Perzsi. blogja ( novellák, versek)

A rendelő ajtaja hangosan csapódott be mögötte. Szíve szerint saját maga vágta volna be, de megtette helyette a huzat. Huszas évei végén járt. Nem volt kiemelkedő szépség, de mégis vonzotta a férfi tekinteteket. Maga sem értette miért, de így volt. Míg a buszmegálló felé ígyekezett, gondolatai vissza-vissza vándoroltak a rendelőben elhangzottakhoz. 

Fiatal kora ellenére elég komoly gerincproblémái vannak.-mondta az orvos. Nem kertelek, kimondom. Operálni kellene. A lányban meghűlt a vér. De a gerincműtét kockázatos! És hónapokig ágyhoz kötve lenni.... Ki beszélt gerincműtétről? Mellplasztika! Túl nagyok a mellei, s ez árt a gerincének!  Itt egy kollegám névjegye, keresse fel! A lány nem szólt semmit. Nem tudott, pontosabban nem akart. Jobb a békesség. 

A busz  épp a házuk előtt állt meg, mégsem hazafelé vette az irányt. A bevásárlóközpontban kótyagos fejjel sétálgatott le s fel. A pékáruknál figyelt fel először a fiatalemberre. Őt nézte, nem titkolt pillantásokkal. Bármerre ment a sorok között, a férfi kitartóan követte. Ez eleinte imponált a lánynak, később azonban feszengeni kezdett. Mit akarhat tőlem? Sietve pakolt be a szatyorba, s indult hazafelé. Az ismeretlen kitartóan követte. A lány nem akarta, hogy kiderüljön, hol lakik, ezért tett pár kört a lakótelep körül. Feszültsége nőttön nőtt, ezért úgy döntött, szembenéz a férfival. Hirtelen megfordult, s a követő felé indult. Az azonban nem jött zavarba. Megállt, s mikor a nő mellé ért, rávillantott egy széles mosolyt, majd a sejtelmesen ringó keblek felé intve megszólalt: az mind eredeti?

A bevásárlóközpontban kevesen voltak. Így, hajnalban szokott bevásárolni. Írtózott a tömegtől. Azon szerencsések közé tartozott, akik még korán nyugdíjba tudtak menni. Negyvenes évei közepén járt, jó nyugdíjjal, amit 25 évnyi rendőrnyomozói munkával ért el. Szerette a munkáját, azonban ahogyan teltek az évek, egyre fásultabbá vált. Ráadásul neje elhagyta, nem bírta az állandó, otthoni feszült légkört. Ez több szempontból is megviselte Robit. Ritka ételallergiája mindennapi figyelmet, kontrollt igényelt.Allergiás volt mindenre, amiben rák vagy kagyló volt. Különösen figyelnie kellett emiatt arra is, milyen gyógyszert vesz be. Aminek pl tintahal színezőanyag volt az adalékában, azt kerülnie kellett. Természetesen már gyermekkorában megtanulta az étkezése csínjat-bínját, de elszokott tőle, hiszen felesége kiválóan követte az új termékek listáját, összetevőit is. Most, így egyedül, újból bele kellett rázódnia mindenbe. A hosszas vásárlás ingerlékennyé tette, ráadásul már a tömeg is özönleni kezdett az áruházba. Egy apró kis könyvespavilonba húzódott be hamarjában, hogy összeszedje magát. Szeretett olvasni, a könyvek feledtették vele a sok borzalmat, amit munkája során látott. Egy harmincas éveiben járó fekete hajú, alacsony, kicsit gömbölydedebb alakú nő volt az eladó. Smaragdzöld, nagy szemei kivirítottak az arcából. Ajánlhatok valamit?-kérdezte mosolygós hangsúllyal. Igen, ha nem gond, olyan könyvet szeretnék venni, amiben sok a rejtély, fordulat, mégsem krimi. Majdnem hozzátette, hogy abból elege van. Még időben kapott észbe, s elharapta a mondatot. Fél éve költözött csak ebbe a kisvárosba, ahol senki nem tudott róla semmit. Nem volt fent egy közösségi oldalon sem a saját nevével, nem voltak ismerősei, barátai, és ez így volt jól. Megszálottan védte a civil szféráját. Veszélyes múltja késztette erre. A nő egy kalandregényt javasolt, amit meg is vett. Kifelé menet azon morfondírozott, hol láthatta már ezt a nőt? Nem jött rá, s ez nyugtalanította, ezért pár nap múlva  visszatért, azzal az ürüggyel, hogy ismét ajánlatot kér egy könyvre. Míg nézte a nő formás popóját, ahogyan az hátat fordítva keresgélt, óvatosan kikérdezte.Nem volt nehéz dolga, és profi lévén amúgy is értett a "kihallgatáshoz". Így tudta meg, hogy bár Bernadettnek  volt vőlegénye, szakított vele, most szingli, itt lakik a kisvárosban, van egy cicája, Kleofás, és hogy szereti a munkáját. Előbbre nem jutott, azaz nem fejtette meg, hol is láthatta már a kis tömörgyönyört. Az ezt követő látogatások arra ösztönözték Robit, hogy randevúra hívja a lányt, amit Bernadett örömmel fogadott. Minden óvatossága ellenére úgy az ujjai közé csavarta a nő, hogy pár hét után már mindennapos vendégként fogadta az otthonában. Robi egy idő után meglepetésvacsorákkal látta vendégül a lányt. Berni szeretett volna néha főzni, de a férfi sosem engedte. Az allergiájáról sem szólt egy szót sem, maga sem tudta miért. Ősszel aztán  egy kiadós futás után csúnyán megfázott. Kezdődő tüdőgyulladása alatt a lány mindennap meglátogatta. Hozott friss pékárut a sütödéből, mindig olyant, amit Robi kért. A gondos ápolás ellenére a férfi egyre gyengébb lett, láza már 40 fok fölé emelkedett. Orvost mégsem engedett hívni. Hozok neked új lázcsillapítót!-mondta aggódva Berni. A férfi hálás szemekkel nézett rá, s bólintott. Fél óra múlva egy nagy pohár vízzel vette be egyszerre a két tabletta Retromicint. Próbált elaludni, de egyre nehezebben lélegzett. A mellkasát nyomó, szorító érzés a torkáig kúszott. Végtagjai elzsibbadtak, mozdítani sem bírta őket. Hideg verejték ült ki sápadt bőrére. Szólni akart a lánynak, de hang nem jött ki a száján. Rémülete halálfélelembe csapott át. Ekkor Berni megjelent az ajtóban, s gúnyos mosollyal nézett végig rajta. Robi nem értett semmit. Miért?Ezt akartad kérdezni? Vagy azt, hogy mi történik? Eszelős tekintettel nézett a nyomozóra. Tizenkét éve a férfivel, aki a vőlegényem volt összekaptunk egy apróságon. Dühében agyba-főbe vert. A hátam  olyan hurkásra, véresre verte, amilyenre anno a rabszolgákét verték. Te, és kollegáid jöttetek ki a helyszínre, ahonnan engem szinte halottként szállítottak el.Mikor betoltak a mentőbe, hallottam, hogy azt mondod:biztosan kiprovokálta. A nyomozás végül megállapította, hogy egyértelműen bántalmaztak, de addigra már  elterjedt rólam a provokátor jelző. Hogy ennek köszönhető- e, hogy az exem csak 3 évet kapott, amiből csak egy évet kellett leülnie, a többi felfüggesztett lett, azt nem tudom.Tudtam, hogy sosem heverem ki, ha nem teszek valamit. Ezért öltem meg. Úgy intéztem, hogy mindenki azt higyje, végleg külföldre távozott. Tetemét egy kutyaeledelt gyártó kis magánvállalkozásban tüntettem el. Konkrétan ledaráltam. A maradványokat pedig egy távoli tóba dobtam. Ennek már több mint 8 éve. Pont ennyi ideig tartott a sok műtét, amin átmentem, beleértve a plasztikai műtéteket is. Ezért nem ismertél fel. S most te következtél. A napi friss húsos táskákba, amit hoztam neked, halszószt fecskendeztem.Mindig csak pár cseppet, hogy ne érezd az ízét. Hogy honnan tudtam az allergiádról? 10 éve a tárgyalás előtt a Bíróság folyosóján hallottam, mikor telefonon beszéltél a nejeddel az aznapi ebédedről, s világossá vált minden. A retromicin pedig most felteszi az I-re a pontot, ugyanis abban pedig az egyik adalékanyag a tintahal színezőanyaga. Ne aggódj, mindenre gondoltam. Hívom is a mentőket, mindjárt, csak előbb végignézem, ahogyan fuldokolsz. Robi hörögve igyekezett kommunikálni: Ne, ne tedd! Hozd az injekciómat! Félreértettél! A pasidra mondtam, hogy biztosan kiprovokàlta a vitát, hogy üthessen! -azonban hang nem jött ki a torkán. Mikor a mentők megérkeztek, még lélegzett...

2022.06.03

Egy szürke, zord téli délutánon különös dolog történt.Enyhe hózápor terítette be a tájat, s a széllel karöltve táncot járt. Az emberek hitetlenkedve rázták a fejüket. Évtizedek óta alig-alig  láttak  havat, hózáport pláne nem. Marika néni kora ellenére fitt volt. Ahogyan hazafelé sietett, meg- megcsúszott az úton, de sportosságának köszönhetően mindig visszabillentette magát függőleges helyzetbe. Ahogyan a pici díszparkon át igyekezett a lépcsőház felé, egy sötét kis mozgó kupacot vett észre a földön. Talán egy egér.-futott át a fején. Amikor elhaladt mellette, egy kis vékony hang ütötte meg a fülét. Ez nem cincogás, de akkor mi? Közelebb ment a kupachoz, ami ismét megmozdult. No hiszen! Egy kiscinke! De hol van az anyja? Alaposan körbejárta a fát. A tölgy valaha pompázatos, terebélyes volt.Magasra nőtt ugyan, de ágai közt átfütyült a viharos szél. Több helyen meg volt már csonkítva, ki tudja milyen okból kifolyólag. Marika néni nem találta a fészket. Óvatosan papírzsebkendőbe emelte, bugyolálta a pici testet, és sietett be vele a meleg lakásba. Nem tudta mit csináljon a kismadárral,tartott tőle, hogy bármit tesz,  árt vele neki. Szomorúan nézte a pici lüktető testet. Most hogyan tovább?-suttogta magának. Hirtelen mentő ötlete támadt. Felhívta a madármentő egyesületet, és segítséget kért. Kért és kapott. Másnap reggelre ígérték jöttüket. Marika néni egész éjjel a kiscinke mellett virrasztott, figyelte minden rezdülését. Mikor a madármentők megérkeztek, elérzékenyülve vett búcsút Incétől. Ince, akinek éjjel adta a nevét, nagyon legyengült állapotban volt, már alig pihegett. A telet egy madárházban töltötte. Lassan, de biztosan erősödött. Tavaszra szép, kifejlett példánya lett fajának. Eljött a várva várt áprilisi nap, mikor is a gondozók szabadon engedték. Valami különös ösztön folytán hazatalált. Haza, az otthontalanságba. A városka főteréről ugyanis szinte minden fa eltűnt. Az ő megcsonkított fája is, mely élete első napjaiban az otthona volt. Helyette csináltatott a város nemesfémből egy csillogó, csilivili , ágas-bogas díszfát, amit kineveztek életfának.Körülötte  kőburkolat volt, fű sem nőhetett ott. Ince keringett körülötte egy darabig, éles hangon siratta otthona hűlt helyét, majd Marika néni erkélyének a korlátján megpihent. A néni nem hitt a szemének, mikor meglátta a kis szépséges cinkét.Kis fekete feje, zöldes-sárgás tollazata lélegzetelállítóan tündökölt a tavaszi nap sugaraiban. Adott neki enni, inni, beszélt hozzá. Sokat gondoltam rád. Örülök, hogy itt vagy. Igen, kivágták a fákat, hiába harcoltam értük. Ne félj, találok neked új fát, otthont, hadarta izgatottan a jótét lélek.Eleinte úgy tűnt, a kismadár elfogadta a helyzetet, de a nyár elmúltával napról napra egyre különösebben viselkedett. Bármilyen étekkel kedveskedett neki Marika, alig-alig evett belőle. S egy októberi szürke délutánon a téren játszó gyermekek egy kismadár holttestét találták a puccosan csillogó életfa alatt...

A pici bőrönd útra készen állt az ajtó mellett. Anna még elvégzett pár simítást a sminkjén, elegáns ruházatán, majd vonakodva elindult. A taxi már a ház előtt várta. A vasútállomásra jó negyedórával korábban érkezett ki a kelleténél. Az apró boltok között felfigyelt egy újságos pavilonra, ahol könyveket is látott. Érdeklődve lépett közelebb. Festőművészként, grafikusként,  először mindig a könyvek borítóját nézte meg. Most egy zöld búzamezős kép ragadta magához a tekintetét, melyen a távolban egy malom is állt. A ragyogó, kék égbolt, pár fehér felhő, a fény ábrázolása, árnyékok játéka... mind-mind harmóniában voltak egymással.Most már kíváncsi lett, milyen témájú könyvhöz készítettek ilyen kiváló borítót? Azt a könyvet szeretném megnézni!-mutatott rá a kiszemelt példányra. Óvatosan vette a kezébe, mint minden könyvet. Megfordította, hogy elolvassa az ajánlót. Lélegzete kihagyott. Gallavölgyi András:Az eltitkolt szerelem -olvasta csodálkozva.Remegő kézzel lapozgatta a könyvet.  Az előszó fájó emlékeket idézett fel nála. Emlékeiből a hangosbemondó riasztotta fel. Személyvonat indul Budapest felé a 3. vágányról, 3 perc múlva! Megveszem a könyvet!-mondta elbicsakló hangon. Gyorsan fizetett, és futva  sietett a peronra. Majdnem sikerült lekésnie a vonatot. Elhelyezkedett az ülésen , és olvasni kezdett.

Mire a fővárosba ért, teljesen összezavarodott. Körülbelül 3 éve történt már, hogy Malomdombon vendégeskedett. Egy régi vágású, csendes, fejkendős néni portája lett válása után a menedéke. Maga volt a nyugalom szigete. Ide még a festékeit sem hozta magával, rendet akart tenni a lelkében. Zaklatottan ugyan mi jó is kerülhetne ki a kezei alól? Semmi.Pár nap múlva viszont rájött, szüksége van az ecsetre. Nem akart oda-vissza 600 kilométert utazni, ezért besétalt a közeli községbe. A választék gyatra volt, olyannyira, hogy csak ceruzákat és rajzpapírt vett. Megrendeljük kedveske!-szólt barátságosan a bolt tulajdonosa. Tessék csak hagyni, ezek is jók egy grafika elkészítéséhez!-válaszolta Anna, majd sebesen kifelé indult. Egyenesen bele egy magas, szőkésbarna hajú , dióbarna szemű férfi karjaiba. Az ütközéstől mindent kiejtett a kezéből. Szótlanul kapkodták össze a ceruzákat. Köszönöm.-rebegte Anna és hátra sem nézve sietett el. A vendégházba érve vette észre, a rajzlapokat ott felejtette. Kelletlenül indult vissza, ám félúton találkozott a férfival. Épp magát keresem!-csillant fel különösen szép szeme. Elhoztam a rajzlapokat! Honnan tudja, hogy hova kell hoznia? Ugyan már! Itt mindenki tud mindent! Még a nevét is tudom. Kökény Anna, festő és grafikusművészhez van szerencsém. Ugye?-mosolygott megnyerően a férfi. Igen.-szólt Anna még mindig csodálkozva. Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Gallavölgyi András vagyok. Író, műfordító. 2 hét pihenőn vagyok itt, az új könyvem befejezésén dolgozom. Én 3-4 hétre érkeztem.-szólt a nő mosolyogva. Különös hatással volt rá András szeme. Mindig a kék szeműekhez vonzódott, azonban ebben a barna, néha zöldes , különös árnyalatú szemben vonzotta valami ősi erő. Ezután minden nap találkoztak. Volt egy titkos helyük. Egy régi, romos  kápolna boltíves, rozsdás kapuja mögött virágoskertre bukkantak. Még gondozatlanságában is csodálatos volt. Ez az elhagyott kert lett bontakozó szerelmük tanúja. Anna rajzolt,titokban  portrét csinált Andrásról. András pedig a könyvével nem törődve verseket írt a lánynak. Keveset beszélgettek, a tekintetük azonban árulkodott. Egyik nap András nem jött el a titkos kertbe.Anna nyugtalan lett. Másnap is hiába várta. A nő nem tudott aludni, kora reggel  besétált a faluba. A boltostól érdeklődött, elvégre itt mindenkiről tudnak mindent. Azonban arra, amit hallott, még rémálmaiban sem gondolt volna. Ja, az író úr? Ő hazautazott, mert kórházba vitték a feleségét.-mondta közlékenyen a boltos. Feleségét? Anna kábán, köszönés nélkül távozott. Mindennap kiment a kertbe, maga sem tudta, miben reménykedik. Lelkileg betegebben tért haza, mint ahogyan érkezett.

S most, 3 év múlva egy könyvből tudja meg, mi történt azon a nyáron.Hogy miért titkolózott András. Hogy miért nem kereste azóta sem. Elgondolodva húzta maga után  egyik kezével a bőröndjét a peronon, a másikban a könyvet szorongatta,  mikor az induló gyorsvonat ablakában Andrást pillantotta meg. Egy pillanatig döbbenten néztek egymásra, majd a férfi őrült kapkodásba kezdett. Gyorsan firkantott pár szót egy újságra, s az ablakhoz nyomta. Epilógus! Nézd meg!  Az utolsó.... a többit már nem látta, az üzenetet és a férfit elragadta  a gyorsvonat. Leült egy padra, és fellapozta a könyvet. Az epilógus végén ezt olvasta:

A titkos kertünk árnyékában,

hol fészket rakott a szerelem,

ott várlak teljes szabadságban,

és kérlek, legyél az életem.

2022. Május 23

A csendes kis zápor után páradús levegő sújtotta a napok óta lakásukba szoruló embereket. Nem kockáztattak, az ablakba könyököltek ki némi friss levegőt  szippantani. Némelyikük még nem fuldoklott eléggé, így rá is gyújtott, nem törődve azzal sem, hogy a füst beszáll a szomszédokhoz is. Sokan nem tartották be még az írott együttélési szabályokat sem, az íratlanokat meg pláne nem. Szájuk gúnyos kis mosolyra húzódott, mikor meglátták a karonfogva sétáló párt. Anyát és lányát. A lakótelepen éltek, s mindig adtak "okot" a gúnyolódásra. Különc öltözékük, ékes, sokszínű szókincsük, kifejezésmódjuk, magatartásuk sok embert irritált.Aranka már pici kora óta egyenranguként kezelte lányát. Kis minifelnőttet csinált belőle, eleinte akaratán kívül. A gyermek születése után nem sokkal maradt magára. Irodistaként gyarapította tudását a megyeházán. Peres ügyek, lakáskiutalás, szociális ágazat, nem volt számára olyan hely, ahol ki nem ismerte volna magát. Kisarankát nem tudni miért, nem fogadták be a társai. A homokozóban is jobbára édesanyjával játszott. Talán mégis volt egy oka. Túlontúl későn szólalt meg. Mindent értett, de nem beszélt. Édesanyjával valami különös jelrendszerrel kommunikált. A szemével beszélt. Majdnem öt éves volt, mikor kiejtette első szavait. Addigra azonban teljesen elmagányosodott, nem volt gyermek barátja. Így anyukája lett a mindene. Leste minden szavát, mozdulatát. Leutánozta mindenben. Kiharcolta, hogy egyforma ruhában lehessen szülőjével. Egy ügyes varrónő segítségével ez megoldható volt. 13 éves korára pedig egy méretű ruhát hordott filigrán kis anyjával. Az évek alatt magabiztossá vàlt, már-már túlontúl is.  Az utcán rászólt felnőttre, gyermekre egyaránt, ha szabályt szegtek. Tessék felvenni a szemetet, ne dobják el! Vigyázni kell a természetre! Ne tessék a kuka mellé dobni a szemetet! Ne a parkolóba mossák le az autót! Mindezt anyukájába kapaszkodva tette. Sosem hagyta el egyedül a lakást. A környék lakói eleinte tűrtek, majd páran megfenyegették az anyát. Feljelentések sora érkezett ellenük a hivatalba. S elkezdődött az adok -kapok játék. Évek teltek így el, mígnem az anya hirtelen kórházba került. Kisaranka nem mozdult ki a lakásból. Napokig nem látták, mígnem az egyik szomszédnak eszébe jutott, hátha élelem nélkül maradt. Vitt neki élelmet, s addig könyörgött, míg a lány megígérte, ha baj van, jelez. Aranka hazatérte után megváltozott a helyzet. Kisaranka egyedül vásárolt be, mindent egyedül csinált. Kétség nem fért hozzá, eddig is megtehette volna, képes volt rá, de nehéz volt kiszakadnia a biztonságos burokból. Nem akart semmit egyedül csinálni. Mikor az anya már képes volt újra sétálni, ismét kettesben járták az utcákat. Csak már nem szóltak senkihez a köszönésen kívül. Feltűnő ruházatuk, franciás fejfedőjük,( mint Audry Hepburn egyik szerepében, ahogyan ők mondták) túrabakancsuk, s hozzá térd felett két tenyérnyivel végződő nyári ruhájuk vonzotta a tekinteteket. S a gúnyos beszólásokat. Ősszel kisaranka eltűnt. Karácsonykor látták újra a lakók. Kiderült, felvették egy fővárosi egyetemre. Ez még nem is lett volna meglepő, de az már igen, hogy két és fél év alatt le is tette a diplomáját. Egyszerűen zseni volt. Hamar , nagyon hamar kapott vezető beosztást, s kúszott fel egyre magasabbra. Hirtelen sok "barátjuk" lett.  Friss gyülmölcsökkel a kertből, s egyebekkel halmozták őket el a környék lakói. Hamar átláttak a szitán. Mégsem emiatt bomlott fel a szülő-gyermek viszony. Kisaranka szerelmes lett. S ahogyan ilyenkor "lenni szokott" a fiú nem felelt meg az anyának. Egy technikumot végzett fiú nem megfelelő vőlegény. Kisaranka megszökött. Mindent hátrahagyva a fővárosba költözött. Hogy a fiú után ment -e? Senki nem tudja. Az azonban bizonyos, hogy Aranka a szökés után másfél évvel, meghirdette a pazarul berendezett lakásukat. Minden, hirdetésre jelentkezőt beengedett az addig átléphetetlen lakásba. Tömör fa bútorai, perzsasźőnyegei, több ezer darabos könyvtára, különleges virágai, minden , minden eladóvá vált. Egy évbe telt, mire sikerült eladnia. S egy nap eltűnt. Azóta sem tud róla, s lányáról senki semmit...

Kategória:Élet