Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Ajánlat
Perzsi.•  2022. április 12. 13:45

Nyuszfi hős mentőakciója

Első rész:A megmentő

( avagy csokinyulat húsvétra!)

A csendes kis falu felett már majdnem teljesen sötét volt az égbolt.A telihold fénye adott még némi színt az utcának. Néha egy-egy kutya ugatása törte meg az álmos hangulatot. Az apró családi ház egy nagy kert szélén állt. Rendezetlenül nőttek rajta a bokrok,a  fák, olyan volt mint egy kis dzsungel. Hátul, a műhely mellett, ahol Géza bácsi dolgozott, egy nyúlketrec kukucskált ki a gazok közül.  Sokan laktak benne, több nyúlcsaládnak adott otthont. Nyuszfi  már 6 hetes kis  fekete bundájú növendék volt. A fürge , virgonc  kis jószág nem fért a bőrébe. Rohangált volna, de nem volt hely a ketrecben. A sarokban, elkülönülve egy másik nyúlcsalad élt. Náluk 3 hetesek voltak az apróságok. Fehér , kócos szőrpamacs  lánynyuszi kukucskált kíváncsian a másik oldal felé. Lassan,  óvatosan  közelítette meg Nyuszfit. Jé! Te sem fésülködtél még ma!-kiáltotta nevetve . Mi a neved? Nyuszkóc vagyok.-felelte halkan a fehér  szőrgombóc.Találó név!-kacagott Nyuszfi. Összebarátkozva ugráltak körbe a ketrecben, mikor is megérezték az ember szagát. Ők még nem.féltek tőlük, de a felnőttek idegesen terelgették a vackok felé a fiatalokat. -Két férfi állt meg a nyúlól elött.Milyenre van szüksége?-kérdezte Géza bácsi a vendéget. A kislányom fehéret szeretne, s kislány nyuszit, ha van. Szerencsére van!-szólt derűsen a gazda. 3 hetes, még pici, de csuda egy nyúl! Nézze a szőrét! Szanaszét áll! Perzsaféle, állítólag. Manapság ilyet divat hazavinni Húsvétra.-mondta, majd egy határozott, gyors  mozdulattal kiemelte a ketrecből Nyuszkócot. A nagy riadalomban nem vette észre, hogy Nyuszfi a keze felé kap. Megharapta a gazdát. Azt a mindenit neki!-kiáltott fel az öreg. Akkor te is jössz! Finom paprikás lesz belőled! Igenám, de Nyuszfi fürge volt. Kicsúszott a kezéből, le a gazos kert talajára. A helyzetet kihasználva rögtön el is bújt a dzsumbújban. Nyuszkóc hangosan sírt. Segítség! Mindhiába. Lezárható fedelű kosárba tették, s az autó csomagtartója hangos kattanással jelezte:Nyuszkóc fogoly.  Nyuszfi, aki eddig remegve ült a bokor alján, most hirtelen előreugrott. Be akart jutni az autóba, amit ő egy hatalmas fémszörnynek látott, de elkésett. Az autó elindult, s egyre gyorsabban távolodott. Nyuszfi lélekszakadva futott utána, míg csak bírtàk a lábai. Mégis szem elöl vesztette a fémszörnyet. Szaglászta az utat, de csak a bűzt érezte  amit az autó hátul kipufogott magából. Fáradtan, és szomorúan battyogott tovább. A sötétben az orráig sem látott, s már nagyon éhes is volt. Elgondolkozva ugrált, ami majdnem a veszte lett. Egy széles és sötét útra tévedt ki, ahol rengeteg autó száguldozott. Megrettenve lépett hátra. Honnan került elő ennyi büdös fémszörny?Nem sejthette, hogy az  autópályára tévedt. Hogy jutok át a túlsó oldalra? -siránkozott kétségbeesetten. Ott , a távolban az  ablakok mögül fények derengtek fel. Csakis ott lehet valahol Nyuszkóc!-sóhajtotta félig alvó állapotban. Csak egy pillanatra bóbiskolt el. Dudálásra riadt fel. Ijedten kapkodta a fejét, majd egy nagy ugrással az úttest közepén landolt. Egy kamion közeledett felé, lámpái vakítóak voltak. Nem mert mozdulni. Nem tudta, mennyi ideig állt ott, de egyszer csak halkultak a zajok. Összeszedte magát, és egy újabb nagy ugrással végre átért a túloldalra. Egy papírzacskó alá bújva  megpihent. Csak egy picit alszom, csak egy picit, s utána megyek tovább.-motyogta, majd elaludt. Reggel a korgó hasa zajára ébredt. Hol találok itt reggelire való élelmet? Talán ott a házak között lesz élelem. Felnézett, és a szája tátva maradt a meglepetéstől. Hatalmas, égig érő betontömböket pillantott meg. Hogy fogom itt megtalálni Nyuszkócot?- kérdezte letörten. Lassan, szédelegve indult a tömbök felé. Átugrált egy újabb autóúton, s lihegve a félelemtől, egy ház ajtaja  mögött húzódott meg. Bentről ismerős illatok szállingóztak kifelé. Olvasni nem tudott, de értette valamennyire az emberek nyelvét, igy a hangokból megállapította, hogy egy zöldséges bolt elött áll. Óvatosan kukucskált befelé. Kerekre nyílt szemmel látta, hogy egy néni répát vásárol. Az eladó mosolyogva  nyújtja át a répát a vevőnek, de a szárát kidobja! Micsoda pocsékolás!-ámélkodott hangosan. Szerencsére nem hallották meg, no meg az emberek nem értik az állatok nyelvét. Besomfordált, s míg az eladó kikísérte a nénit, addig ő belakmározott a répalevélből, s a káposztatorzsából, amit a kukában talált. Úgy telette magát, hogy alig tudott az ajtón kivánszorogni. Hogy én milyen buta és önző vagyok!-pityergett szomorúan. Itt dőzsölök, s ki tudja Nyuszkóc evett e ma már? Egyáltalán él e még? Ahogyan elbújva hullajtotta a könnyeit elrepült felette egy kisdarázs.  Szia te nyuszi! Hogy kerülsz ide? Nyuszfi elmesélte mi történt eddig, s hogy Nyuszkócot keresi. Én Zümmencs vagyok, a barátaimnak  csak Mencs. Én  Nyuszfi vagyok, szia. Segítesz megkeresni a ķócos barátnőmet?-kérdezte reménykedve. Persze, de tudod te , hogy mennyi nyuszi van Húsvét elött ezekben a nagy házakban? Sok. És örökre itt marad mind, amikor vége a Húsvétnak?-borzadt el  a nyuszifiú. Dehogy te kis buta! Van akit visszavisznek a ketrecbe, van akit kitesznek a sötét félelmetes erdőbe, s van akit a fazékba. Ezt hallva Nyuszfi majdnem elájult. Induljunk, gyorsan Nyuszkócért!-s futásnak eredt. Hova rohansz ?-kiáltott utána Mencs. Maradj itt, én körülnézek! Hogy néz ki a barátnőd? Hófehér bundája van. Olyan kócos, mint aki nem fésülködött soha.

Várj itt, mindjárt jövök!-mondta zümmencs és elrepült.  Nyuszfi türelmetlenül ugrált a bolt melletti parkolóban, s majdnem sikerúlt beleesnie egy csatornába. Még idejében megkapaszkodott. Jó egy óra múlva tért vissza Mencs.  Nem volt könnyű feladat. Három ilyen fehér  nyúl van fogságban a lakótelepen. De legalább mind él. Tudod Nyuszfi, benneteket ilyenkor mindenki simogat.De a sok fogdosástól ti megbetegszetek, főleg mikor ilyen kicsik vagytok.Buta egy szokása ez az embernek, hogy Húsvétkor bezárnak benneteket egy szobába, ott egy dobozba tesznek. Sokan nem is élik túl. Nyuszfi könnyeit látva azonban felocsúdott. Gyere, megmutatom.mind a három helyet, s reméljük, az egyik a te Nyuszkócod lesz. (De mi lesz a többiekkel-zümmögte félhangosan) Egy nagyon magas ház elé érve felmutatott az egyík ablakra a kisdarázs. Ott van az egyik fehér bundás nyuszilány. Hogyan jutok fel oda? Én nem tudok repülni. Lifttel megyünk fel.-zümmögte Mencs. Az mi?-csodálkozott a nyuszifiú, de mikor meglátra az autónál is nagyobb fémkalitkát, inába szállt a bátorsága. Én ide be nem szállok! Nocsak, mégsem szereted Nyuszkócot?-kérdezte a kisdarázs..De szeretem. Menjünk!-szedte össze a bátorságát a nyuszi. Ekkor egy másik darázs szállt arra. Te vagy Mencs?-érdeklődött kíváncsian. Üzenetet hoztam. Az egyik fogva tartott nyuszi doboza mellett egy magányos pók él a sarokban , a radiátornál. Barátságos, de már öreg. A neve Pál. Azt üzeni, náluk kezdjük a keresést , mert tegnap óta megállás nélkül sír ott egy nyuszilány, s ő nem tud aludni tőle. Hogy hívják azt a nyuszit? Gubancos vagy mi.-felelte a másik darázs. Nem inkább kócos?--kérdezte Nyuszfi. De! Az lesz az! Hurrá, megvan! Hogy jutunk oda? -kérdezte zümmencs. Lifttel, vagy gyalog, de az sokáig tart. Most egy percig sem habozott a nyuszifiú. A nyitott liftajtón át beugrált a liftbe, a darazsak pedig megnyomták a gombot. A földszinten kiszálltak, uzsgyi át a másik lépcsőházba, lifttel fel a nyolcadikra, s ott.... Ott nem tudták, hogyan tovább. Lekuporodtak a lift mellé, és tanácskoztak.Hogyan jutunk be a lakásba? Semmi ötletük nem volt, de a szerencse ismét melléjük szegődött. Vendégek jöttek a kislányhoz, aki fogva tartotta nyuszkócot. A vendégekkel együtt besurrantak a lakásba. Nyuszfi egyenesen a szag után loholt, így találta meg a lánynyuszit. Nagy volt a meglepetés és az  öröm! Egymás szavába vágva mesélték el, mi történt velük tegnap óta.El is feledkeztek arról, hogy hol is vannak. Kiabálásra figyeltek fel. Bogi, gyere nézd mit kaptam apuéktól!-kiáltotta Lili, a kis házigazda. Bogi izgatottan ugrált a doboz mellett. De jó neked! Két nyuszid is van! Melyik a lány? Kettő?-csodálkozott Lili. Nekem csak egy fehér kócos lánynyulam van, mondta, de el is hallgatott, mikor észrevette, hogy egy fekete, kicsit nagyobb nyúl is ül a dobozban. A ricsajra a felnőttek is a szobába léptek. Hogy került ide ez a fekete nyúl?Ti hoztátok Bogi? -kérdezte az apa Bogiékat. Nem, mi nem szoktunk nyulat venni Húsvétra. Csakis csokinyulat.Lili ránézett Bogi szomorú szemére, és kérlelni kezdte az apukáját. Apa, vidd vissza Nyuszkócot az otthonába. Nem is tudom...mélázott az apa. Na jó, legyen. De mi lesz a másik nyúllal? Lehet, hogy őt is befogadják.-nézett könyörgően Lili. Legyen.Induljunk. Apa, Lili és Bogi  , így hárman, dobozzal a kezükben liftbe szálltak, s elindultak a parkoló felé. Mikor Nyuszfi meglátta a már ismerős gépszörny autót, ijedtében nagyot ugrott. A doboz kirepült apa kezéből és a két kis nyúl az úttestre esett. Nyuszfi sebesen a szemeteskonténer felé futott, Nyuszkóc azonban megrémülve az út közepén maradt. Mikor ezt a nyúlfiú meglátta, visszarohant érte. Most már nem félt az autóktól. Elszántan, cikkcakkban ugrált közöttük. Az utolsó pillanatban ért a kócos nyúl mellé. Az apa Nyuszkócért nyúlt, Nyuszfi pedig  jó nagyot beleharapott a kezébe, és uccu neki, futottak amerre láttak...

Folytatása következik.

( Még 2 rész várható. 2 rész címe:Az új család. 3. rész címe: Az új otthon)

Perzsi.•  2022. február 24. 13:00

A mai nap margójára.

Perzsi."novella" : Egyedül (?)

*

Nem nézett fel. Szájában érezte azt a  keserű ízt, amit a lassan csordogáló könnyei sodortak a szája sarka  felé.A korom, a füst és a holttestek ízét, "bűzét". Hetek óta félelemben élt. Azóta, mióta kétséget kizáróan tudta, hogy a parák háborút akarnak kirobbantani. Minden múltbéli hiba, minden veszteség ellenére ismét meglépték. S neki jönnie kellett. Parancsba adták. Ökle, gyomra görcsbe rándult. De miért? -kérdezte magától ezredjére is. Kik ők, hogy emberéletek felett döntenek? Miért hiszi azt sok milliárd ember, hogy a parák felsőbbrendűek? Az már világosan látszik, hogy nekik az anyagi haszon előrébbvaló, mint az ő , és társai élete. Megcsúfolva a szabad akaratot, kényszerítették , hogy fegyverrel a kezében masírozzon. Hogy ha "kell" , öljön. Hogy magára vegye ezt az égbekiáltó bűnt. Sosem leszek képes elfelejteni, megbocsájtani magamnak.-halotta dübörögni a fejében a saját gondolatait. Az égbolt vöröses izzásán át látta a feje felett alacsonyan elszálló bombázót. S a körülötte lángoló világban Szása lassan térdre rogyott. Ajkait halk sóhaj hagyta el:Isten veled világ! Isten veled mama!

Blahoslovi vas boh! Day boh zdorov' ya mami!

Bog stoboy mir!

Blagoslovi bog mamu!


*

2022.02.24

Kép :pixabay: flutie8211

Perzsi.•  2022. február 7. 17:12

Ajánlhatom magamat?

Kedves látogatók.!

Itt  fogom ajánlani a linkeket, ahol irományaim olvashatóak lesznek. Azonkívül az itteni adatlapomnál olvasható még link. Köszönöm, ha meglátogatsz!


"Mert  ha lelked bugyrából betűk törnek fel,

a  múzsa szanaszéjjel szalad,

és sírva könyörög, az égre nézve fel,

hogy örökre hibernáld magad"


By:Perzsi.

Perzsi.•  2021. november 11. 12:41

Vesszen (?)

Vesszen (?)




Vesszen, ki valakinek hiszi magát,
na de kik adták alá a paripát?
Kik nyájasan körbedongták,
dobtak néhány tetszik morzsát,
vagy éppen azok, kik gödörbe tennék,
irigységükkel végleg betemetnék,
de jaj! nézd mit csinál, kimászik onnan,
s ha nem vigyázol rögvest eléd toppan,
és belemondja bátran a szemedbe,
éppolyan valaki vagyok, akárcsak te!

2021.11.11

Perzsi.•  2021. október 24. 12:32

A fiatalember

Nyár végi, kissé őszies nap volt. Az erőműi tó felöl halszagú víz illatát sodort a szél kis ház felé.A kertben lassú, nyugodt munka folyt. Egy kis műhely állt rajta, ahol két férfi autót szerelt. Bodri, a kutya hangos ugatással jelzett. A lakók nem értették mi baja, senki nem állt a kapu előtt. Ám az ugatás időről időre felzendült. A gazda a kapuhoz sietett. Egy fiatalemberre figyelt fel, aki fel-alá sétálgatott az utcában. Oda-odapislantott a gazda felé, majd eltűnt. Kis időre. Mikor visszatért, már figyelték. Ki ő, és mit akarhat? Újabb 15 perc sétálgatás után lassan a kapu elé lépett. Csókolom! -szólt be mostmár magabiztosan, hangosan és mosolyogva. A gazda visszaköszönt: Jó napot! Kit keres? Hát nem tetszik megismerni?-kérdezte a fiatal férfi. Ne haragudjon, nem rémlik.-mondta elgondolkodva a gazda. Hát én vagyok az apukám fia! -mondta fejét félrebillentve az idegen. Értem, szólt a gazda, majd még 20 percig beszélgetett a fiúval mindenféléről. Politikáról, időjárásról, gazdaságról. A fiatal szemmel láthatóan elégedetten köszönt el. Ekkor jött előre a kertből a gazdasszony. Ki volt ez a fiatalember?-kérdezte érdeklődve. Az apjának a fia. -válaszolta a gazda.

(Sosem tudta meg kivel beszélgetett akkor)

2021.Október 13

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom