Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Valaki életet lehelt a mába,

olyan páraszerű fátyolosat,

s a függönyön át, az ünnepre várva,

koccint pár bársonyosat.

Énekhang harsan majd egy hajnalon,

még nem borízű, de érces,

s a leányok előre borzonganak,

mert ez olyan izgalomteljes, édes.

Sompolyog egy érzés,

szürke gondolatok ülnek,

lüktet a vér, áramlik,

s a torkomban gombócok gyűlnek.

Magam sem tudom, miért,

de sírni volna kedvem,

ha tudnám, hogy könnyebb lesz,

utat adnék a könnynek.

Mai, modern termékbemutató...

*

A kórház ebédlőjébe lassan szivárogtak be a dolgozók. Már megint valami unalmas termékbemutatóra invitálták őket, önként kötelezőre.

A fehér abroszos asztalon tégelyek sorakoztak. Kisebbek, nagyobbak, közepesek. Csili-vili matricákkal, szalagokkal. Hínáros, sütőtökös, gesztenyés, ökörnyálas, békalencsés, gilisztás-sorolta az előadó. A terem sarkában Mari néni halkan felsikkantott. Gilisztás? Igen néni, megmutassam?-kérdezte az előadó hölgy, Enikő. Ne, köszönöm! Én tulajdonképpen nem is tartozom ide, csak a főorvos úrnak hoztam egy fontos iratot, ő kérte, legyek itt! Na de néni kérem-fuvolázta Enikő, a kipróbálás, megmutatás nem kerül semmibe! Mari néni mukkanni sem tudott, már három féle krém tocsogott az alkarján, s ha nem kapja el időben a fejét, akkor most az orrán is krém fityegne. Mari néni harciidegbe "gyütt". Idegesen törölgette le magárol a trutyit, miközben az orra alatt mormogott. Így nekem is megy!-rikkantotta mergesen. Mármint az értekesítés?- erdeklődött gúnyosan Enikő. Igen, az!-vágta rá Mari nénnye. Hát azt kétlem!-mondta magabiztosan a hölgyike, aki cinkos kacsintásokat vetett a hallgatóság felé, akik egyre nagyobb érdeklődéssel figyelték a két csatározót. Mari néni ekkor előkapott a taskájából egy tégelyt. Ősrégen kevert házi csodaszer volt benne,amolyan mindegy mire, de jó lesz még krém. Kissé avas volt már, lévén vagy öt éve készült, alapja házi disznózsír, körömvirág, és mindenféle füszernövény és gyógynövény. Mostanában cipőkrémnek használta, mert volt már bukéja a csodabalzsamnak, de akkor sem dobja ki! Most erős mosollyal nyitotta ki a tégelyt, ami azonnal szétterítette illatát, mint egy cseppet sem szégyenlős borz. Hölgyeim és uraim!-fordult a hallgatóság felé. Engedjék meg, hogy bemutassam a mirenemjó krémemet, ami saját termék. Lószarból, leánykori nevén lócitromból, tehénnyálból, csigahéjból, piócák húsából és verébszarból áll, no meg levert fecskefészkekből. Házizsír, disznóból az alapja, s van benne némi útszéli gaz, meg miegyébb. Miközben elegedetten nyugtázta, hogy tátott szájjal, néma csendben figyelnek rá, lassan egyre közelebb lépett Enikő felé, majd egy hirtelen mozdulattal egy kb evőkanálnyi trutyit borított annak csuklójára. Miközben folytatta a monológját, kézmozdulatokkal jelezte, hogy kenegesse szét azt a csuklón, kézfejen. A nő szinte delíriumban követte a mozdulatot, s kenegetni kezdett. Orrát egyre inkább facsarta a bűz, bőre kipirosodott. Mari néni pedig beszélt és beszélt. A balzsamban lévő lócitrom élettani hatása rendkívüli. Ha másképp nem hat, az antiszociálisoknak mindenképp jó. Olyan büdös, hogy ember nem megy annak közelébe, aki ezzel bekeni magát. A verébszar állaga miatt a kŕém jól formázható, ezért ha golyót gyúrunk belőle, mint a ganajtúró bogarak, akkor füldugóként is funkcionálhat, ami azért jó, mert így nem halljuk embertársaink hülyeségeit, amit nap mint nap előadnak nekünk. A csigahéj őrlemény jó az arcbőrre. Ha nem kapunk tőle kiütést, már nyert ügyünk van. Pozitív hatásai még nem ismertek. A  marhanyál a hajnövekedést serkenti, bátran kenjék a hajukra is a krémet. A krémben lévő piócahús vonzza a legyeket ugyan, de hát a közmondás is úgy tartja, a szépre száll a légy. Meg a dögökre, de ettől tekintsünk most el. Viszont felelős ember lévén  Enikővel ellentétben nem ajánlom mindenkinek a csodaszert. Igenis el kell végezni a bőrpróbát, mielőtt bepácolják magukat vele. Egy babszemnyit kenjenek a csuklójuk belső felére, körkörös mozdulattal jól masszírozzák bele. Ha 15 perc alatt nem rohad le tőből a csuklójuk, akkor nem allergiásak rá. Hova tűnt Enikő? Most mondja, hogy nem tudok eladni! Hogy hol van? Az allergológián? Kis mohó. Túl sok krémet kent magára...

Eszperente szerelem fórumból

*

Szemed kékje megégetett,
megremegve belémnézett,
és zenéd lelkemhez érve,
csenddé lett egy évezredre.

 A néma sikolyok úgy szelték át a bolygó légkörét, mint a kés a vajat. Könnyedén, akadálytalanul törtek utat maguknak. Pár órával korábban még minden olyan megszokott volt. A reggeli készülődés, az apróbb viták, egy leégetett palacsinta, kihűlt kávé, és a monotónia. Az érzés, hogy unom, hogy sosem lesz vége. Hogy minden nap ugyanolyan. Csak a robot. Lám, most is, hisz ma is minimum 9 órán át a toronyban lesz. Unottan utazott a metrón. Gondolatai a park körül jártak, egy régi piknik körúl. Milyen vidám is volt akkor! Most esély sincs arra még jó ideig, hogy újra ott lehessen. Azokkal meg pláne nem, akikkel akkor ott volt. A metrót elhagyva magával sodorta a tömeg. Nem is ellenkezett, úgyis mindenki abba az irányba vonult. A torony épületébe lépve hideg borzongás lett úrrá rajta. Valami nem stimmelt. A légkör furcsán feszült volt, annak ellenére, hogy csak pár ember lézengett körülötte. Különös módon ezt a körülményt figyelmen kívül hagyta.

A lift halkan sustorogva vitte fel a magasba. Az irodában szinte sírontúli volt a csend. Rossz előérzettel állt neki a munkának.Egyedül volt a helyiségben, ez most örömmel töltötte el. Lassan, lassan elmúlt az érzés, belemerült a munkájába. Épp a monitor fölé hajolt, mikor meghúzódott a nyaka. Felállt, hogy kimozgassa az izmait, s egy hatalmas sikoly hagyta el az ajkát. Szemben, az ablakban egy hatalmas repülőgépet látott, ami egyenesen felé tartott. Csak egy pillanat volt az egész, neki mégis az örökkévalóság. Képek villantak be az agyába. Anyja, ahogyan áll a hinta mellett, s kacagva löki őt. Az iskolabál. A szülinapi tortáján a gyertyák. A diplomaosztó. Az első csók.Az esküvője. A gyermekei születése. A mai reggeli bosszankodása. Bár még bosszankodhatna! Belül tudta, erre nincs esélye. A következő eszmélésénél  már a romok alatt feküdt. Egyre nehezebben kapott levegőt. Az utolsó kép, ami még felvillant, az a park volt, és az a régi, boldog piknik...