Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Péntek Rézi 13

*

Egy fekete macska halad át az úton,

én egy néninek épp a karomat nyújtom,

de hirtelen nagyot ugrik a néne,

a fene essen ebbe a rusnya dögbe!

Előttem kavirnyál át az úton,

miközben én a saját hitem fújom,

erre ez a Péntek Rézi 13,

kineveti minden álmom!

Sicc innen te boszik árnya,

a ti mágiátok sötét, s fránya,

babonátok fekete átka,

mire köpök hármat , váll fölött, hátra!

Egyik éjjel zümmögésre ébredtem,

hát nem E.T állt ott felettem?

Ujjával intett, menjek csak utána,

s felültetett a bicikli rúdjára.

Kettőt sem pislogtam, tekerni kezdett,

majd hirtelen sárkánnyá vedlett,

s már a Hold felé száguldott sármosan,

én meg ott ültem, pizsiben, álmosan.

Aggódni kezdtem, jól áll e a hajam,

s van e más néznivaló rajtam,

ekkor megszólalt az a fránya vekker,

nem baj, úgyis itthon maradt a cekker.

Rádcuppanok, mint pióca az érre,
kérlek értsd meg már végre,
hogy áhítozom egy szerelmes szóra,
ha éjfélt üt az óra.

Éjfélt ütött már az óra,
jaj, hogy vártam egy édes csókra,
de egyedül álltam a lámpa alatt,
fogaim közt maradt egy falat.

Egy falat fokhagymás lángos,
gazdagon tejfölös és sajtos,
vonzóvá nem tette a számat,
ezért megettem még hármat.

A konyha levegője feszültséggel teli volt. Rea és Zsó az asztal fölé görnyedve próbálták értelmezni a matematika és fizika tananyag rejtelmeit. Rea jobban kiigazodott a tananyagban, mégis feszült volt. Már csak 4 nap van a vizsgákig, s alig haladtunk valamit!-szólt idegesen, s rágyújtott egy újjabb cigarettára. El fogok felejteni mindent hétfőre.-jegyezte meg Zsó, két köhögésroham között. Ekkor robbant be a konyhába Rea legkisebb gyermeke, Gábor. Szó szerint berobbant, bevágódott az ajtón. Anya, megyek fürdeni!-kiáltotta harsányan. Én engedem meg a vizet!-süvöltötte , majd a fürdőszoba felé száguldott. Olyan, mint egy hurrikán.-mondta Rea, és utánasietett. Mindent elrendezett a gyermek mellett, s most meglepő módon sikerült kiharcolnia, hogy köldökig érjen csak a víz a kádban. Akkor maradhatsz csak egyedül, ha csak kevés víz van a kádban! Az ajtó nyitva marad, hallani fogom, ha engedsz hozzá vizet!-szólt határozottan Rea.  Az alku sikerült. Egy gyors kávé , és némi siránkozás után folytatódhatott a tanulás. Anya!-kihűlt a víz! Cserét kérek-bömbölte kifelé a kisfiú.  A vízcsere után alig melegedtek bele a tananyagba, mikor újabb reklamáció süvöltött feléjük. A transzformeremet akarom!-jött a "parancs". Kérsz még valamit kisfiam? Maradjak itt melletted?-kérdezte Rea. Nem, nem!-felelte a csemete. Csendben maradok. És csendben is maradt. Úgy 10 percig, mikor is velőtrázó sikítás törte meg a csendet:Anya!Anya! Zsó és Rea egymás sarkára lépve rohantak az egy lépésre lévő fürdőszoba felé. Mi történt? Gábor kétségbeesett arcát látva aggódni kezdtek. Anya, teljesen kiázott a pöcsöm, nézd milyen ráncos! Azonnal kérek rá a Helia-D krémedből! A reklámban mondták, az ráncokra van!  -mondta, azaz inkább ordította, s csodálkozva nézte a két felnőtt nőt, akik a küszöbön ülve vidáman hullajtották könnyeiket...

Az évszakhoz képest elég erősen sütött a nap. A strand még csak fèlig üzemelt, mégis sokan  töltötték itt a szabad óráikat. A nő lassan sétált a part mentén, kezében elfért minden, ami a kellemes délutánjához kellett. Egy könyv, törölköző, napszemüveg, és napolaj. Vizsgálódva nézett körül, hol van annyi szabad hely egy árnyékot adó fa alatt, hogy ne kelljen a szomszéd hasába  könyökölnie. Szerencséjére talált is egyet, s gyors léptekkel közelített a kiszemelt fa felé. Ekkor vette észre a férfit.  Egy kis gurulós bőrönd mögött  álldogált, amin még strandszatyrok is voltak.Fekete hajában megcsillant a feltolt napszemüvege, acélkék szemei pedig gyémántként csillogtak. Arca nemes vonású, markáns, mégis kissé nőiesen tökéletes volt.  A nap már kölcsönzött neki némi egészséges színt, a hosszúra nyúlt tél után, mely szinte rögtön nyárba váltott, mellőzve a tavaszt.Ajka vonala hullámos, érzékien hívogató volt. Szebbet rajzolni sem lehetett volna.Még maga Alain Delon is elismerően biccentett volna e arc láttán. Kezében tölcséres fagyi kellette magát, melyet lassan, szinte érdektelenül fogyasztott. Tudta, hogy nézik. Már megszokta, mitöbb, elvárta. Szépségét hanyag testtartással, már -már unottan viselte. Belenyalt a fagyiba,miközben  szemei a vizet pásztázták. Egy nyalatnyi édesség elszabadult, és a mellkasán landolt. A fagyi útját követve a szemek láthattàk, hogy épp elegendő, fekete szőrszál rejtegeti az izmos mellkast, s rejti el félig a mellbimbókat. Izmos felkarja, ívelt  vállai , nyaka, minden porcikája izgató volt. Nem a konditeremből szabadult izomtömeg kellette magát, hanem a mindennapi fizikai munka arányos eredménye mutatkozott meg a testén. Nem nyúlt a lecsöppent fagyi után. Hagyta, hogy az lassan útra induljon, s beindítsa az ottlévő hölgyek fantáziáját. Körbenézve ez sikerült is. Mérges férfitekintetek, s izzó, olvadó női testek kereszttüzében állt a bálvány. Szinte hallani lehetett a nők gondolatait.

- Ne töröld le! Még hadd néztem kicsit!

-Hmm... de hazavinném! Most cseréltem le az ágyneműt...

-Lennék a törlőkendőd!

-Az a szőrős mellkas! De beletúrnék!

-Milyen ízű a szája?

-Napokig kóstolgatnám!

Eközben a fagyi egyre lejebb csúszott a felsőtesten. Elérte a köldök vonalát, ahol is megpihent, szinte belefolyt a köldökbe. Ekkor a férfi zsebkendőt vett elő, megtörölte magát, majd a szemétgyűjtő felé indult.  Kilépve a bőrönd mögül egészen jól láthatóvá vált tökéletes testén a combközépig érő fürfőnadrágja, rajta mosolygó gólyák hada,akik csőrükben pelenkás kisdedeket hurcolnak valahova. A nők még fel sem ocsúdhattak az első sokkból, mikor szemüket a megrökönyödés után lejebb eresztették, megpillanthatták az izmos vádlit, s a kecses bokát. S a feltehetően formás lábfejet, belepréselve egy nagypapaszandálba, amiből csak épphogy kiviláglott a bokazokni...

Alcím: Gyengéd  fogamzásgátlás