Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Nálunk jelenleg bűncselekmény az  aktív eutanázia, de a világ számos országában  már engedélyezett.Pl: Ausztrália utolsó kis csücskében is már 2021 szeptembere óta engedélyezett. Szerintem a legtöbb ember elgondolkodott már azon, ha az ő élete eljut a választásig, megtenné e a lépést, vagy sem? Én is elgondolkodtam rajta, de a választ nem tudom. Mintha valami csodára várnék még. Viszont sok ember sorsát olvasva, elgondolkodtam. Min mennek keresztül? Láttam már haldokló embereket, s életük utolsó szakaszát, mint egy mozinéző, végigkísérhettem. Le a kalappal a közvetlen hozzátartozóik előtt, mert ugyan fájdalomban, de végig gondoskodásban élték utolsó hónapjaik, és méltósággal távozhattak el ebből a világból. De mi van azokkal, akik egyedül, magukra hagyva vegetálnak? Azokkal, akik magukra hagyva, magányosan, félelemben, fájdalomban kínlódják végig életük utolsó szakaszát? Akik nem kapnak simogatást, akik fejét nem tartja senki a mosdókagyló fölött, akiknek még egy tányér élelmet sem visz senki? Pénz. Ha lenne pénze..  De még a pénzért kapott gondoskodás is necces. Jobb a semminél, de az emberi méltóság súlyosan sérül. Kis odaszúrt, helyzethez nem illő szavak, mondatok... Bántó szavak. Pl  egy elhúzódó vegetáció alatt/miatt elszenvedett szavak, ítéletek.

- Tessék felkelni!

 -Nem igaz, hogy nem tud tornázni! 

-Menjen  kirándulni!

-Azért fáj, mert elhagyja magát!Várja, hogy kiszolgálják!

-Tegyen rendet magában és maga körül!

Az ilyen, és ehhez hasonló kijelentések lélekrombolóak. 

Súlyos sértés a betegre nézve, hogy azt hiszik, ő inkább a fájdalmat , kiszolgàltatottságot választja. Hogy nem menne bevásárolni, kirándulni, hogy nem élné az egészségesek életét. Inkább szenved, kiszolgáltatja magát, s olyan galád, hogy még ráadásul szimulál is. Nem hisznek neki, ergo ezzel hazugnak titulálják. Sok betegben a sokadik vád után bekapcsol az "önvédelem" s a fájdalomtól eltorzult elméjével azt vágja a külvilág felé:  cseréljünk! S ismét ő a rossz, mert rosszat kívánt. De ha elismerik, hogy rosszat kívánt, azzal elismerik, hogy pontosan tudják mit cipel a beteg. Vagyis sejtik, de ha lealázzák, támadják a beteget, elbagatellizálják a helyzetét, akkor ugye le van részükről a teher. Annak a terhe, hogy esetleg segíteni kell a betegen. Na, pont ilyen szerintem az aktív eutanázia nem engedélyezése, a benne való részvétel  bűncselekményként való  besorolása. Ha engedélyezik, azzal beismerik azt, hogy tehetetlenek a betegségekkel szemben.( sokszor gyógyulást ígérve) Ami nem lenne gond, hisz nem mindenhatók. Csak mire a beteg eljut a többnyire több hónapos, néha több  éves , nagyon fájdalmas haláltusájáig, addig 120 bőrt lehúztak már róla. Pénz, pénz. Kezelések, gyógyszerek, magánklinikák, mágusok, távgyógyítók, anyámkínja. Az utolsó leheletéig fizessen a beteg. Kíváncsi vagyok, mikor válik ez is fizető szolgáltatássá? Mikor lesz engedélyezett pl  csak magánklinikai környezetben, vagy államiban ( nem látok rá sok esélyt) persze  pénzért, hisz ez költségekkel jár. Vagy otthon a megszokott környezetben, 3 fős szakemberi felügyelettel, engedélyekkel. Szintén jó sok pénzért. 

Mint írtam, láttam hónapokig haldokló embereket, akik szeretteik körében hunytak el. Nekik nem fordult meg a fejükben az eutanázia, vagy nem beszéltek róla. Ők reménykedtek, az utolsó pillanatig. Náluk az emberi méltóság kevésbé csorbult, ( pelenkázás,fürdetés, etetés) mint a családi háttér nélküli vegetálóknál. De ők is kívánták a véget. Ez maradt meg mára a tehetetlen, menthetetlen betegeknek. A kívánás. 

A szabad akarat a saját élet/halál felett, már csak álom.

A halál jelenleg pénzért sem megváltható.

Álmok. Vadak,  avagy némán  szelídeķ,

szüntelen felbukkannak. Néha csendesek.

Csendesek, mint az anyai szeretet,

midőn eléd teszi az utolsó szeletet,

pedig ő ma még nem is evett,

de vállai bírnak minden terhet.

Vagy éppen vad, harsányan bántó,

és nincs is rá jelző, csak pár szó,

mert a színeket ellopta a mostani éra,

te pedig pőrén maradtál, mint egy kifosztott nimfa.

Kavargó álmok zűrzavara,

édesen is keserű ez a  piros alma,

s csak pereg, pereg ujjaid közt a homok,

mint a  megannyi színes, vagy fekete -fehér álmok.

Alig vagyok túl az 50-es éveim első felén, de sokszor már öregnek érzem magam. Hangulatom néha hullámzik, de igyekszem ezt másokra nem kivetíteni. Pár napja itt, az egyik blogomban olyan kisdoktori értekezést ejtettem meg arról, mennyire számít a verseim alatt a like, a szív, stb. Írtam, nekem a hozzászólások az értékek. Ám ma, teljesen véletlenül, rákattintottam az fb oldalam statisztikájára. S a rendszer kiírta, minusz 1 követő. Letörtem, mint a bili füle. Magam sem értem, miért. Valószínűleg a mínusz szó negatív felhangja miatt.( s most van az a ritka pilanat, mikor  dícsérek bármely szolgáltatót. Náluk a - előjel visszafizetést jelent) Amikor 2020-ban  egy véletlen folytán elindítottam az oldalam, nem nézegettem statisztikát. Azonban év végén, maga az fb, kérés nélkül megtette. Én pedig örvendeztem, mint egy kisgyermek a szaloncukornak. Azóta év végén mindig ránézek a számokra. Kivéve tavaly decembert. Talán ezért ért váratlanul a mínusz 1 fő. Mert számít, igenis számít. Nem azért, mert jobban mutat a magasabb szám, hanem mert élőlény, akit valamiért érdekelt, mit alkotok.  

S továbbra sem tudok a folyamaton kiigazodni. Ugyanis az itteni adatlapomnál kiírt blogomon meg gyarapodnak a követők, teljesen új helyekről.( külföld) Gyarapodnak, pedig 10 hónapig nem is írtam oda. Semmi rendszert nem követtem ott, a megjelenítésekben.

Más

Megragadom a lehetőséget, hogy megkérdezzem, hogyan lehet az fb-n letiltott tagot feloldottá tenni, okostelefonon? Már az összes opciót átnéztem, és nem lelem. Előre köszönöm a válaszokat!

Eljött, hát a számvetés ideje. A blogoknál nincs statisztika. Összeszámolhatnám, mennyi olvasója volt összesen a blogjaimnak. Nem teszem. Anélkül is pontosan látom, érzékelem, érzem a valót. Az olvasottság jelentősen visszesett. 2022-ben a 2021 -es évhez képest,  kb a felére. Viszont, a 2020-as évhez képest meg az ötödére. Szóval hátrafele megyek, nem előre. Ennek az okát, ti olvasók tudjátok csak. ( elnézést a kollektív tegezésért,). Látok magamban hibát. Néha poénkodom, néha bőbeszédű vagyok, néha mit tudom én. Írhatnám, ez csak egy statisztika. Ám ez ugyanúgy működik, mint a bevásárlás. Amelyik boltnak nincs forgalma, az bezár. Tényleg elmegy az ember kedve az írástól. S nem tesz jót az sem, hogy nincs, vagy alig van hozzászólás az iromány alatt.

Mindenkinek sikeres írást, blogolást kívánok!

Új év, új remények,

és  én lázban égek,

vár -e rám valami csoda, 

vagy valaki azt súgja: soha?

Egy vagyok, mind közül,

mégis oly egyedül,

megéri bizakodni?

Vagy hasztalan vágyakozni?

A kérdésre néma csend a válasz,

Jót kívánsz, vagy rosszat? Ideje, hogy válassz!

*

+1 haiku

Vége a pukknak,
a buborék messze szállt.
Csendes vasárnap.