Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Álmok. Vadak,  avagy némán  szelídeķ,

szüntelen felbukkannak. Néha csendesek.

Csendesek, mint az anyai szeretet,

midőn eléd teszi az utolsó szeletet,

pedig ő ma még nem is evett,

de vállai bírnak minden terhet.

Vagy éppen vad, harsányan bántó,

és nincs is rá jelző, csak pár szó,

mert a színeket ellopta a mostani éra,

te pedig pőrén maradtál, mint egy kifosztott nimfa.

Kavargó álmok zűrzavara,

édesen is keserű ez a  piros alma,

s csak pereg, pereg ujjaid közt a homok,

mint a  megannyi színes, vagy fekete -fehér álmok.

Sziasztok, jó napot kívánok!

Ez egy akosztrichon: Zöld faág. A kérdésem az lenne: fütyülhet -e a kikelet? Választhat -e társat a patak? Bár a versben  ez nem így szól, de van aki így értelmezte. Meg amúgy, ki mit olvas ki ebből a versből? Előre köszönöm a válaszokat!

Zöldell minden, a kikelet fütyül,
Örül az ember, bús szíve üdül.
Látomást súg, gazdag, bimbós tavaszt,
Dagadó patakot, társat választ.

Faágon facér fecske ücsörög,
Aráját várja, szürke ég dörög,
Árva füttyöt ereszt el a szélben ,
Glóriát kapott, szivárványszínben.

A te szemed jelentette nekem a világot,

benne volt minden, mi imádott,

a tenger kék hulláma, vad, zúgó morajlása, 

hányódó lelkem vívódása,

ki nem mondott szavak, titkos, néma  üzenete,

kézzel írott szerelemverse.

Nézd! Én  hagyom, hogy benned fogolyként oldódjak fel,

mert  váratlan tűz emésztett el,

de, ha kihunyok szemed közepébe zuhanva,

tudom, most engedtél utamra.

Ég veled! Ragyogásom fénye örökre tiéd,

megmaradok, akár egy szép emlék.

2023.01.11

Halkan sompolyog a kertek alatt,

s amerre ő jár, elhal a virág,

jeges csókjával egy legkékebb nyarat,

színtelen, poshadt öböllé degradál.

*

Mámoros kéjjel reád tapad ,

ajkadra forrva szívja erőd,

nem hallja belül sikoltó szavad, 

mely öntudatlanságba menekül.

*

Rút valóját álarccal leplezve,

arcán hamis mosollyal ténfereg,

s a létezés csodáján átlépve,

csatát vív a szépség és a szörnyeteg.

2023.01.09

Kategória: halál

Szürke világban a fehér felhő,

ha jobban megnézed, elrettentő,

hisz megmutatja, más is lehet,

lásd színesben a hideg telet!

Én kéket látok, te feketét,

s míg elsiratod a kis fecskét,

bekopog halkan a  téli tavasz,

s egy színesebb, szebb holnapra szavaz.

Én zöldet látok, te vöröset,

s míg a gyep alszik,  nem újul meg,

addig a naplemente vonjon rá színt,

most álmos szépségével meleget hint.

Én tarkát látok, te színvak vagy,

lelkedbe beitta magát a fagy,

de eljő a gyógyító sárga,

a te szíved sem marad gyászba.

2023.01.06