Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)
VersRomba dőlt Föld
2024-Föld napja
*
Föld napján az ihlet,
romba dőlve sminkel,
mert a szép kék bolygó,
olyan most, mint egy torzó.
Azzá tették a " nagyok",
s jönnek a fagyos napok,
hol dideregni fog test és lélek,
nem is tudom...Talán félek...
Meg kell tanulnunk, hogy: együtt.
Külön-külön semmire sem megyünk. Ha mérget szórnak a fejünkre, miért nem megyünk ölre?
Mert fontos az állás, a pénz, a lakás? Persze, hogy az. Na de a tartás?
Mit mutatunk az utódoknak?
Már ha lesz életük, ha lesz holnap...
Végignézzük, hogy kihuny a fény a szemükben, csak legyen pár forint a zsebünkben? Balga módon hittük, hogy a rabszolgaság, mifelénk csak egy fekete csúfság, s mire páran felocsúdtunk, azt kellett látnunk-mind azok vagyunk.
Parancsszóra(?) háborúba megyünk, csak hogy az "elitnek" tele legyen a begyük, választgatunk, most éppen melyik pártra?
Tök mindegy , mindegyik ugyanazt játssza...
Csak a lángok ugyanazok, melyek minket égetnek, mégis sokan birkamód bégetnek,
de hogy ki a birka és ki az, aki pásztor,
arról majd az utókor beszámol.
2024.április 22
Kék égre vágyom!
A én Akrosztichonom: Kék égre vágyom!
*
Ki az ki Istennek képzeli magát,
Égen s földön vihart vet, és arat,
Ki az, kinek a pénz uralja szavát?
Éget a lég, már tüdőnk marja széjjel,
Galád nagyhatalmak nevünk írják, vérrel,
Réményünkön lukat mart a kétség,
Egészen a húsig hatolt az égi sötétség.
Vajon lesz e még kék ég, fehér felhő rajta,
Álmodhatunk e újra, s ébredünk igazi tavaszra?
Gyújthatunk e olyan tábortüzet mint rég,
Olyan igazi "úttörőfélét"?
Megmenthető-e még a gyarló emberi lét?
2024.áprililis 20
Átfestették a világot
Sötét és nyomorult hely lett a világ,
hol illegális minden virág,
ki a fény felé fordítja szirmait,
és a szélbe suttogja el imáit.
Egyre több fekete kocka van a képen,
galád árulók fognak ártatlant kézen,
s esti mese helyett megtörik a lelkét,
feladva ezzel a jognak a leckét.
Rátelepednek mindenre, mi még tiszta,
s jaj annak ki nem az ő nótájuk fújja,
úgy ugrálnak, ahogyan a pénz fütyül,
és a teremtés lassan befeketül.
Egy katona búcsúja
Ernest Hemingway
"Sose hidd, hogy a háború, bármilyen szükséges vagy indokolt is az- nem bűn."
*
Perzsi.
Egy katona búcsúja
Hol vagyok? Nehezen veszem a levegőt,
ég a bőröm, és érzem már a temetőt,
száraz a szám, de a szívem még dobog,
mondd jó anyám, van még ki értünk zokog?
Már homály fedi a szemem,
jéghideg a leheletem,
csak pár fénykép, mi utánam maradt,
s a véres ingem, mi bőrömre tapadt.
Ki szánta nékünk e sorsot?
Ki dobott oda mint egy koncot?
Nem törődve, élünk e vagy halunk,
nem mi leszünk, kik meggazdagodunk.
Egyszer majd számot kell adni,
az ítéletet becsülettel állni,
jaj annak ,ki kibúvót keres,
s pénzzel venné meg a kegyet.
Az erő bennünk van!
Az erő benned van!
*
Ha felnézel az égre, s látsz ott sok furcsaságot,
ne, ne is mondj olyan butaságot,
hogy régen is ilyen vót,
csak ma még nyisson ki a bót,
mert csak kaja, pia, és egy jó film kell,
pedig lehet, holnap nem a nap kel fel,
hanem valami egészen más, valami iszonytató,
a szabadságod akarja a fogvatartó,
na meg a lelked, mert neki fáj aki fénylik,
ők a létet sötétben botorkálva élik,
rád szórnak az égből "fincsi" kis mérget,
az ételed módosítják, nesze egyél férget!,
közben ők dúskálnak minden földi jóban,
s a félelem benne van minden ki nem mondott szóban,
nos ezért nyisd ki a szád jó barát,
mert néma gyermeknek anyja sem érti a szavát!
2024.Január.26
Kép:saját
( A színek nem a valóságot mutatják. A szürkés eredetiben sötétlila volt, a narancs pedig vérvörös.)
#Perzsi.
A kép megtekinthető a közösségi oldalon. Ott is hozzá lehet szólni a vershez, csak írásban, giffekkel nem. Köszönöm a megértést!