Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Vers
Perzsi.•  2020. október 5. 13:27

Az ősz fagyos csókja

Bársonyos léptekkel,oly  puhán érkeztél, 

miként az álmos  ősz ,harmatkék hajnalon,

ködfátyollal vontad be a kies tájat,

s gyémántcseppeket szórtál szét az avaron.


Hajnal pírja festette vörösre  orcádat,

mikor felidézted a forróan  vad nyarat,

suttogva egy név szállt vágytól duzzadt ajkadon,

elkéstél;az ősz már  betemette a fagyalt.



Akarom, hogy zokogj, sirasd azt, mit veszni hagytál,

őt, ki rózsának öltözve elmegy a fagyos széllel,

s könnyedben gyémántként ragyogjon a holdfény, napvilágnál,

magányos zárkád legyen egy szív, s ölelkezz a téllel.


Zene: Neoton: Fúj a szél


https://www.youtube.com/watch?v=0b4KogIhpCc




Perzsi.•  2020. április 17. 13:20

Tavaszi csók

Erdő szélén áll egy tölgyfa,

egy törzséből három ága,

minden ága külön fáma,

cinegelány a  babája.


Dalos mátkám, szép leányom,

tied minden szivárványom,

hidd el, én is alig várom,

teljesüljön kívánságom!


Repülj, nézz szét a világban,

van szeretet a bárkában?

Hozz hírt nekem bárányokról,

és hős gladiátorokról.


Lehet már szabadon járni?

Alamizsnát nem kell várni?

Ajkadról szép nóta zengjen,

szerelmünk beteljesedjen.

https://www.youtube.com/watch?v=ry7Dmwr7h48

Perzsi.•  2019. április 4. 12:26

Karácsonyi káosz

Pásku Erzsébet


Karácsonyi káosz

Elfuserált Karácsony?


Eljött a nagy nap, a család ébred,

szívükben jóleső izgalom terjed.

Apa, Anya, Jenőke és Emőke,

ki ne hagyjam, van egy macska, Benőke.


Gyors reggeli, egy tál müzli, gyerünk család készülődni!

Ernő az apa, a garázsba indul, szándéka fenyőfát faragni flottul.

Balta, fűrész és véső a kezében,

még jó, hogy van kötszer otthon a szekrényben.


Az anya, Csellőke, becenevén Kendőke,

hajában csavarókkal, pulykát tesz a sütőbe.

Csengetnek hosszan, kitartóan, szomszédasszony az ajtóban.

Kendőke, liszt kellene kölcsönbe!

Tessék, itt van két bögre.


Ernő a fát felállítja, a díszeket reá rakja.

Segít neki a család, kérem a rézangyalkát!

Időközben Benőke felmászott a csúcsdíszre.

Dől a fenyő! Szegény Benő, menekülj, míg nem késő!


Nekiláttak, újrakezdték, sötét lett, de befejezték.

A szülők a csomagokat sebtében a fa alá tették,

s boldogan együtt a szép fenyőt énekelték,

Majd sietve a csomagolást cafatokra tépték.


Dömpert tol a Jenőke, rakománya Emőke.

Ki is borult csepp teste, egyenest a fenyőre.

Apa morog, szedte-vette! Harmadszorra nem dőlsz össze!

És a radiátorhoz kötözte a karácsonyfát Ernőke.



Izzik a sütő ajtaja, füstjelet küld a konyha.

Süvít anyának jajszava, odaégett a pulyka!

Ernő férje vigasztalja, nyugi itt a poroltó,

tele van a fagyasztó, s bármi kiolvasztható.


Lerogynak a kanapéra, ránéznek a díszes fára.

Tetszik így is, ez a lényeg, nincs vége a Szentestének.

Felnevetnek jó hangosan, összebújnak jó szorosan,

és boldog Karácsonyt kívánnak!


2014. december 7.

Perzsi.•  2019. április 4. 12:14

Régebbi verseim eredeti formában.

Pásku Erzsébet

Elefántok ormánya

Te hatalmas, nagytestű elefánt,
kinek szája folyton jár!
Te mondod, s mondod óraszám,
mi azt gondoljuk, ámítás.
Ormányod mozgatod jobbra s balra,
félreugrunk, ne találjon hasba.
Étvágyad hatalmas, nem győzünk etetni,
azon gondolkodunk, Afrikába kéne vinni.
Ott ragyog a nap, sok a legelő,
itthon meg már fagyott a levegő.
Így hát készülj elefánt az útra,
vár az aranyló Afrika-túra!

2014. október 21.

 

******

 

Pásku Erzsébet

Csillogó fehér csoda

Merengve sétálok a parkban,
orromat ismerős illat izgatja.
Megállok, mélyen letüdőzöm,
felfrissülve leülök, elidőzöm.

A Hó illatát éreztem előre,
már hullik is rá a fenyőkre.
Pár perc múlva hófedte az egész táj,
haburcol benne a kismadár.

Az aprónépek visonganak,
öklömnyi hógolyóval dobálóznak.
Szüleik sietnének haza,
hívó szavuk oldja a csata zaja.

Csendes a park, alkony fénye borítja,
ámuló szemekkel nézek a fákra.
Szikrázó hópelyhek szállnak reája,
meseszép, csillogó fehér csodára!

Kristályszemek zuhognak alá.
Ezüst ragyogásuk dacára,
vonakodva megyek utamra,
gyertyafényes meleg lakomba.

Tatabánya, 2014. november 19.

 

**************

Pásku Erzsébet

Földre szállt angyal?

Földre szállt angyal. Lehet, hogy én vagyok?
Csodálkoznék nagyon, kipróbálhatom?
Dudorászva ülnék egy habcsók felhőn,
bátran tovaszállnék egy kósza szellőn.

Súlytalan libbennék, bármerre akarok,
hozzád repülnék, te alszol, én maradok.
Megvárom még a hajnal első sugarát,
álmodban hallod szárnyaim suhogását.

Ha hiányom érzed, hívj, én nyomban ott vagyok,
egyet bánok, nem ölel át óvón két karod.
Bár ez az angyallány feladata lenne, jól tudom,
rájöttem, jobban járok, ha ember maradok!

Tatabánya, 2014. november 26.

 

***********

 

Pásku Erzsébet

Kettős gerinc

Születésemkor megadatott a szerencse,
hogy egy gerincoszlop lett testem része.
Igen ám, csak nekem kettő is van belőle.
Egy röntgenezhető, mások előtt rejtőző,
lelki párja nyitott, s jól megfigyelhető.

A csontokból, porcokból lévő girbegurba,
sérült kígyóként, fájó sérvekkel megsújtva.
Míg a másik egyenes, sajnos nem folytonos,
elkövetett hibáim nyomaként szaggatott.
Bánom, hogy így történt, ígérem, javítgatom.

Magamat meg nem vetem, bár volt már rá példa,
igyekszem figyelni a legbelső hangomra.
Mit súg, üzen, hova nézzek, s mit csináljak...
Lélekgerincem felépítem, és megkérdem:
Van-e ember, kié hibátlanul egyenes?

Tatabánya, 2014. december 4.

 

**********

 

Pásku Erzsébet

Bántó csend

Fáj a csend, mely most körülvesz.
Tettem dolgom, mire kértél,
nem vétettem, félrelöktél.
Rideg lettél, elfeledtél?

Írtam neked észrevételt.
Kérdeztelek - fél felelet.
Kényes témát érintettem,
tompítottál... nem értettem.

Hallgatnak a nagyon nagyok.
Kapok választ? Igen? Mikor?
Néma magány, bizonyosság,
ők a cinkosok... a némák.

Tatabánya, 2014. november 6.

********

 

Pásku Erzsébet

Ne keress

Ha majd többet nem írok,
ne keress, már nem vagyok.
Eljöttek az angyalok,
ne keress, már "fent" írok.

Néha-néha lenézek,
elolvasok pár verset.
Véleményt már nem mondok,

ne keress, bár itt vagyok.

Itt leszek, csak te nem látsz,
nézem, tollad papírt szánt.
Érzed, ahogy figyellek,
ne keress, te, rímelgess.

Pár könnycsepp, egy szál virág,
ringatózik a Dunán.

Tatabánya, 2014. december 23.

 

******

 

Pásku Erzsébet

Ne szeress

Ne szeress, mert hasznod nem lesz belőle,
szívedet darabokra töröm össze.
Nem szándékosan, így hozza az élet,
ne szeress, a lelki nyugalmad végett.

Szívem nincs kőből, csak az időm véges,
ne szeress, csókom régen volt negédes.
Jó lenne mindenről elfelejtkezni,
ne szeress, vagy tedd... Mersz, tudsz így vállalni?

Szeress, ha béklyóim bátran vállalod,
türelmed, halk szavad rám pazarolod.
Pazarlás vagy sem? Idővel kiderül.
szeress, csak szeress... kegyetlen... egyedül.

Tatabánya, 2015. január 2.

 

*******

 

Pásku Erzsébet

Rémálom

Feladta a hűtőgép, a vénséges.
Követte a lapos tévé, alig ötéves.
Nyekereg a mosógép, hallom imént.
Mi jöhet még ezután? Leszakad tán az ég?

Csöpög a csap, redőnyt bősz szél zörgeti,
leesett a szekrényajtó, fejem kíméli.
Repedt csempe, tapéta rettenetes,
fűtőtest, fő csotrogány, csere esedékes.

Megoldás van! Jöjjenek a mesterek!
A képmutató javító, jeges, ki heves,
teknőgyógyító és vízterelgető,
csavart csavaró, sötétítő szelídítő.

Gyorsan érkezik a papírt felkenő
burkolatbajnok, meg egy fess ecsetkezelő.
Mesterek hada, konnektor korrektor,
végül a menő radiátor gladiátor!

S egy májusi tavaszon, elmúlik a rémálom...

Tatabánya, 2015, február 13.

 

******

Pásku Erzsébet

Elcsent bagett

Minap betértem a boltba,
nyírfacukrot vettem volna.
Ó, de drága! Ki gondolta?
Vissza is tettem a polcra.

Tekintetem egy anyókára téved,
szomorú két szeme messzibe réved.
Gondolata tán a múltban időzhet,
visszatér, korgó gyomra most egy vekker.

Régi, molyos szövetkabát lóg rajta,
látszik, régen volt egy gondos szabója.
Az emlékekkel jóllakni nem lehet,
hajtott fővel zsebre vág egy bagettet.

Szerencsés nap volt, higgyék el kérem!
Szerencsés, mert senki nem volt éppen,
ki ujjal mutogatott volna a nénére.
Neki egy bagett most tán életét mentette.

Eladó látta a tettet. Bölcsen félretekintett...


*****

Pásku Erzsébet

Érzékenység

Nyitott szemmel járom utam szüntelen, 
arcomon könny pereg, fejem lehajtom. 
Gyarló embertömeg futam. Lelketlen. 
Előlük kell elrejtenem bánatom. 

Bármerre nézek, mosolyt alig látok. 
Perlekedés, gáncs, empátiahiány, 
negatív dolgok, miket tapasztalok. 
Lelkem szomjazva megértésért kiállt! 

Csukott szemmel is tudom, hova vezet, 
mikor vakon elmegyünk egymás mellett. 
Fejem felemelem, lássák könnyeim, 
tán egyszer észreveszik, itt mi folyik!

 

Tatabánya, 2015. május 6.


 
1...121314