Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Színes lufikkal integet a május,

egy kisleány kezét az ég felé nyújtja,

pacsirta dala száll, tolla borzas, dús,

most minden élő a szerelemkódexet bújja.

A nap átszitál a felhők között,

tüzével melengeti a didergőket,

vattacukor illatát szórja szét a szél,

s képzeletben jóllakatja az éhezőket.

A szerelem illata

*

Szerelem illata száll valahol messze,

és én még mindig nem vettem észre,

hogy ez a vonat már elrobogott,

s a magány súlyos károkat okozott.

Pedig tudom, hogy létezik, csak nem tudom merre,

tán ő is keresett, gondolt egy helyre,

de mégis elmentünk egymás mellett,

hinnem kell, hogy nekem ez kellett? 

2026.05.10

#Perzsi.

Éljen!Itt a május hava,

a tavasz csodás dala,

hol bárányfelhőn ül egy kobold,

és az utcán egy felvonulás dobol.

Dobol,csakúgy mint negyven éve,

mikor mérget hozott a szél a térre,

s miközben mi vígan vonultunk,

a távolban történtekről nem tudtunk.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán,

feltűnt, hogy itt sóhajt a szimultán,

a fényképeken minden ugyanolyan,

csak az évszám nem változatlan.

A lelkesedés kissé megkopott,

pár dolog okafogyott,

a levegő is másmilyen lett,

a május mégis csak egy színes véglet.

Pripjaty ma

*

Hely, hol máig néma minden,

ahol ordít a már nincsen,

hol régi kacajok szállnak a légben,

ott máig kegyetlenül fáj az Isten.

2026.április 26

Csendben lélegzik az erdő,

a léte néha szenvedő,

mert telehányták szeméttel,

lelkük sötét énjével,

felelőtlen emberek,

kiknek jövőjük csak érdek,

s ha egyszer eltűnik az erdő,

számukra megfelel majd a vastüdő.