbe zárta díszes kovácsoltvas,
kapu, melyen gyöngyöt vet az esővíz.
Az ősz lehelete napfényben füröszt,
kristályként ülepszik le, cseppek alján,
a jeges fuvallat felbukik, s satnyán
kóborol a meleg lombtakaró közt.
Gyenge hangját hallatja a kis madár,
kukacot nem talált, így lett fényevő,
pedig még oly illatos a levegő,
eleséget télire mégsem talál.
Most belülről nézi a kalitkát,
szabadságot álmodik, színtisztát.
2023.10.31
Szonettverseny fórumból
Lángoló ősz
Felfedte lángvörös ég arcát az ősz,
pirosa hullámzik, hol szelíd, hol bősz,
csendesen ring a fákon izzó levél,
míg töklámpásban táncot jár a lidérc.
Vércseppek hullnak az őszi avarra,
és senki, de senki nem jön zavarba,
mikor elszáguld mellette egy banya,
víg táncot lejtve kiáltják:azannya!
Salamon tornyát nem fényesíti tök,
a király nem ott mondta, hogy csütörtök,
Fellegváron fekete köpeny ül.
Búsul a vörös ősz, az Istenadta,
idegen szörnyek telepedtek rája,
s töklámpás világítja útjukat.
( Mondják, hogy fénylik, mint Salamon töke,
pedig a királynak nincs hozzá köze,
a medencében akkor még nem volt tök,
nem ott mondta, hogy neki már csütörtök.)