Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

2024-Föld napja

*

Föld napján az ihlet, 

romba dőlve sminkel,

mert a szép kék bolygó,

olyan most, mint egy torzó.

Azzá tették a " nagyok",

s jönnek a fagyos napok,

hol dideregni fog test és lélek,

nem is tudom...Talán félek...

Meg kell tanulnunk, hogy: együtt.  

Külön-külön semmire sem megyünk.                                        Ha mérget szórnak a fejünkre, miért nem megyünk ölre?

Mert fontos az állás, a pénz, a lakás?                                      Persze, hogy az. Na de a tartás?

Mit mutatunk az utódoknak?    

Már ha lesz életük, ha lesz holnap...

Végignézzük, hogy kihuny a fény a szemükben,                                 csak legyen pár forint a zsebünkben?                            Balga módon hittük, hogy a rabszolgaság,                      mifelénk csak egy fekete csúfság,                                          s mire páran felocsúdtunk,            azt kellett látnunk-mind azok vagyunk.

Parancsszóra(?) háborúba megyünk,                                    csak hogy az "elitnek" tele legyen a begyük,                      választgatunk, most éppen melyik pártra?                                            

Tök mindegy , mindegyik ugyanazt játssza...

Csak a lángok ugyanazok, melyek minket égetnek,                      mégis sokan birkamód bégetnek,      

de hogy ki a birka és ki az, aki pásztor,                                      

arról majd az utókor beszámol.

2024.április 22

A én  Akrosztichonom:  Kék égre vágyom!

*

Ki az ki Istennek képzeli magát,

Égen s földön vihart vet, és arat,

Ki az, kinek a pénz uralja szavát?

Éget a lég, már tüdőnk marja széjjel,

Galád nagyhatalmak nevünk írják, vérrel,

Réményünkön lukat mart a kétség,

Egészen a húsig hatolt az égi sötétség.

Vajon lesz e még kék ég, fehér felhő rajta,

Álmodhatunk e újra,  s ébredünk igazi tavaszra?

Gyújthatunk e olyan tábortüzet mint rég,

Olyan igazi "úttörőfélét"?

Megmenthető-e még a gyarló emberi lét?

2024.áprililis 20

Költészet napja 2024

*

Az üres papírlap

~

Trixi búsan ült az íróasztalánál. Előtte egy üres lap fehérlett. Írni kéne valamit, elvégre ezt várják tőle. De mit? Nem jön az ihlet, meg amúgy is, parancsszóra nem megy. Pedig most muszáj, a kiadója megrendelt egy novellát e jeles napra. Kétségbeesetten szorította két keze közé a fejét. Feje többnyire  tele volt színes képekkel, versekkel, tarka pillangókkal, hegyekkel-völgyekkel, ismeretlen emberekkel, melyek életre keltek az ő fantáziájának köszönhetően. Most csend volt a fejében, ijesztő csend. Egy könnycsepp gurult végig az arcán, s csillogva ült meg az állgödrében, majd a papírlapra cseppent. Trixi bosszúsan kapott a lap után. Na, még ez is! Így pacásan nem küldhetem el a kiadómnak!-zsörtölődött saját magával. Felkapta a lapot, s a papírkosár felé hajította. Ahogyan a könnyáztatta lap lebegett a kosár felé, rávetült az ablakon beszűrődő napfény, s láthatóvá vált rajta egy pici tündér. Egy kis tündér, mely a könnyből született. Trixi szája boldog mosolyra húzódott. Már tudta miről, azaz kiről fog írni. A könnytündérről. Kivette a kosárból a lapot, s írni kezdett: Kedves gyerekek! Ma a könnytündérről mesélek nektek!

Élt egyszer egy tündér,

kicsi volt és bátor,

pici szárnyaira,

ráhullott a zápor...

( folytatása külön mesében, később)

2024.április 11

József Attila : Az én szivem ( töredék)

*

Az én szivem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót

szerethet halhatatlanul.

*

Petőfi Sándor: Megfagy a szív ha nem szeret

*

Megfagy a szív, ha nem szeret;

És ha szeret, megég.

Ez és az baj. E két baj közt

Melyik jobb?… tudj’ az ég!

Pest, 1846. június-augusztus

Linda lassan baktatott fel az ódon lépcsősoron. A terebélyes tölgyfák lombkoronái enyhítő árnyékot adtak neki, aki így hatvannégy évesen már bizony levegő után kapkodott. Végre felért , s örömmel látta, hogy az eldugott kis kávézónál mintha megállt volna az idő. A teraszon régi tonettszékek sorakoztak az asztalok körül, a napernyők is a múltat idézték, szintúgy a többi kiegészítő is. Ahogyan remélte, ebben a napszakban nem volt teltház, annak ellenére sem, hogy Óbuda felkapott találkozóhelyeként tartották számon a kávézót.. Linda ide beszélt meg találkozót élete első szerelmével, Győzővel, akivel anno itt találkozott először, egy szép május elsején..Az órájára nézve megállapította, túl korán jött, így hát rendelt magának limonádét, és pogácsát. A kávét majd a férfival issza meg, döntötte el.Míg az italát szürcsölgette, megrohanták az emlékek...

Hetet ütött a toronyóra. Linda szíve a torkában dobogott. Jó fél éve már, hogy találkozgat a fiúval, titokban. Titokban, mert szülei másnak szánták.Jómódú, befolyásos család fia volt a kiszemeltjük, egyszem lányuk számára. Linda nem volt kiemelkedő szépség, de olyan karizmával rendelkezett, mint kevesen. Bárkivel állt szóba, mind a rabja lett. Így bármit, bárkit megkaphatott, de neki csak Győző kellett. Titokban hát, minden másnap találkozott vele a templom mögötti kis parkban. Győzőnek tetszett a lány, de nem akarta magát elkötelezni, ami bántotta Lindát. Mikor jössz el hozzánk?-kérdezte sírós hangon a fiút. Ha nem lépünk, kitűzik az eljegyzésem napját Ottóval! Győző nem szólt semmit, fejét lehajtva nézegette a cipője orrát. Holnapra elvárlak hozzánk!-mondta fojtott hangon a lány. Ha nem jössz, köztünk vége mindennek! - mondta, majd elrohant. Másnap délután hiába várta a fiút. Nem tette tiszteletét náluk, s a szokott helyre sem ment el. Linda két héten át várta mindennap,reménykedve. A reményt akkor adta fel, mikor híre kelt, hogy Győző egy hajóra szerződött dolgozni, s nem tudni hazajön e valamikor. Összetört, szívét megkeményítette. Úgy döntött a szerelem többe nem babrál ki vele, s mikor Ottó megkérte a kezét, habozás nélkül mondott igent.

 Nyugodt unalmas évek következtek, a munkát rutinból végezték, s szépen gyarapodtak. Gyermeket nem akart vállalni, szerencsére Ottó ebben is partnere volt.  Szabadidejüket utazgatással töltötték el, ez volt a hobbijuk is. Mikor Ottó megbetegedett, úgy vélték ezt az akadályt is sikerrel veszik, de nem így történt. Linda 54 évesen özveggyé vált. Döbbenten vette tudomásul férje hiányát. Szenvedett, sírt, tombolt. Hát mégis szerettem? Képes voltam szeretni? Most érezte csak igazán, milyen szeretet nélkül élni. Heteken át csak lézengett, a munkát is elhanyagolta, egészen addig, míg majdnem csődbe vitte a céget. Ekkor megrázta magát, s a munkába menekült. Végkimerülésig dolgozott, bele is betegedett. A kényszerpihenő alatt fedezte fel az interneten a közösségi oldalakat. Rákapott a hírekre, azon belül is a politikára. Éles szócsatákba keveredett azokkal, akik nem az ő nézeteit vallották. Egy  igen megosztó cikk alatt különösen felháborodott egy férfi véleményén. Kíváncsi lett, ki az, aki ilyen véleményt mer írni. Rákattintott az adatlapjára, ahol profilkép helyett csak egy hajógrafika állt. Idegesen görgette lefelé az adatlapot, hátha talál róla annál több infót, hogy Győző a neve. Lakhelyet, munkát, családot, bármit. Bármit, ami némi informacióval szolgál a férfiról. Már majdnem kilépett az oldalról, mikor egy régi fényképre figyelt fel. Egy templomtorony látszódott rajta, s egy toronyóra egy részlete. Lindában megfagyott a vér. Nem, ilyen nincs! Ez nem lehet, ő! Három napon át nem aludt, majd kételyeit, megtiport büszkeségét félretéve írt a férfinak. Tudni akarta miért tűnt el szó nélkül. Igenis, magyarázattal tartozik neki! Írt hát, s idegesen várta a választ.  A válasz meglepte." Hát te? Véletlenül nyitottam meg az üzenetedet, mert nem ismertelek fel a profilképeden, hisz háttal állsz a képen. Én is szeretnék kérdezni tőled. Találkozhatunk a budai kávézóban?" Igen, igen!-válaszolta gyorsan Linda.

S most itt ül, és várja a férfit. Vajon hogy néz ki? Sokat változott? Még élénken emlékezett a kisportolt testű fiúra, akinek dús szőke haját a lányok is megirigyelték, akinek a mosolyától, kékes szemétől annyi lány olvadozott. Győzőnek könnyű dolga lesz, hisz ő nem sokat változott. Igaz, hogy jó 25 kilóval nehezebb, a haja is vörösre van festve, de ugyanolyan ápolt, mint régen. Gondosan manikűrözött hosszú körmeivel egyre idegesebben dobolt az asztalon. Orrára tolt sötét üvegű napszemüvege mögül mindenkit alaposan megnézett. Nem voltak sokan, így hamar végzett a szemlével. Ott egy fiatal pár, ott egy hetvenes matróna, amott meg egy pocakos, majdnem teljesen kopasz, sokdioptriás szemüveges öregúr ücsörög. Egyik sem Győző. De hol van már? Már itt kellene lennie! Mikor fél órával a kitűzött időpont után felállt az asztaltól, csalódott volt. Becsapott! Megint becsapott!

Este üzenet várta a számítógépen: Kedves! Nagyon vártalak, de nem jöttél el. Miért? Ott ültem a teraszon, de te sehol nem voltál, nem láttalak, pedig a szemüvegem is megtisztogattam. Megkérdeztem volna,  haragszol e rám? Amikor munkát vállaltam a hajón, megírtam neked, légy etős, tarts ki, összegyűjtök egy kis pénzt, és kihozlak magamhoz, ha a szüleid nem adnak nekem. De te nem válaszoltál a levelemre. Később tudtam meg, hogy férjhez mentél. Máshoz.  Levél? Milyen levél?-kapott a fejéhez Linda. Eszébe jutott, hogy szülei az eljegyzése után gondosan  átválogatták a postát, így már sejtette mi történhetett.És hogy ott volt a kávézó teraszán?  Döbbenten emlékezett vissza a pocakos, szemüveges férfira. Idegesen, kapkodva nyúlt a billentyűzet után, hogy magyarázatot adjon, de az üzenetküldés lehetősége már le volt tiltva, a profilkép pedig kicserélve, egy, a kikötőből kisoroló , távozó hajóra. Ez a hajó már elment!-vette tudomásul Linda, immár másodszor.

Itt állok az ajtód előtt, bekopogok bátran,

előttem még várakoznak, éppen huszonhárman.

Folyik a sok drága kölni, eláztál teljesen,

a mezei ürge sem néz ki ily röhejesen.

*

Drága kicsi virágszál,

ugye nem hervadoztál?

Borítok rád kölnit,

egy egész vödörnyit!

Hí, azannya, hogy visít,

bár rajta ez nem segít!

Rusnya marad mindörökre,

majd rásózom az ördögre!

*

Meglocsollak szép leányka,

soká illatozzál,

belefolyt a kis szemedbe?

Nehogy elátkozzál!

*

Öntök kölnit a fejedre,

ráverek a seggedre,

tapló vagyok nem tagadom,

még a csecsed is akarom!

*

Borgőzös a leheletem,

számodra nincs kegyelem,

nyakon öntlek kis virágszál,

nekem el ne hervadozzál!

*

Piros tojás, bélszínroló,

én vagyok a Zsákos Frodó!

Fogam kettő, fülem három,

meglocsollak szép leányom!

*

Zöld erdőnek közepében,

áll egy kicsi kunyhó,

ne éldegélj tévedésben,

nem vagyok én tuskó!

Nem túrázok Húsvét hétfőn,

nem ettem én meszet,

locsoljon meg a hét törpe,

és kapd be a legyet!

*

Szép a lelkem, nemhiába

nézek mélyen a szemedbe,

ja, hogy az ott a nyakad alatt,

nem a lelked két tükre?

*

Füstölt csülök, torma, sonka,
meglocsollak szép Ibolyka!
Kölnim büdös, csípős, kénes,
na!-most mért nem vagy negédes?