Perzsi. blogja

A világtanács vezetői épp soron következő gyűlésükön tartózkodtak. A büfé tömve volt különböző emberekkel. Politikusok, zenészek, színészek, bankárok, orvosok,informatikuisok, cégtulajdonosok.  kaszinótulajdonosok.....a szokásos alakok.

Nagy volt a zsivaj, amit néha egy- egy éles női kacaj szakított meg. Igor üveges szemmel nézte a mellette lévő   "cicababát" Gőze nem volt miről csivitel-gondolatai a ma reggeli tőzsdei eseményeknél jártak. A részvényei értéke  rohamosan csökkent. Ki lehet e mögött? Hiszen neki megígérték,  ha "adja" magát a brancshoz, azzal csak jól járhat. Nem csak gazdag lesz, de az is marad, véglegesen. Ezt garantálták neki azok, akik hordozzák magukban az SLS-t. Ha közéjük tartozik, semmi nem ingathatja meg fényes jövőjét. Valami porszem kerülhetett a rendszerbe. No, majd az értekezlet után megkérdezi az egyik fejest. Azt a  pocakos, nagy, vörös fejű, hajú embert. Ha csak ránéz, a hideg kirázza, de ő a biztos jövő biztosítéka.

--Ohio: Központi kutatólabor

Nadja ezt nézd  meg!-kiálltotta  izgatottan Keith. 

-Mit találtál? -kérdezte Nadja.

Egy tölcsérre hasonlító sötét valami van a vörösvértesthez tapadva. Szinte nincs szabad VVT (Vörösvértest-RBC).

Már nem először látom ezt az "élősködőt". Látszólag nem csinál semmit, de feltűnt, hogy ahol ezt láttam, ott a vér vasszintje is jelentősen csökkent. Szinte fuldoklik a  vér. (Alacsony vasszintnél a sejtek oxigénhiányosak. A hemoglobin  szállítja az oxigént.  Vashiánynál csökken a hemoglobinszint, a sejtek "fuldokolnak".)

De ami meglepő, ez a minta egy  híres énekesnőé. Pedig tudomásom szerint az elit nem nálunk csináltat vérképet.

-Kivéve a lecsúszóban lévő, vagy már lecsúszott egyénekét. -mondta motyogva Nadja.

Eközben a világtanács megkezdte az értekezletet. Igor a széke felé igyekezett, de hátulról erős lökést érzett, s már a földön fekve észlelte, hogy valami nehéz van rajta. Majd agyáig ért a sikoltozás. Éles, bántó női hisztérikus kiabálást hallott. Meghalt, te jó ég, az az ember meghalt!

Igor nagy nehezen kimászott a teher alól, mely a földre döntötte. Ekkor látta csak; egy holttest zuhant rá. Tátott szájjal nézte az ismert és elismert orvost, akiből kiszállt az élet. De hiszen az előbb még látta nevetgélni a büfében! -Nem értem. Igor összerázkódott. Mi van ha valami fertőző nyavalyája van? Azaz csak volt. Igor hirtelen nagyon rosszul érezte magát. Már nem volt olyan biztos benne, hogy jól döntött, mikor elfogadta a meghívást a világtanácsba.

Folytatása következik...

Ezzel egy időben, Kanadában, Ontario megyében Josh elképedve nézte a hivatalos értesítést. Hogy mit csináljak? -Ordított kétségbeesetten. Öntsem ki a tejet? Több ezer litert? Ezt nem hiszem el... A tejnek semmi baja. A világon több millió ember éhezik, és én gazdasági okokból öntsem ki az éltető táplálékot?Miért nem készítenek belőle sajtot? Az eláll. Mind a többi hőkezelt tejtermék is. Hogy túltermelés van az SLS miatt? Ki, mi az az SLS? Még soha, senki nem látta..Kártalanítanak... na hiszen! És a környezetszennyezés? És a lelki sokk? Az embereim feleslegessé vált munkája? Josh még sokáig motyogott maga elé nézve. Tekintete kezdett az őrültekéhez hasonlítani.Megőrült ez a világ. Ha nem teszem meg, kicsinálnak. Vagy a hatóság, vagy a többi begőzőlt, minden hülyeséget  kérdések nélkül elfogadó gazdák, termelők.

Nehéz léptekkel, szinte vánszorogva ment ki a gazdaságba.Milyen szép itt minden-gondolta. Milyen jó illat van.. Ő ehhez szokott már pici gyermekként .

Végtelenül fáradtnak érezte magát. Mint akin végigment egy tehervonat.

-Nem, nem teszem meg! Bármi is legyen a következménye. Nem tudom, nem akarom elfogadni, hogy olyan élelmiszert semmisítsek meg , aminek semmi baja, sőt kiváló minőségű. Ez nem elfogadható. Ingyen szétosztom, ha kell, fürdök benne, csinálok engedély nélkül sajtot, (az engedély beszerzése több hét, hónap), eladom kozmetikai cégeknek, bármit, de kiönteni nem. Josh még élénken emlékezett arra, hogy egy szerencsétlenül járt szállítmány következménye súlyos környezetszennyezést eredményezett. A halak tömegesen kipusztultak, mikor a tóba ömlött a tej. Ha a talajra öntik, az eső és talajvízzel szintén bekerül a élő vízhálózatba, tehát így is, úgy is kárt okoz. (na). Őt a nagyszülei, szülei a föld, a természet szeretetére, tiszteletére tanitották, a vele együttélésre. Nem kizsákmányolni. Élni és élni hagyni. A természet mindent megad, csak nem szabad kapzsivá válni.

Miután döntött, kicsit jobban érezte magát. Visszaindult az irodájába, hogy elintézzen pár fontos telefonhívást...

Folytatása következik.

Lia ült a kórházi folyosón, teljes kábulatban. Még 15 perce sincs, hogy közölték  vele, drága nagymamája elhunyt.De hiszem csak 63 éves volt, és hétvégén még a kertben kapált, locsolt, s mindent elvégzett. Többet dolgozott a házban és körülötte, mint sok aktív dolgozó a munkahelyén. Nem értem...motyogott Lia. Kis fejfájással kezdődött, migrén lett belőle, ami nem múlt. Bejöttünk a sürgősségire, onnan került ide a neurológiái osztályra hétfőn. És most pénteken meg már nincs... már nagypapával van, ott fenn. Sírógörcsöt kapott. A nővér , aki eddig is szemmel tartotta, értesítette az orvost. Felajánlottak neki egy nyugtató injekciót. Köszönte, nem kérte. 

Doktor úr! Mi a nagyim halálának oka?-kérdezte Lia. Pontos felvilágosítást a legközelebbi hozzátartózója...ön az? Nem, az édesanyám,. a lánya, a közeli... Akkor neki:mondta az orvos. De annyit elárulok, hiszen ez szinte nyílt titok, hogy a rejtélyes rejtőzködő, több csápú idegen a tettes  a nagyija eseténél is.Az SLS

Lia nagyott sóhajtott, mikor átadták neki a nagyi tárgyait, értékeit. Értékei? Vicc. Az érték, ő maga volt. Volt, volt, volt...zakatolt a fejében ez a rövid szó.Ki innen, minél gyorsabban. Ki a levegőre, a  napsütésbe, a zajba, szmogba, bárhova ,csak el innen!

...folytatás bármikor...

Kategória: fantázia, sci-fi beütéssel.

Elnézéseteket kérem. Töröltem a fiatalemberről szóló 2 blogbejegyzésem. 

Oka: A fiatalember fb PRIVÁT csoportjában egy nem jóindulatú hölgy a csoport megszüntetésére tett javaslatot,írván, hogy a fiatalember így nem csak saját kinti szabad életét kockáztatja, hanem a többi szabadon élőét is, és hogy az interneten rá lehet keresni, be lehet azonosítani, és mindenkit el lehet onnan üldözni, a közzétett videók, írások miatt. Úgy gondolom, ha egy csoport privát, és a tagok száma a 300-at sem éri el, akkor ha valaki a külföldi hatóságoknál felnyomja a fiatalembert, az csakis csoporttag  lehet. Hogy a "kedves" (kisípolni való jelzőkre gondolok) csoporttag, aki a törlést kéri, nehezebben találjon rá, és bárki más is a csoportra, ezért töröltem a blogbejegyzéseket. 

Megértéseteket köszönöm.

1975-76 nyara.

 Tikkasztó hőség volt. (Akkor még csak nem is sejtettük, hogy mára kb 10 fokkal melegebb nyarak jönnek.) Apu kollegájának ismerőse "átadta" 2 hétre a "nyaralóját". Pontosabban az a nyaraló úgy nézett ki, mint egy gazdasági épület. Mint itt a városban a garázssor. Neki megérte, mi meg örültünk, hiszen szó szerint az egész napot a Balaton partján töltöttük. Az ingyenstrandon, bár tudomásom szerint akkor még nem volt fizetős strand, vagy ha igen, az egy szállodához tartozó partrész volt. Pl Siófoknál. A strand hosszú partszakasszal rendelkezett, és egy vontató platójára kihelyezett büfén és illemhelyen kívül más nem rondította a környezetet. A víz csodás volt, bár iszapos, hínáros, tele vizisiklókkal, de mienk. :-) ("sárga, kicsit savanyú, de a miénk." :-)))  ) Emlékszem, szép mintájú és színű fürdőruhám volt, de az elején kis fodorral, mint amilyen a balerinák ruháján látható. És ezt én 9 évesen, de utáltam! A garázssortól, akarom írni, a szállásunktól a part 5 percnyire volt gyalog.Tűző  napon, mezítláb az aszfalton, 15 percnek tűnt az út. De megtettük, mert a Balaton csodás volt. (Ma is az) A parton az aszfaltsétányon szép, magas ,  karcsú kb 18 éves lány sétálgatott fel s alá.  Nem értettem, miért nézi mindenki. (nem, nem azért. :-) ) Mikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy egy hatalmas vizisikló lóg a nyakában. Befutottam a vízbe. Kinevettek. Okkal. Ugyanis a lány onnan halászta ki az állatot, és oda is szándékozott visszatenni. Na, aznap már  nem fürödtem, lestem a különböző viziszörnyeket. Mint pl angolna, rengeteg volt belőlük, sikló, és kis izék, máig nem tudom mik voltak azok, de a part melletti kis köves sávban nyüzsögtek.

Aztán ahogyan illik, jött az eső. És 3 napig el sem állt. A szálláson nem bírtak velünk, gyerekekkel, pedig csak öten voltunk.Jobb híján bementünk a központba a boltokat látogattuk, családostól. Beültünk egy családi ház garázsából (minden garázsból állt? ) kialakított pici kávézóba, pontosabban az udvarra felállított asztalokhoz kávézni, fagyizni, bambizni. És ott találtunk egy szép pirosas esernyőt: A tulajt nem érdekelte, mondta keressük meg mi a gazdáját. Így az esernyő ott maradt, pedig.... mintha előre vetítette volna az eseményeket. Nem, nem Szent Péter esernyőjére gondolok, hanem Mary Poppoinsra. Ugyanis...Én csak a könyvesboltra emlékszem, akkorra keresztanyám már belém oltotta a könyvek szeretetét. Szerencsém  volt. Itthon elolvastam Mary Poppins történetének első részét, Kenesén pedig negkaptam a 2. kötetet. Innentől nem érdekelt, hogy zuhog, hogy befolyt a víz a szállásra, hogy angolna lesz ebédre, (irtóztam tőle), hogy csípnek a szúnyogok, mikor 10 percre eláll az eső, hogy az fiúk szekálnak, szóval semmi. Még a láz sem, pedig megfáztam, belázasodtam. Csak arra vágytam, hogy olvashassak. Legalább rólam levolt a gond. Adj könyvet a kezébe, s ellesz... Ma sajnos a gyereket a tv elé teszik le vagy a számítógép, okostelefon elé, hogy ellegyen. (Kis kitérő: A filmajánló fórumba belinkeltem egy filmet pár napja, az arról szól, büntetik akinél könyvet találnak, és eleve csak a rend őrei tudnak olvasni. 1966-os film. Remélem nem válik valósággá, közel állunk hozzá.)

Miután átvészeltük a mini özönvizet, ismét a part "lakói", vendégei lettünk. Pléd, kenőcs, némi szendvics, főtt kukorica, bambi, felnőtteknek kévé, sör. A kis helyi büfévé előléptetett bódé már akkor is drága volt. Ettünk "otthon" palacsintát, lángost, és vittünk is magunkkal minden reggel. Meg zsírosdeszkát sok paradicsommal, paprikával, uborkával, piros fűszerpaprikával, borssal, és cukorral. Ki hogyan szerette. Szóvcl éhen nem haltunk. Az esték azonban. A melegtől mi gyerekek sem tudtunk időben elaludni. És a szúnyogok mioatt sem. Annyi szúnyogot egyszerre, egy időben szerencsére azóta sem láttam. Nem voltak válogatósak: jól esett nekik a gyerekvér, a nagyik vére, a szülőké, még az NDK-ból érkezett vendégek vérét sem köpték ki. Ami kicsit jólesett, ugyanis ők kapták meg az igazi nyaralót fürdőszobával, konyhával, mindennel együtt. (Persze, akkor ennek gazdasági vonzatával még nem törődtem). A lényeg, őket is csípték, szó szerint, és átvitt értelemben is. A mi szállásunk végében az egyik helyiség ki volt nevezve konyhának. Ott volt egy nagy lavór. Tele angolnával, és más vizilénnyel. Amikor ott kellett volna ebédelni, én rögtön vegetáriánussá váltam, már ha létezik olyan fajtája, mely csak a vizidögök mellőzésére, fogyasztására irányul. (Azóta már szeretem a halat, kivéve az angolnát)

Napközben, a déli órákban a szállás előtti füves részen  labdáztunk, tollasoztunk, a fiúk gombfociztak(volna a füvön!  eszük annyi:-) ), és óvatosan ismerkedtünk a német túristákkal, üdülőkkel. Óvatosan, mert olyan távolságtartónak tűntek. Pedig nápolyival is megkínáltak minket, persze jó minőségüvel, de úgy nyúltunk érte, mintha a vasorrú bába kínálta volna a Jancsi és Juliska meséből.Butuskák voltunk. Finom volt, és még élünk, mindannyian. :-) Innentől őket is bevontuk a tollasozásba. Igaz nem értettünk egy kukkot sem abból amit kiabáltak, így összeveszni sem tudtunk.:-)

Sajnos hamar eltelt a 2 hét. De megmaradt az emlék, az élmény, a könyv, és a nyomok. A sebnyomok, szúnyogcsípések, stb.

Felnőttként is vissza-visszatértem Kenesére. Máig kedvenc helyem a Balatonon.

Szép nyarak voltak.