Perzsi. blogja

Szórakozás
Perzsi.•  2021. október 12. 17:14

Esküvői burleszk

 Lia alig kapott levegőt a tömött buszon. Távolsági járat  volt, ráadásul kacskaringós úton. Az egyik kanyarban megbillent. Ijedten kapott vőlegénye keze után. Erősen szorította, kissé megnyugodva. Liget felé tartottak, átadni apósának a  meghívót az esküvőre.Az első megállóban izgatottan rángatta a kezet, félt nem lesz elég idő leszállni. A sofőr  bemondta, igyekezzenek , mindjárt csukja az ajtókat. Nagy nehezen átverekedte magát a tömegen. Megdöbbenésére a megállóban már ott várta a vőlegénye Max, aki erősen vigyorgott. Lia ekkor eszmélt rá, hogy egy vadidegen kezét szorongatja. Egy szóval sem tiltakozott a férfi, akkor sem, mikor lerángatta a buszról.  -Az öreg rezignáltan fogadta a meghívást. Nem megyek el-mondta kimért hangon. Nem ismerek senkit a násznépből, s úgysem adok  ki pénzt az ajándékra. Max kérlelni kezdte, de hiába. Másfél órai könyörgés után feladták. Jól kezdődik-gondolta Lia. Ez a nap mindenki számára fontos. Mindent elterveztünk, megszerveztünk, minden csodás lesz! Ha sejtette volna, mi fog történni, nem lett volna ilyen optimista...

Három nappal az esküvő előtt bezsongott. Biztos férjhez kell mennem?-tette fel magának a kérdést. Abban a pillanatban tudta, gond van. Ilyen kérdés csak akkor tör elő az emberből, ha nem szeret eléggé. Ő legalábbis így gondolta. Kolleganője látta rajta, hogy tipródik. Mikor megtudta miről van szó, mosolygott. Ez a  bajod? De hiszen ezt a kérdést szinte mindenki felteszi magának! Ne aggódj, nem lesz semmi gond!  Ekkor, nehogy simán menjen minden,keresztapja,  a tanú bejelentette, hogy keressenek mást helyette. Neki nem engedi a Párt, hogy templomi esküvőn tanúskodjon. Kirúgják, ha megteszi. Sebtiben intézkedtek, s a nagybácsi  lett a következő jelölt. Ahogy közeledett az idő, egyre nyugtalanabb lett. Csütörtök este már csak két falat vacsorát evett. Szombat reggel már szédült az éhségtől, de nem tudott enni. A rokonok sorban érkeztek, mindenki gratulált. Előre. Biztos ami biztos. Hangzatos jókívánságokkal halmozták el. Végre! Csakhogy bekötik a fejed! A végén nehogy rajtunk maradj! Viccnek szánták, de...A másik rokon felkiáltott: Amúgy miért mész férjhez? Jön a baba? Bátyus! Hat hónapja foglaltuk le a helyet! Akkor már tolatnék, nem?-bosszankodott Lia. Ekkor érkezett meg a keresztapja, aki közölte csakis ő vezetheti a menyasszonyt az oltárhoz. De 3 napja visszamondtad!-suttogta feszülten a menyasszony. Most ez van! Én kísérlek!-szólt a keresztapa.Végre eljött a délután. A parkolóban ott várta a feldíszített hófehér autó. Amin elől, a motorháztetőn ott ült egy rézvörös  hajú baba, hófehér fátyolruhában. Lia a biztonság kedvéért jól odakötözte az ablaktörlőhöz.Ebben a kocsiban utaztak a szülei, az öccse, és saját maga. Lassan indultak el. A főútra érve gyorsabb tempót vettek fel. Dudáltak, ahogyan ilyenkor  szokás. A környékbeli lakók integettek. S akkor az a fránya baba felborult. Ami önmagában nem lett volna gond. A bibi az volt, hogy nem volt a babán bugyi. Az valahogy lemaradt a kapkodásban. Így történt, hogy a pucér fenekű, hanyat vágódott, égnek álló lábú babával "száguldottak" át a fél városon. Már nem kellett dudálni. Ujjal mutogattak az autóra, s nevettek.A házasságkötő teremnél az egyik rokon felkurjantott. Ne aggódjatok, minden esküvőn én szoktam csinálni a képeket! Most is, szívesen teszem. Van fényképészünk:mondta Max. Nem baj, biztos ami biztos. A  ceremónia jól indult. Minden ment simán, mígnem elérkeztek a nagy kérdéshez. Akarod e... intézte az anyakönyvvezető a kérdést a vőlegényhez. Csend honolt, sűrű csend. Felteszem még egyszer a kérdést. Max hallgatott.Liát elöntötte a harci ideg. Már lendítette a jobb könyökét, hogy oldalba taszajtsa Maxot, mikor nagy nevetések közepette megérkezett az igenlő válasz. Utólag derült ki, vicces keresztapja ezt előre lebeszélte az autóban a vőlegénnyel. Az aláírás is majdnem sikerült, azt leszámítva, hogy a leánykori nevét írta be a könyvbe Lia. Esélyt kapott a javításra. Az anyakönyvvezető köszöntötte az ifjú párt. Pezsgővel. Amit Max hopp!, egy hajtásra leengedett a torkán. Lia kikerekedett szemmel nézte. Mint egy gyakorlott alkoholista-gondolta csodálkozva. Sebaj, előkerült még egy pohár.Ekkor már ő is szükségét érezte, hogy megigya a nem kedvelt nedűt. Megtörtént a fényképeszkedés is.Itt vagyok! -rikkantotta az ügyeletes rokon fényképész. Én is csináltam képeket! 

-A templom a házasságkötő terem mellett volt. Átsétáltak, lassan beszivárogtak a hűvösbe. Kellemetlen meglepetésben volt részük. A kedves kis pap, Gyuri atya, aki időközben a barátjuk is lett, nem volt sehol. Helyette ott volt az öreg pap, akit Lia ki nem állhatott. Az egész lénye taszította. Mosolyogva közölte, Gyuri atya vidéki kiküldetésen van, és ő adja össze az ifjú párt. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, belekezdett a mondókájába. Lia olyan csalódott volt, hogy oda sem figyelt. Gondolatai máshol jártak. Nézegette a freskókat, a díszes üvegeket, mígnem  arra lett figyelmes, hogy zúgolódást hall. Ekkor már a férje is rángatta a ruhája újját. Mi történt?-ocsúdott fel. Kérdezett valamit az atya.-szólt Max. Mit? Mondd már, hogy igen!-suttogta a férj. Igen, válaszolta engedelmesen. Csak remélni merte, hogy a nagy kérdésre mondott igen, nem valami másra. Örült, hogy vége van, mert sietett volna a mosdóba. Tévedett. Az atya nagy buzgalommal fogott bele egy újabb litániába.Bambulás közben észrevette, hogy egy oldalsó ajtón egy ismerős fej kukucskál befelé. Gyuri atya volt az! Liát elöntötte a düh. Tudtam, hogy becsapott az öreg tiszteletes! Az idegességtől alig látott. Közben meg sem hallotta, hogy az atya szólt, miszerint az imához le kell térdelni az előttük lévő zsámolyra. Max nyomkodta lefelé, amit ő felháborodva kikért magának. Az ima végén viszont már mindenki állt, mikor ő még térdelt. Ketten rángatták  fel. Mindenki azt hitte, ez volt a bosszúja a házasságkötő terembeli incidensért cserébe.Ki sem nézték belőle, hogy egyedül, súgás nélkül  ilyen szerencsétlen. Az esketés végén a pap gratulált, miközben Lia szeme villámokat szórt. Az ilyenkor szokásos "adományt" a templom részére a kis sekrestyésben adta át a tanú az atyának. Lia elkísérte keresztapját, viszont a férje sejtette mire készül, ezért utánasietett, s kirángatta onnan. Kint belefutottak Gyuri atyába. Ne haragudjatok!-kérlelte őket a fiatal atya. Nem én döntöttem így, ő a felettesem. A lagziba sem mehetek el. Jobb a békesség. 

A vendéglátó ipari egységbe érve újabb csalódás érte őket. A nagytermet foglalták le, már 6 hónapja. Viszont a kistermet kapták. Mire odaértek, a nagyteremben már a másik párnak szolgálták fel a vacsorát. Akkor derült ki, hogy Lia apjának a tanítványa átcseréltette a termeket,  a saját esküvőjük kedvéért. Így kénytelenek voltak beérni a kisebb teremmel, ahol alig maradt hely az asztalok mellett a táncra. A vacsorát időben tálalták, 18 órakor. Addigra már szó szerint ájuldozott Lia az éhségtől. Két napja nem evett. Ezért a húslevessel nem törődve, tömte magába a húst és a zöldségeket. Csak egy sziszegésre kapta fel a fejét.Anyja nézett rá gyilkos tekintettel. Ilyent egy nő nem csinál. Nem zabál. Ráadásul nyilvánosan. A  vacsora után nehezen indult a táncba. Sorra kérték fel, s ő táncolt. Táncolt, míg rá nem szóltak egy twistnél, illene táncolni. De hiszen azt csinálom!-szólt vissza felháborodva. Állítólag nem látszott, az abroncsos ruha miatt. Amit a rokonok nagy gondosan agyontiportak, így a ruha alja leszakadt.Csinálom a képeket!-rikkantott fel időközönként az amatőr fényképész rokon. 22 óra után a menyasszonytánc is elérkezett. Addigra már kifáradt csatalónak érezte magát. A zenekar tagjai baráti körökből kerültek ki. Profik voltak, akik egyre gyorsabb tempót diktáltak. A dobos, egy régi családi barát, felkérte Liát. Már jócskán felöntött a garatra, rángatta ide-oda a menyasszonyt.Majd sorban a többi nőrokont is megpörgette. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, laza mozdulattal bezuhant a zenekari tagok közé, félig lefejelve a saját dobfelszerelését. Nevetgélve próbált felállni, ami nem sikerült. Liát ez már nem zavarta. Kicsit megkönnyebbült, hogy nem éppen vele táncolt a dobos. Akkor most nagy eséllyel ő kalimpálna a dobossal együtt a földön, beleakadva a szakadt ruhájával egy cintányérba.Fél óra alatt ismét üzemképes állapotba hozták a társai a dobost, így a menyecsketánc nem került veszélybe. Hajnali 5 órakor kezdtek szállingózni hazafelé a vendégek. Reggeli 6 órakor már az ifjú pár is otthon volt. Egész nap pihentek, mivel másnap indultak Siófokra, nászútra. Egy vállalati beutalóval..



Az ezüstpart csodás színekben pompázott. A szoba berendezése viszont szegényes volt, s az ágy rugói kiálltak. Lia ezért a második naptól a szőnyegen aludt, az előző borzalmas éjszaka tapasztalatai után. Másnap az étkezőben éppen az ebédet fogyasztották, mikor is jött egy fényképész. Pár forintért képet?:kérdezte, majd választ sem várva már kattintotta is a gépét. Szeptember közepe volt, még jó időt fogtak ki. 25 fok volt. Páran még fürödtek, ezért ők is bemerészkedtek a vízbe.Másnap már lázasan feküdtek a szobájukban.Max egy nap alatt helyrejött, de Lia vergődött. S ahogy  egy jól megtervezett nászúthoz illik, az eső is eleredt. Napokig a szobába zárva telt a nászút. Hazaérve meglepetés fogadta őket.Jelentős büntetést kellett kifizetni a szakadt ruha miatt. De elkészültek az esküvői képek! Kiváló minőségű képek. Profi munka. Némelyikről hiányzott a menyasszony, de hát nem lehet minden tökéletes. A nászúton készült fekete-fehér kép is megérkezett. Teljes szépségében mutatta, ahogyan a menyasszony egy hatalmas húsgombócot töm magába az ebédlőben.  Max tányérján már csak egy falat árválkodott, azt tologatta kiálló kisújjal a tányéron, a fényképezés kedvéért. A rokon fényképei is ott voltak kiterítve az ágyon. Tökéletes munka volt. Dokumentálta a pucér fenekű babát, a házasságkötő teremben a lendülő könyököt a férj felé, a templomi térdeplést,a két pofára zabáló menyasszonyt, a szakadt  menysszonyi ruhát, a hangszerek között fetrengő dobost. Lia lassan rogyott az ágyra, miközben annyit kérdezett Maxtól. Hogy lehet az,hogy ezt a rokon fényképészt eddig még senki nem fojtotta meg? 

Perzsi.•  2021. június 4. 21:28

Alpáriék kirándulnak

Korán reggel, Miseházán,

kakas kukorékol a meggyfán,

ébredezik egy család,

Alpáriné, a galád,

ki nem rest nagyot  visítani,

Bumbi, menjünk kirándulni!,

s ugrik férjére rája,

hogy annak nagyot pukkanjon a mája,

majd szélsebesen a konyhába fut,

s egy villásreggelit legyúr,

önnön torkán sebtiben,

nincsen sör a restiben,

ezért  kárpótolni kell majd Bumbit,

na jó, kap helyette Bambit,

legalább nem Fradizza végig az utat,

s megtalálja a benzinkutat,

úgyis tankolni kellene már,

pláne, ha nyitva a pénztár,

mert férjeura zsebe üres,

otthon meg a kutya rühes,

a gyógyszertárba is be kő menni,

s a Balcsinál lángost kell majd venni,

végre, adott pénzt a ótamata,

vajon hol lehet a kis klott gatya,

Bumbi kedvenc rucija,

most vette a turiba,

na végre itt van, indulunk,

s együtt, ütemre izgulunk,

érjünk oda, még nappal,

jaj, valami baj van ezzel a hajjal...




Mondtam, hogy szedd ki a hajadból az összes tetűt,
hát nézd má, nem otthon hagytuk a hegedűt?,
hogy a fene vinne el téged Julis, 
kövér vagy, s ráadásul nagy is,
megfulladok alattad az éjjel,
 hogy miért nem a kaszással mégy el,
melegebb éghajlatra, de tüstént, 
na szedd a lábad, de fürgén,
ne sírj anyád után te árva,
szabadságomnak egy dögcédula az ára,
hazajövök minden évben,de  csak egyszer,
rajtad úgysem segít már csak a vegyszer.

Leértek, még nappal,

ettek fagyit, habbal,

bambi is volt, meg sör is,

békesség és searching.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom