Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Szonett, megadott szavakkal.

Abroncs és bilincs

*

Mint vasabroncs, két karja úgy ölel,
súlya rogyaszt, mégis büszkén hordozom,
hisz nem teher, sokkal inkább orvosom.
Egyedül ő férhet hozzám közel.

Én bilincsként díszítem csuklóját,
perzselően tébolyult az örömöm,
égető vágyát érzem a bőrömön,
bimbóból varázsolt kinyílt rózsát.

Ennyi volt hát? Fáj e temetői csend.
Tán egyszer visszakapja, a dupláját,
s ha megbánta, megsúgja ösztönöm.

Fenn az égi sorskönyvíró újratölt,
idelenn sápadtan rebegünk hálát,
rossz vérünk elmossa a vízözön.

Adott, sorvégi szavak:

szédül,
alkonyat,
végül,
arcodat

másért,
akart
átért
kavart

avart
lejárt
enyhítsd

a dalt
medált
pendítsd

Kései e szerelem, szív megszédül,

tétova csókba pirul az alkonyat,

és én szemeimet lehunyom végül,

mégis látom lángoló kis arcodat.

Kedves! Még sosem epekedtem másért,

sosem volt, ki nálamnál jobban akart,

szerelmes dobbanásom hiszem, átért,

mégis, a múlt sötét árnya bekavart.

Tétován kotrom lábammal az avart,

el sem kezdődött az időm, már lejárt,

kérlek, lázam hűs kezeddel enyhítsd!

Egészen halkan dúdold a búcsúdalt,

és szíved felé rejtsd el ezt a medált,

ha kellek, mint egy gitárt megpendítsd!

Tegnap találkoztunk abból az apropóból, hogy 40 éve, tavasszal levizsgáztunk a tatabányai Vas László  Egészségügyi Szakközép és Szakiskolában.

*

Tegnap megállt az idő egy pillanatra,

és visszaemlékeztünk arra a napra, 

mikor együtt indultunk el a rögös úton,

mikor azt hittük, most rezgünk fullon.

Néztük egymás arcán a ráncokat,

hallgattuk a megvalósult álmokat,

vagy épp a kisebb kitérőket,

kit, hova sodort az élet.

Ahogy ott ültünk, szépen, sorban,

majdnem úgy, mint  névsor a naplóban,

s hallgattuk osztályfőnökünk szavát,

szívünket melegség járta át.

Volt kacagás, némi szomorka is,

mit Hajni néni szavakkal űzött ki,

és ebben a szűk két órában,

mindenki újra diákként ült a padsorban.

Eltűntek a ráncok, az elmúlt  évek,

egészen úgy néztünk már  ki, mint a tablóképen,

majd helyt adtunk  a reménynek,

hogy nemsokára a nyugdíjas évek  mesélnek.

( ez a friss nyugdíjasok dala, lányok,

az égiek vigyázzanak rátok!)

🦢

Lángol az őszi égbolt,

forró csókot nyom a tájra, 

felébred most a félholt,

s csodálkozva néz a mára.

Itt van hát az armageddon?

Készüljünk fel az útra?

Vagy csodáljuk a színes műsort,

s járjunk úgy, mint korsó a kútra?

Földöntúli színekben ég a világ,

szépsége mégis könnyeket fakaszt,

hályogot von a szemekre, lilát,

s hideg álmokat hoz egy fekete tavasz.

Ősz a ligetben

Színes lombok hullanak, mint őszi dísz,
a gyérülő rejtekben kis pinty, borzas,
ligetbe zárta díszes kovácsoltvas,
kapu, melyen gyöngyöt vet az esővíz.

Az ősz lehelete napfényben füröszt,
kristályként ülepszik le, cseppek alján,
a jeges fuvallat felbukik, s satnyán
kóborol a meleg lombtakaró közt.

Gyenge hangját hallatja a kis madár,
kukacot nem talált, így lett fényevő,
pedig még oly illatos a levegő,
eleséget télire mégsem talál.

Most belülről nézi a kalitkát,
szabadságot álmodik, színtisztát.

2023.10.31

Szonettverseny fórumból