Perzsi. blogja

Gondolatok
Perzsi.•  2020. július 31. 12:23

Az SLS (1)( novella vagy ami lesz belőle)

Lia ült a kórházi folyosón, teljes kábulatban. Még 15 perce sincs, hogy közölték  vele, drága nagymamája elhunyt.De hiszem csak 63 éves volt, és hétvégén még a kertben kapált, locsolt, s mindent elvégzett. Többet dolgozott a házban és körülötte, mint sok aktív dolgozó a munkahelyén. Nem értem...motyogott Lia. Kis fejfájással kezdődött, migrén lett belőle, ami nem múlt. Bejöttünk a sürgősségire, onnan került ide a neurológiái osztályra hétfőn. És most pénteken meg már nincs... már nagypapával van, ott fenn. Sírógörcsöt kapott. A nővér , aki eddig is szemmel tartotta, értesítette az orvost. Felajánlottak neki egy nyugtató injekciót. Köszönte, nem kérte. 

Doktor úr! Mi a nagyim halálának oka?-kérdezte Lia. Pontos felvilágosítást a legközelebbi hozzátartózója...ön az? Nem, az édesanyám,. a lánya, a közeli... Akkor neki:mondta az orvos. De annyit elárulok, hiszen ez szinte nyílt titok, hogy a rejtélyes rejtőzködő, több csápú idegen a tettes  a nagyija eseténél is.Az SLS

Lia nagyott sóhajtott, mikor átadták neki a nagyi tárgyait, értékeit. Értékei? Vicc. Az érték, ő maga volt. Volt, volt, volt...zakatolt a fejében ez a rövid szó.Ki innen, minél gyorsabban. Ki a levegőre, a  napsütésbe, a zajba, szmogba, bárhova ,csak el innen!


...folytatás bármikor...

Kategória: fantázia, sci-fi beütéssel.

Perzsi.•  2020. július 8. 14:34

Balatonkenese

1975-76 nyara.

 Tikkasztó hőség volt. (Akkor még csak nem is sejtettük, hogy mára kb 10 fokkal melegebb nyarak jönnek.) Apu kollegájának ismerőse "átadta" 2 hétre a "nyaralóját". Pontosabban az a nyaraló úgy nézett ki, mint egy gazdasági épület. Mint itt a városban a garázssor. Neki megérte, mi meg örültünk, hiszen szó szerint az egész napot a Balaton partján töltöttük. Az ingyenstrandon, bár tudomásom szerint akkor még nem volt fizetős strand, vagy ha igen, az egy szállodához tartozó partrész volt. Pl Siófoknál. A strand hosszú partszakasszal rendelkezett, és egy vontató platójára kihelyezett büfén és illemhelyen kívül más nem rondította a környezetet. A víz csodás volt, bár iszapos, hínáros, tele vizisiklókkal, de mienk. :-) ("sárga, kicsit savanyú, de a miénk." :-)))  ) Emlékszem, szép mintájú és színű fürdőruhám volt, de az elején kis fodorral, mint amilyen a balerinák ruháján látható. És ezt én 9 évesen, de utáltam! A garázssortól, akarom írni, a szállásunktól a part 5 percnyire volt gyalog.Tűző  napon, mezítláb az aszfalton, 15 percnek tűnt az út. De megtettük, mert a Balaton csodás volt. (Ma is az) A parton az aszfaltsétányon szép, magas ,  karcsú kb 18 éves lány sétálgatott fel s alá.  Nem értettem, miért nézi mindenki. (nem, nem azért. :-) ) Mikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy egy hatalmas vizisikló lóg a nyakában. Befutottam a vízbe. Kinevettek. Okkal. Ugyanis a lány onnan halászta ki az állatot, és oda is szándékozott visszatenni. Na, aznap már  nem fürödtem, lestem a különböző viziszörnyeket. Mint pl angolna, rengeteg volt belőlük, sikló, és kis izék, máig nem tudom mik voltak azok, de a part melletti kis köves sávban nyüzsögtek.

Aztán ahogyan illik, jött az eső. És 3 napig el sem állt. A szálláson nem bírtak velünk, gyerekekkel, pedig csak öten voltunk.Jobb híján bementünk a központba a boltokat látogattuk, családostól. Beültünk egy családi ház garázsából (minden garázsból állt? ) kialakított pici kávézóba, pontosabban az udvarra felállított asztalokhoz kávézni, fagyizni, bambizni. És ott találtunk egy szép pirosas esernyőt: A tulajt nem érdekelte, mondta keressük meg mi a gazdáját. Így az esernyő ott maradt, pedig.... mintha előre vetítette volna az eseményeket. Nem, nem Szent Péter esernyőjére gondolok, hanem Mary Poppoinsra. Ugyanis...Én csak a könyvesboltra emlékszem, akkorra keresztanyám már belém oltotta a könyvek szeretetét. Szerencsém  volt. Itthon elolvastam Mary Poppins történetének első részét, Kenesén pedig negkaptam a 2. kötetet. Innentől nem érdekelt, hogy zuhog, hogy befolyt a víz a szállásra, hogy angolna lesz ebédre, (irtóztam tőle), hogy csípnek a szúnyogok, mikor 10 percre eláll az eső, hogy az fiúk szekálnak, szóval semmi. Még a láz sem, pedig megfáztam, belázasodtam. Csak arra vágytam, hogy olvashassak. Legalább rólam levolt a gond. Adj könyvet a kezébe, s ellesz... Ma sajnos a gyereket a tv elé teszik le vagy a számítógép, okostelefon elé, hogy ellegyen. (Kis kitérő: A filmajánló fórumba belinkeltem egy filmet pár napja, az arról szól, büntetik akinél könyvet találnak, és eleve csak a rend őrei tudnak olvasni. 1966-os film. Remélem nem válik valósággá, közel állunk hozzá.)

Miután átvészeltük a mini özönvizet, ismét a part "lakói", vendégei lettünk. Pléd, kenőcs, némi szendvics, főtt kukorica, bambi, felnőtteknek kévé, sör. A kis helyi büfévé előléptetett bódé már akkor is drága volt. Ettünk "otthon" palacsintát, lángost, és vittünk is magunkkal minden reggel. Meg zsírosdeszkát sok paradicsommal, paprikával, uborkával, piros fűszerpaprikával, borssal, és cukorral. Ki hogyan szerette. Szóvcl éhen nem haltunk. Az esték azonban. A melegtől mi gyerekek sem tudtunk időben elaludni. És a szúnyogok mioatt sem. Annyi szúnyogot egyszerre, egy időben szerencsére azóta sem láttam. Nem voltak válogatósak: jól esett nekik a gyerekvér, a nagyik vére, a szülőké, még az NDK-ból érkezett vendégek vérét sem köpték ki. Ami kicsit jólesett, ugyanis ők kapták meg az igazi nyaralót fürdőszobával, konyhával, mindennel együtt. (Persze, akkor ennek gazdasági vonzatával még nem törődtem). A lényeg, őket is csípték, szó szerint, és átvitt értelemben is. A mi szállásunk végében az egyik helyiség ki volt nevezve konyhának. Ott volt egy nagy lavór. Tele angolnával, és más vizilénnyel. Amikor ott kellett volna ebédelni, én rögtön vegetáriánussá váltam, már ha létezik olyan fajtája, mely csak a vizidögök mellőzésére, fogyasztására irányul. (Azóta már szeretem a halat, kivéve az angolnát)

Napközben, a déli órákban a szállás előtti füves részen  labdáztunk, tollasoztunk, a fiúk gombfociztak(volna a füvön!  eszük annyi:-) ), és óvatosan ismerkedtünk a német túristákkal, üdülőkkel. Óvatosan, mert olyan távolságtartónak tűntek. Pedig nápolyival is megkínáltak minket, persze jó minőségüvel, de úgy nyúltunk érte, mintha a vasorrú bába kínálta volna a Jancsi és Juliska meséből.Butuskák voltunk. Finom volt, és még élünk, mindannyian. :-) Innentől őket is bevontuk a tollasozásba. Igaz nem értettünk egy kukkot sem abból amit kiabáltak, így összeveszni sem tudtunk.:-)

Sajnos hamar eltelt a 2 hét. De megmaradt az emlék, az élmény, a könyv, és a nyomok. A sebnyomok, szúnyogcsípések, stb.

Felnőttként is vissza-visszatértem Kenesére. Máig kedvenc helyem a Balatonon.

Szép nyarak voltak.

Perzsi.•  2020. július 7. 12:25

De minek?

Szeretem a számokat, a kalkulátorokat. 

Így ma 19779 napos vagyok. De minek, miért, kinek?

A kérdés költői, a választ nekem kell(ene) tudni rá. Ez ma így sikerült, ma borús nap van. Szerencsére a nap süt, de nincs meleg. Aztán majd csak lesz valahogy. Vagy nem. Mindenkinek szép, nyugodt vagy izgalmas nyarat kívánok. Fájdalom menteset.

Perzsi.•  2020. július 4. 04:06

Van e joga?

Sajnos több alkalommal voltam eü intézmények "vendége". Rehabilitációs részlegeké is. Ott, sorstársaimmal a kezelések után, a parkokban ülve-sétálva beszélgettünk az életről, a felmerülő problémáinkról, és a lehetséges megoldásokról. Egyik ilyen sokszor felmerülő kérdés volt: A beteg embernek van e joga társra vágyni, s ha az élet úgy hozza, van e joga azt elfogadni, magához kötni? Több opció merült fel.

- Beteg ember-egészséges társ. : Már itt heves vitáink voltak. Az egészséges, miért választana magának beteget? Ha a nő beteg, hogyan látja el a férfit minden téren?( A beteg nők többsége erősebb, mint a beteg férfitársuk) Ha a férfi beteg, mennyit kérhet, várhat el az ép nőtől? 

-A szerelem tényleg mindent áthidal ebben az esetben? (esetekben)

-Meddig tarthat egy ilyen kapcsolat?

-Van e joga a betegnek lekötni az egészségest, ha igazán szereti? Hiszen, ha igazán szeret, akkor mindent meg akar adni a másiknak. De ez nem megy. Mindent talán még az egészséges sem tud megadni szintén egészséges társának. Tehát még optimális esetben is sok a kérdőjel. Akkor hogyan működik ez egy "vegyes" kapcsolatban?  Persze, mindegyikünk látott már működő "vegyes" kapcsolatokat. Olyant, mely akkor alakult ki, mikor az egyikük már maradandó egészségkárosodást szenvedett. Rengeteg kérdésünk merült fel. Mi van az ilyen kapcsolatokban az intim helyzetekkel? Stb. Az összes felmerülő kérdést nem is tudom leírni,olyan sok volt. És ez még csak az első témakörünk  volt. Hogy miért jutott eszembe? Erika miatt. Erika miatt, aki több műtét után már csak lakáson belül tudott közlekedni. Néha tolókocsiba is kényszerült. Csodálom az erejét, kitartását, hiszen majdnem teljesen egyedül, minimális segítséggel élt...eddig. Hogy a jövő mit hoz, ki tudja. De nem szaladok előre.

4 éve ,Visegrádon ismertem meg Erikát. Akkor még tudott egyedül mozogni, ha nehezen is.Túltengő kisebbségi érzése feltűnő volt. Nem szerette magát. A tükörképét főleg nem. Jobb napjain elismerte, hogy a lelke akár szép is  lehet egy kívülálló számára, de a teste.. ..?Bevallom, megértettem, hiszen... na hagyjuk. Persze, tartottuk benne a lelket, pedig tudtuk csalunk. Őt csaljuk meg. Mégis, a remény halvány szikrája mindannyiunkban ott motoszkált, s néha hangosan ordított szívünkben a vágy, a remény.Végigcsináltuk a 3 hetet, volt aki többet is, bajától függően. Hazatérve sem szakadt meg a kapcsolatunk.

Erika a Fővárostól nem messze, az ország keleti részén él. Bp-től kb 70 km-re. Egy pirinyó családi házban, "szerencsére" pici kertrésszel. Náluk mindenki ismer mindenkit. Így esélye szinte nulla volt, hogy bárkit is találjon. Igaz nem is keresett... a többségünk nem keres, max elfogadja, ha a sors "küld"  neki valakit. Az már más kérdés, el meri e fogadni az ajándékot. Le meri e kötni az egészségest, aki jobbat érdemel. 

Erika sok időt töltött a betegszállító ülésén, Kezelésekre hordták oda-vissza, és rehabilitációs intézetekbe. Szinte az egész idejét ezek töltötték ki. Tavaly alakult úgy az élete, hogy a keleti országrészből a nyugati részbe kellett utaznia, szintén állapota miatt. Többször is. Hosszú, kimerítő út ez egy egészségesnek is, nemhogy egy gyengének. Logisztikailag bűvészetnek számít, hogy szinte minden alkalommal ugyanazok a fiúk szállították Erikát a hosszúra nyúlt kezelések során.

-Létra eleinte ugyan kedves volt Erikával, de nem volt közvetlen. Mint kiderült, magánéleti gondjai voltak. Mégis, mindig türelmes volt az utasokkal.Egyik alkalommal Erika már tolókocsival "szállt" be a járműbe. Létra barna szemei homályba borultak. Fél szeme mindig Erikán volt. S mégis... az egyik pihenőnél Erika nagy vigécen egyedül kerekezett a mosdó felé, hiszen neki ezt meg  kell oldania, nincs segítsége otthon sem, így mese sincs, tudnia kell egyedül mindent.

Felborult. A szokásos "fekvőrendőr szerű" mittudomén mibe, amik még intézményeken belül is sok helyen fellelhetőek, ki tudja miért. Ha csak nem azért, amit én is tapasztaltam, mikor már ébren, de még kábán toltak ki a műtőből. nehogy már a betegszállítók "száguldozzanak" az ággyal...bármilyen lassan tolják, jó nagyot zökken ezeken a bukkanókon az ágy, a tolókocsi, minden. S ilyenkor a beteg ordít fájdalmában. Így jelzi a külvilág felé, ébren van. Jó kis teszt, nem? Szóval Erika egy ilyen bukkanó miatt a mosdótól pár lépésnyire felborult. Létra két ugrással mellette termett, s azonnal felkapta. Vitte volna orvoshoz, úgyis egy ilyen intézményben voltak épp, az egyik utast jutatták célba. Erika tiltakozott, bizonygatta, nincs  baja. Létra nagy nehezen belenyugodott. A nap végén, közel 12 órányi kocsikázás után Erika háza volt a garázsmenet előtti utolsó állomás. Létra bekísérte Erikát, nem hagyta nyugodni, hogy egyedül van ez a tündéri kis erős nő.

Másnap, pénteken telefonon érdeklődött hogyléte felöl. Szokatlan volt ez Erika számára, hiszen megszokta, hogy jobb esetben csak keresztül néznek rajta, rosszabb esetben megalázzák. (Volt rá példa, szép számmal)

Egyre többet telefonáltak egymásnak, kiderült, Létre több éve elvált, szüleinél élt akkor. Azóta már máshol dolgozik, nem betegszállító. Szükségből. Az a nyomorult pénz. de Erikáért mindent. Ugyanis igen, több hónapja egy párt alkotnak. 

Erika azóta sem ocsúdott fel, máig nem hiszi, hogy ez  vele történt. 

-És hogy a fent említett kérdésekre mit válaszolt? Az maradjon meg a mi titkunk. De halkan megjegyzem, a félsz mindig benne marad. Az elválástól való félelem.

Mi, többiek pedig még mindig beszélünk, véleményt cserélünk egymás között. Tervezni úgysem lehet,  az adott élethelyzetben majd újra fel lehet tenni a kérdéseket, és a fő kérdést: Van e joga egy beteg embernek magához "kötni" egy egészséges embert? Nem fogja egy idő után a másik úgy érezni, hogy őt kihasználják, ápolónak tekintik? Meddig fog tartani?

És a többi...

Perzsi.•  2020. július 3. 16:10

Szomorú, csalódott, stb

Szomorú vagyok. És csalódott, kiábrándult, elkeseredett, stb. Csupa negatív dolgok. Bekapcsolom a fogvatartómat, (számítógép), és dől rám a sok negatív információ. És az álhírek tömkelege, meg a félelemkeltés. ( Na, pont most volt ismét egy dejavu érzésem,  mostanában sokszor rámtör. Ezt már áétéltem. Ha így van, sikítok) A neten az egyik csoportban egy vendéglátóiparos életigenlő hölgy írta, miszerint heti 6 alkalommal éjjeli műszakban napi 12 órát dolgozik február óta. Félfizetésért.  Most kapott teljes fizetést először, tél óta. Az itthon kialakult helyzetből azt szűrte le, (ő, és még sokan) ebből az országból menekülni kell. A felfogás miatt, az intézkedések miatt, a törvény sajátosságai miatt, a lopások, hazugságok miatt. A vezetők miatt. És még sorolhatnám. A válaszadók többsége azon a véleményen volt, mint én. Elmenni? Minek? Máshol jobb? Nem, már nem jobb. Az a pár ezer kőgazdag lény , akik jelenleg is manipulálják a világot, (direkt nem azt írtam, hogy irányítják, mert nálam az irányítás valamiért pozitív tartalommal bír, megbízható becsületes emberekkel), ők rángatnak dróton majd 8 milliárdnyi embert.

Nálunk a tervezett  jövő:

 ---kötelező oltás, ami szerintem kétes összetételű. (SZAKÉRTŐK mondják, hogy egy oltóanyag biztonságos kifejlesztése 1.5-2 év.) Ők meg már oltanának...de mivel? Mi van benne?

---- Korlátozások közterületen, és bizonyos intézményekben. Futballmeccsre lehet menni, a c19 -et nem érdekli a foci.Legalább ízlése is van.A koncert már igen, ott többnyire jó a hangulat a zene miatt, ott muszáj fertőzni.

----- Új, mobiltelefonos applikáció, mely kötelező lesz. Igen kötelező. Aki nem telepíti le az okoskütyüjére, annak a hozzáférését korlátozzák. Ez olyan applijkáció, mely nyomon követi az egyént. "A magyar kormány nemzetközi példák (indiai, szingapúri és kínai) alapján fontolóra veszi egy mobiltelefonos kapcsolatkövető alkalmazás bevezetését. Az alkalmazás helymeghatározási és bluetooth adatokat "....

 Kezdjek el örülni,. hogy minden bizonnyal már nem sokáig leszek itt? Tervezik, de ha nem is azonnal, bizonyára hamarosan meg is teszik. Ez a legvérmesebb sci-fi filmek témája. Irányított, felügyelt emberek. És igen, innen már csak egy lépés az, hogy helyettünk döntsenek. Mit eszünk, mikor alszunk, mit dolgozunk, ki lesz a párunk. Akik egyszer elindultak a lejtőn, vajon meg tudnak e állni. És a jogosan felmerülő kérdés. Hogyan merészelik ezt megtenni? Ki adott rá engedélyt? Van pénzük, fegyverük, tehát igába hajthatnak bennünket? Miért hagyják az emberek? Miért nem akarják látni, mi folyik itt? Mi lesz a gyermekeinkkel? Az unokáinkkal? Nem féltjül őket? És az emberiséget?

---- A maszk kötelezővé tétele örökre. Díjátadókon, kitüntetési ceremónián, vezetők között nem kötelező, ők nem fertőzik egymást. És minket sem. Több áruházlánc kisboltjaiban sem az eladók, sem a vevők nem hordják már. Van ahol viszont a nem viselése bilincsben való elhurcolást von maga után, és börtönbüntetést. (Románia, buszsofőr, net, videóval alátámasztva).

------ Ezért (is), jön jól, hogy több ezer honfitársunk, kik munkanélkülivé vááltak, (azzá tették őket előre kitervelten), most önkéntesen jelentkezett a Hadseregbe. Szép, új jövő...Biztos ezt akarjuk? A szomszédom, unokaöcsém hurcol majd el, ha nem viselek maszkot, nem engedem az oltást, és nem kérek applikációt?

Az állandó félelemgenerálással akarnak irányítani minket. Az állandó félelem öl. Szó szerint. Vagy lassan, (betegségek, emberi kapcsolatok széthullása, magány, stb, ) vagy lgyorsan. Ugyanis megnőtt az öngyilkosok száma. Ezt azonban én nem öngyilkosságnak hívnám, hanem előre megfontolt, kitervelt közvetett, és irányított gyilkosságnak.

Érik bennem a gondolat: lemondom a tv és net előfizetésemet. Azért a pár természet csatornáért nem fizetek ki egy egész csomagot, és a vérnyomásom is rendeződhet akár.

Ragozhatnám még, de kevés értelme van. Addig kevés, míg a többség hallgat, és nem meri még leírni sem a gondolatait.

"Félj, reszkess, ne gondolkozz, higyj el mindent, mi mindent megoldunk helyetted. Cserébe mindened a mienk. Igen, a lelked is."


Féltem az ismerőseimet, és azokat is, akiket nem is ismerek. Levegőt, tiszta levegőt és teret, boldog jövőt kívánok nekik!


Zene: Jean Michel Jarre:Oxygene 8

https://www.youtube.com/watch?v=B9KqM9dG6LU

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom