Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Perzsi. : Hallod már?

*

Hallod már a száncsengők hangját?

A rénszarvasok fújtatását?

A friss hó hideg ropogását,

a fenyők karcos roppanását?

Megérkezett a Mikulás,

fehér szakálla lobog a szélben,

s ahogyan a kis madarakban,

úgy gyönyörködik a télben.

A zsákja vállát húzza,

földig lóg a nyelve,

hordó méretű hasa,

alig fér a kéménybe.

Bepréseli magát izibe,

hisz várják a lurkók, pizsibe,

az asztalon kalács és tej várja,

a csizmába beledagadt a lába.

Leül, szuszog nagyokat,

hallgatja a dalokat,

s titkon azt kívánja,

hogy ne fájjon úgy a lába.

Beleharap a friss  kalácsba,

hörpint egyet a  meleg tejből,

kocsonyát enne ő sutyiba,

csen pár szemet a tepertőből.

Az ajándékot  csizmába teszi,

majd mászna vissza a kéménybe,

azonban rögtön észreveszi,

hogy összement a kémény. Vesztére.

Szorult helyzetéből kisegíti,

s  udvariasan ajtót nyit neki,

Pistike, a kis csibész,

ki huncutságra mindig kész.

Suttyomba a zsákba tesz pár lapát szenet,

és vöröshagymát, mely csípi a szemet,

majd vigyorogva nézi,

hogy prüszköl Rudolf és Miki.

Háromszor rugaszkodtak neki,

mire fel tudtak szállni,

s az égen most furcsa cikk-cakkban,

száguld a Mikulás bácsi.

2022.12.06

Kép: VIVE le VENT d' HIVER

Hát leküldött mégis,

hogy őrködj felettünk,

legyen valaki szép is,

most idelenn, közöttünk.

2022.11.17 =Gergő névnap.Ekkor született meg 2. kisunokám, akinek ez lett a 2.keresztneve.

Jelentése: Éberen őrködő

A vég előszele

*

Vágtat az éjfekete paripa,

rajt'vörös szárnyú, tüzes angyal ül,

kezében véres kard, és harsona,

s ki bűnös, most fejvesztve menekül.

*

A nyüzsgő metropolis fényei,

mint a kábult szentjánosbogarak,

összekoccannak, és a lényei,

zavarodott imát mormolnak.

*

Már nem számít a vagyon és hírnév,

az italba fulladt vad orgia,

terített asztaloknál a bőség,

kint az éhező konkurencia.

*

Eladott becsület, rég volt álmok,

hamis szó, ígéret, porrá váltok.

2022.11.13

Zene: Schiller: Metropolis

El nem sírt könnyeimet összegyűjtöm,

vele a szikkadt földet megöntözöm,

s ha megfogan benne az elvetélt élet,

talán akkor, de csak akkor:visszatérek.

Süvít a szél, tollát tépi,

józan ésszel fel nem érí,

miért fekete a fehér,

vagy épp szűziesen ledér,

lidércek közt néma bába,

gonoszok hófehér álma,

tündéknek esetlen trollja,

vagy grincseknek zöld manója,

bármi, bárki, tán valaki,

és mégsem mondja senki ki,

fehér holló mementója,