Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Vers
Perzsi.•  2023. október 17. 13:31

Botrány a Lordok házában

Én igazlátó szemüveget hordok,

mely feltár minden csúf, rejtőző hibát,

bújdokolnak az egyre hízó lordok, 

na de most viseljék csak a galibát!


Azt mondták, gazdag ajándékot vigyünk,

s kihajtatták ártatlan szűz lányaink,

értük vérzik azóta is  a szívünk,

siratjuk tisztaságuk foszlányait.


Sosem heverhetjük ki e csúf botlást,

ellenük vérontó bosszú készül,

hírük már világszerte kellemetlen.


Parókás fejükre ők hoztak rontást,

a haĺált maguknak hívták részül,

s most, hogy eljött, pislognak meglepettül.


Perzsi.•  2023. október 11. 13:16

Az angyalok csodára várnak

(zaj,csend,jaj,visszacseng/

bor,seb,bíbor,édesebb/

lant,ír,árnyak/

hant,sír,várnak)

 

 

Egészen beszédes a különös zaj,

melynek forrása hideg, halotti csend,

ó, itt annyiszor kapott szárnyra a jaj,

mely fülembe minduntalan visszacseng!

 

A fák levele mélybordó mint a bor,

s úgy lángol, mint a gyógyulásra kész seb,

az ősz palástján  csodás ez a bíbor,

itt még a halál csókja is édesebb.

 

Holt lelkek bánatát pengi a lant,

a költő pennája érdes karcot ír,

hol emlékeket keresnek  az árnyak.

 

Borostyánszőnyeg alatt búvó hant,

reá borulva egy édesanya sír,

s körben az angyalok csodára várnak.

Perzsi.•  2023. szeptember 29. 12:31

Megtépett szárnyak

Mennél, de nem kellesz,

hívlak, de nem felelsz.


Megtépett szárnyaid közt a fény,

fel-feldereng, mint futó repkény,

virágba borulna szép  szíved,

de mélybe húz gyermeki vétked.


Szerethetnél, de nem szerettek,

nem voltak simogató kezek,

az ölelés félúton meghalt,

a dicséret csírájában rohadt.


S most adnod kéne.Jó szót, gondoskodást,

feladni mindent, az önámítást,

hogy menni fog ez, kétségek nélkül,

de valami hangosan sikoltozik. Ott, belül.




Perzsi.•  2023. szeptember 27. 11:40

Kihalt utcákon

Kihalt utcákon

Kihalt utcákon a fények sötétek,
néha lobban kis gyertyaláng, csenevész,
eltévedt lények, apró tévedések,
kihunynak, mint nyomorban feltörő ész.

Itt minden sorvad, bármi is a lényeg,
az ablakon egy vak nincstelen benéz,
a dúsan terített asztal most vétek,
ember nem jár erre, ki ma jóra kész.

Élőholtak városának határa,
túlvilági törvényt oly jól ismerők,
szemet vetettek gyér tulajdonára,
a galádul kacarászó vakmerők.

Nincstelenek lepik el a kikötőt,
ők már a gazdagabb jövőt keresők.

Perzsi.•  2023. augusztus 20. 14:12

Hamvába holt ünnep

Vaj'h e megtépázott nemzet mit érez,

gazul megbéklyózták minden gyönyörét,

fekete tintával róják, mit ér ez,

szorosra zárt kordonok mögött a lét.


Gyáván lestük, mit engednek nekünk meg,

bűntelen kis ember lett az új csaló,

mint  mélyből feltörő láva érzetek,

múltból fakadó hagymázas vízió.


Csodára várt a nép, nem jött sehonnan,

feketébe borult az egész világ,

magyarok tűntek el, felfoghatatlan,

kínunkban megtanultunk gyűlölni hát.


Sötét a jövő, ha azt adjuk,amit

az uraktól kaptunk, s így élünk mi itt.



A sorvégi szavak ismét adottak voltak, két helyen eszközöltem kisebb változtatást.