Perzsi.blogja (novella,vers ,elbeszélés)

Csípős tavaszi reggel volt. A fiatal nő lassan sétált végig a járdán a munkahelye felé. A környezet szép volt, lévén egy tó mellett vitt el az útja. Ideje engedte, hogy kedvére gyönyörködjön a gazdag növény és állatvilágban, a harsogó zöldben, sárgában, kékben. Sajátos munkabeosztása miatt, számára a délutános műszak fél kilenckor kezdődött. Gyermekintézményekben ez gyakori beosztás. Még volt húsz perce a műszakkezdésig, az épület pedig öt percnyire volt, így hát akár még egy fagyit is elnyalhatott volna, de a fagyizóhoz át kellett volna mennie az úton. Erről hamar letett, az elmúlt napok történései miatt. Nem volt félős, na de... Úgy 2-3 hónapja vette észre, hogy egy fiatal lány kéthetente fel-felbukkan a túloldali járdán, és őt nézi. Nem titkon, nem lopva, hanem nyíltan és kitartóan.

 Tüskefrizurája felzselézve, erőteljes fekete sminkje, az egész külseje félelemkeltő volt. Ma ugyan nem látta a lányt, mégis biztos ami biztos alapon lemondott a fagyizásról. A következő pár hétben nem látta a lányt. Idegrendszere kezdett megnyugodni, félelme megszűnt. Vidáman lépdelt a járdán, meg-megsimogatva a járda felé lógó nektarinvirágokat. A következő pillanatban a lába földbe, azaz járdába gyökerezett. A fekete lány, ahogyan ő elnevezte magában, egyenesen szembejött vele, s már csak pár lépésnyire volt. Izmai megkeményedtek  ugrásra készen állt. Valamiért azt hitte, itt bunyó lesz. Lassan haladtak el egymás mellett. Lopva a lányra nézett, s látta, az ismét őt figyeli. Mikor végre elmentek egymás mellett, halk sóhaj szakadt fel a mellkasából. A következő lélegzet meg bennrekedt. Ugyanis egy hang szólalt meg mögötte:

- Szia! Állj meg egy percre!

Sápadtan fordult vissza, a gyomra remegett. 

-Tessék? -suttogta halkan.

-Te ugye a bölcsődében dolgozol?

-Vajon ezt honnan tudja?- villant át a nő agyán. 

-Igen, ott.-felelte gyanakvóan.

-Van nálatok betöltetlen hely?-kérdezte a fekete lány.

-Nem tudom,( de tudta), fel kell keresni az inzézményvezetőt, s meg kell kérdezni tőle.

-Mikor mehetek?-kérdezte a lány.

-7 órától 15 óráig mindig bent van.-felelte a nő. Nem kis meglepetésére zavart látott átsuhanni a lány arcán, amit nem tudott mire vélni. 

-És mit szoktatok csinálni, mi a napirendetek? -kérdezte most már félszegen a lány.

-Ha bejössz, mindent elmondanak, és ne haragudj, de most sietnem kell, mert elkések.  -mondta a nő, majd szinte futva elsietett. 

Három nap múlva látta a folyosón újra a lányt. Hát eljött, tényleg itt szeretne dolgozni! Fekete sminkje most jóval szolídabb volt, alig lehetett ráismerni. A nő meglepetésére felvételt nyert, s mellé osztották be. Így volt lehetősége megismerni a rendkívül zárkózott lányt, aki végül nem csak a munkatársa, hanem a barátnője is lett, no meg a gyerekek egyik kedvence.

( Megtörtént eset alapján)

Perzsi.novella:Különös keresztutak

*

A villamos csengetése riasztotta fel Erint a gondolataiból. Egy kávézó teraszán ült, s jó ideje kevergette a kávéját  ami időközben kihült. Lassan félretolta, s elindult az egyetem felé. Mahagónivörös haja lágyan keretezte szépséges arcát, s kiemelte mogyoróbarna szemét. Nem volt tudatában a szépségének. Mindig azt tartotta, a szépség belülről jön, s ő jó ideje nem érezte jól magát.Ennek ellenére  olyan rózsaszín, narancsos, krémes kisugárzás lengte körbe,ami egészen különleges volt. Bár volt vér szerinti családja, de pont ők voltak azok, akiktől menekült. Összetörték az álmait, kihasználták, kisemmizték. Jól emlékezett arra a napra, mikor otthagyta őket. Első éves egyetemista volt, s a tandíjat diákmunkákból fizette. Azaz csak fizette volna, mert a második félévre összekuporgatott pénzét az anyja megtalálta, és elköltötte. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Két szatyornyi cuccal jött el. Pár hónapig egy évfolyamtársánál aludt, majd sikerült egy szobát bérelnie. Tandíjra már nem futotta, így takarítói munkákat vállalt. A sors fintoraként a volt egyetemén kapott munkát, esti beosztásban. Most is oda tartott.Különös módon, ebben a kiszolgáltatott , magányos állapotában vette észre  hogy érzékei kifinomultak. Mintha szavak nélkül is értene dolgokat, szituációkat.Az épületbe érve különös érzés kerítette hatalmába.

- Vince a vizsgáira készült. Már csak pár hét, és leteszi az államvizsgát. Építészmérnök lesz. Feje elnehezült a sok tanulástól. Nem szerette kizsigerelni a szervezetét, de most muszáj lesz még éjjel is tanulnia. Úgy döntött, leugrik a közeli kávézóba, ami az egyetemmel szemben van. Ritkán jött ide, pedig felkapott hely volt, már csak azért is, mert éjfélig nyitva tartott. Különös logója is figyelemfelkeltő volt: egy mogyoróbarna szem, az íriszben egy csésze gőzölgő kávéval. Kávészem. Ide belépve Vince örömmel nyugtázta, alig van vendég. Kikérte a lattéját, s míg elfogyasztotta, a tananyagra gondolt. Gondolatait azonban folyton félbeszakította egy íz, egy illat, vagy valami hasonló. Egy kép villant a fejébe. A lágy narancssárga, a rózsaszín és a krém keveréke. Mint egy narancs-puncs fagyi, vaníliaöntettel. Nem értette mi ez az érzés, vagy illat, de betudta a terhelt agya szüleményének. 

-Erin kora reggel ébredt. Hajnalban egy bankban kezdett, nyitásra mindennek patyolattisztának kellett lennie. Serényen dolgozott, és alaposan, hiszen nem csak igényes volt a munkájára, hanem az állásra is szüksége volt. Tervei között szerepelt, hogy összekuporgatja az egyetemi tandíjat. Tudta, ez évekbe is telhet, de ő kitartónak ismerte magát.  Időre végzett a munkával. Elégedett volt. Hirtelen elkapta egy érzés, egy "szag". Fémes, kicsit csípős, feszült, mégsem kellemetlen. Ez a szag vagy valami, mintha rátapadt volna, mint egy csáp. Erin nem félt tőle, bár kissé zavarta, mert nem tudta  honnan jön, s mi céllal. Összezavarodva indult a szálláshelyére.

-Vince nyitásra ért a bankba. Még az első órája előtt szerette volna elintézni a pénzügyeit. Szerencsés volt, hisz kiskora óta minden ajándékba kapott pénzét egy számlára gyűjtötte, majd a diákmunkából származó bérét is, és a szülei apanázsát is ide utaltatta.  Így nem kellett garasoskodnia. Az ügyintéző mindenben a rendelkezésére állt, meg volt elégedve vele. Már csak azért is, mert ma nehezen koncentràlt. Már megint ez a narancs-puncs fagyis illat! Mi a fene van velem?-gondolta összezavarodva.

-A véradóban hűvös félhomály honolt. Erin ennek most kifejezetten örült.   Kissé fáradtnak érzete magát, főként lelkileg, ezért érintette most rosszkor a behívó. Aranyvérűként erre fel volt készülve, de most mégis kihagyta volna szíve szerint. Esze azonban tudta, ezt nem engedheti meg magának. Ha visszautasítja a véradást, abba egy embertársa belehalhat. Akárcsak  saját maga, ha szükség esetén nem kap vért. Nagy sóhajjal hát, teljesítette kötelességét, majd azzal a furcsa, elektromos érzéssel hagyta el az épületet. Már fel sem zaklatta a dolog.

-Vincét váratlanul érte a diagnózis. Tudta, hogy immunrendszere labilis, hisz pici kora óta érezte, szinte tapintotta az aggódást, amit szülei az ő irányába tanúsítottak. Ezt a túlféltést elégelte meg, s ezért is választotta ezt a fővárosi egyetemet, hogy kicsit fellélegezhessen. Bár szülei kisírták a szemüket, szerették annyira a fiukat, hogy utat engedjenek neki az önálló életre. Itt senki nem tudott semmit az állapotáról. Míg az ágyon feküdt, hálát adott a sorsnak, hogy találtak vért neki. Tudomása szerint mindössze félszáz ember él ilyen vérrel a világon, mint ő. S ha ez nem elég, mindezt tetézi, hogy aranyvérűnek csak aranyvérű adhat vért. Így egy esetleges betegség esetén,vagy balesetkor csekélyebb az esélyük  a túlélésre, mint az átlagos vérűeknek. Azt, hogy most jött elő a betegsége, betudta a hajszolt életmódjának, ez nem is vitás, hiába marcangolja most magát. Szerette volna tudni, ki az, akitől a vért kapta, de természetesen erre nem kapott választ.Ahogyan arra sem, hogy megbuggyant az elméje, vagy sem? Narancs-puncsfagyi és vaníliaöntet. Hazafelé elnyal egyet, hátha akkor nem bukkan fel többet a fejében.

-A következö héten Erin a Duna partján sétàlt, s csendben figyelte a naplementében a ringatózó hajókat. Ma nem kell este mennie takarítani az egyetemre. Ma voltak az utolsó vizsgák, ma ünnepelnek a végzősök. Ki az egyetemen, mások a város szórakozóhelyeit veszik célba. Erin szíve szomorú volt. Nem volt irigy, inkább vágyakozott. Vágyott arra a napra, amikor majd ő is ünnepelhet. Könny szökött a szemébe az érzéstől. Észre sem vette, hogy kissé sréhen tőle egy fiatal férfi nézi őt, felhúzott, csodálkozó szemöldökkel. Egy érzésre koncentrált.Az utóbbi hetekben jelentkező, furcsa, fémes érzésre...

-Vince a vizsgák után egy séta mellett döntött, ünneplés helyett. Erősnek tartotta magát, ezért is lepte meg, hogy mennyire megviselte az, hogy egy hajszálon múlt az élete. Ha akkor nem kap vért... Annyira igazságtalannak tartotta, hogy nem köszönhette meg személyesen a véradónak a gesztust. A rakparta érve, elmélázva nézte a lágyan hullámzó folyót. Már megint ez az illat! Hát mi a fene van velem?-bosszankodott magában. Fejét jobbra balra csóválta, mígnem meglátta Erint. A felismerés villámként csapott bele. Ő az! Ő a narancs-puncs fagyi, vaníliaöntettel! Szájtátva nézte a mahagóni vöröshajú lányt, és az aranyszínű napglóriát a feje körül...

2026.május 30

(Perzsi.): Álmos hétfő reggelen

*

Álmos hétfő reggelen,

egy átlagos szerepben,

sír a főhős egy tetem felett,

miközben átnyúl a fejem mellett.

Csapó! Újra!-kiáltja a rendező,

de elfogyott a könny és a keszkenő,

a főhős helyet cserél a tetemmel,

s kiegyezünk a világegyetemmel.

2026.május.18

#Perzsi.

Végy 50 deka lisztet,
morzsálj langyos tejbe élesztőt, frisset,
úgy 2 dekányit, de pontosan!,
s futtasd fel alaposan,
lanygyos tejjel és cukorral,
ne dögleszd meg undorral.
30 deka főtt burgonyát törj át,
keverd össze, tégy bele 2 tojást,
gazdagítsd 12 deka zsírral,
most ne törődj a kilókkal.
Pici só is dukál hozzá,
a kidolgozás ne váljon unalommá.
Pihentesd kb 60 percig,
majd gyúrd át, s szundi fertályóráig,
ezt még háromszor ismételd meg,
negyedszerre szaggasd, s kenjed,
a tetejét meg tojással,
pici pirospaprikással,
hagyd még kelni egy cseppet,
s 180 fokon süssed, s egyed.

Ui:
Az órás pihentetés után,
hajtogasd össze, de ne sután,
tedd a hűtőbe fertályórára,
addig is pihenj le egy díványra.

Majd ha letelt a 15 perc,
vedd elő s nyújtsd ki, 1 cm, se perc,
kend meg tejjel felvert tojással,
s hajtogasd újra össze, imádsággal.
Ezt még ismételd meg kétszer,
összesen tehát négyszer,
de a legvégén már ne tedd hidegre,
igyál egy snapszot az idegre.
Szaggasd, tedd a tepsibe,
tetejét kend be izibe,
majd félóra elteltével,
huss be a sütőbe, alsó-felső légkeveréssel,
180 fokra, 35 percre,
gulyásleves mellé tedd a terítékre.

Jó étvágyat!

  Perzsi.2026. május 12. 13:16

Színes lufikkal integet a május,

egy kisleány kezét az ég felé nyújtja,

pacsirta dala száll, tolla borzas, dús,

most minden élő a szerelemkódexet bújja.

A nap átszitál a felhők között,

tüzével melengeti a didergőket,

vattacukor illatát szórja szét a szél,

s képzeletben jóllakatja az éhezőket.