Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Közösségi oldal.Zárt csoport.( ámde még nem.zárt osztàly :-) )

"Jópofizó" csoporttag. Megoszt egy 38 hónappal ezelőtti posztot, amit egy drámatanár, aki író is egyben,  publikált. Idézőjelbe teszi a jópofi, de szerzőt, oldalt nem ír hozzá. Forrás nuku. Minek is? Az nem illik hozzá, ő jobb szereti bezsebelni a dicséreteket. Neki jól àll más tolla. S mikor többen szóváteszik, azaz csak le merik írni, kinek a szerzeménye az írás, akkor felháborodva odaveti:leszarom. (Többen osztották volna az írást, s páran csak annyit merészeltek írni, hogy innen oszd; s megjelölték a szerző oldalát.) Jópofi kiakadt. Kiakadt, mert így már nem ő csillogott. Szegény igazán nem számított arra, hogy az àltala megosztott írás oly népszerű a neten, hogy majd mindenki felismeri. Nem tudhatta, hiszen ő csak most fedezte fel ezt a jó kis írást, hogy az a Down szindrómások  úgymond "himnusza" lett. (Mivel a szerző gyermeke is mosolygyermek, ha jól tudom) Felemás zokni.

S most bocsájtassék meg nekem, hogy kárörvendek. Hogy jópofi lebőgött. Tudom, ma sokkal nagyobb gondok foglalkoztatják a világot. S én még ezekben az időkben sem tudok szó nélkül elmenni a magukat önfényező, leszarom jelmondatú, szellemi termèket lazàn ellopó személyek mellett...

Vesszen (?)

Vesszen, ki valakinek hiszi magát,
na de kik adták alá a paripát?
Kik nyájasan körbedongták,
dobtak néhány tetszik morzsát,
vagy éppen azok, kik gödörbe tennék,
irigységükkel végleg betemetnék,
de jaj! nézd mit csinál, kimászik onnan,
s ha nem vigyázol rögvest eléd toppan,
és belemondja bátran a szemedbe,
éppolyan valaki vagyok, akárcsak te!

2021.11.11

Ezt a verset, 2020 októberében írtam. Egy MTA szakértő átnézte, a központozást helyénvalónak találta. Mégis, most , hogy átolvastam, az a kérdés merült fel bennem, hogy az utolsó versszak első sora jó e így? Az akarom szó után feltétlenül szükséges a vessző, vagy elég csak a zokogj szó után? Előre köszönöm a véleményeteket.

Az ősz fagyos csókja

Bársonyos léptekkel,oly  puhán érkeztél, 

miként az álmos  ősz ,harmatkék hajnalon,

ködfátyollal vontad be a kies tájat,

s gyémántcseppeket szórtál szét az avaron.

Hajnal pírja festette vörösre  orcádat,

mikor felidézted a forróan  vad nyarat,

suttogva egy név szállt vágytól duzzadt ajkadon,

elkéstél;az ősz már  betemette a fagyalt.

Akarom, hogy zokogj, sirasd azt, mit veszni hagytál,

őt, ki rózsának öltözve elmegy a fagyos széllel,

s könnyedben gyémántként ragyogjon a holdfény, napvilágnál,

magányos zárkád legyen egy szív, s ölelkezz a téllel.