Perzsi. blogja ( novellák, versek)
KritikaMert ő bevette a le***rom tablettát
Közösségi oldal.Zárt csoport.( ámde még nem.zárt osztàly :-) )
"Jópofizó" csoporttag. Megoszt egy 38 hónappal ezelőtti posztot, amit egy drámatanár, aki író is egyben, publikált. Idézőjelbe teszi a jópofi, de szerzőt, oldalt nem ír hozzá. Forrás nuku. Minek is? Az nem illik hozzá, ő jobb szereti bezsebelni a dicséreteket. Neki jól àll más tolla. S mikor többen szóváteszik, azaz csak le merik írni, kinek a szerzeménye az írás, akkor felháborodva odaveti:leszarom. (Többen osztották volna az írást, s páran csak annyit merészeltek írni, hogy innen oszd; s megjelölték a szerző oldalát.) Jópofi kiakadt. Kiakadt, mert így már nem ő csillogott. Szegény igazán nem számított arra, hogy az àltala megosztott írás oly népszerű a neten, hogy majd mindenki felismeri. Nem tudhatta, hiszen ő csak most fedezte fel ezt a jó kis írást, hogy az a Down szindrómások úgymond "himnusza" lett. (Mivel a szerző gyermeke is mosolygyermek, ha jól tudom) Felemás zokni.
S most bocsájtassék meg nekem, hogy kárörvendek. Hogy jópofi lebőgött. Tudom, ma sokkal nagyobb gondok foglalkoztatják a világot. S én még ezekben az időkben sem tudok szó nélkül elmenni a magukat önfényező, leszarom jelmondatú, szellemi termèket lazàn ellopó személyek mellett...
Vesszen (?)
Vesszen (?)
Vesszen, ki valakinek hiszi magát,
na de kik adták alá a paripát?
Kik nyájasan körbedongták,
dobtak néhány tetszik morzsát,
vagy éppen azok, kik gödörbe tennék,
irigységükkel végleg betemetnék,
de jaj! nézd mit csinál, kimászik onnan,
s ha nem vigyázol rögvest eléd toppan,
és belemondja bátran a szemedbe,
éppolyan valaki vagyok, akárcsak te!
2021.11.11
Egyik "jól" sikerült versemhez kérek tanácsot.
Ezt a verset, 2020 októberében írtam. Egy MTA szakértő átnézte, a központozást helyénvalónak találta. Mégis, most , hogy átolvastam, az a kérdés merült fel bennem, hogy az utolsó versszak első sora jó e így? Az akarom szó után feltétlenül szükséges a vessző, vagy elég csak a zokogj szó után? Előre köszönöm a véleményeteket.
Az ősz fagyos csókja
Bársonyos léptekkel,oly puhán érkeztél,
miként az álmos ősz ,harmatkék hajnalon,
ködfátyollal vontad be a kies tájat,
s gyémántcseppeket szórtál szét az avaron.
Hajnal pírja festette vörösre orcádat,
mikor felidézted a forróan vad nyarat,
suttogva egy név szállt vágytól duzzadt ajkadon,
elkéstél;az ősz már betemette a fagyalt.
Akarom, hogy zokogj, sirasd azt, mit veszni hagytál,
őt, ki rózsának öltözve elmegy a fagyos széllel,
s könnyedben gyémántként ragyogjon a holdfény, napvilágnál,
magányos zárkád legyen egy szív, s ölelkezz a téllel.