Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Perzsi.•  2024. szeptember 29. 13:08

A dalom

Ezen a ragyogó szeptember végi napon,

hallom, hogy benned él a dalom, 

s te úgy dúdolod halkan,

mint ahogyan a lehulló falevél koppan,

mit felkap a szél, s repít messzire,

de nem hull rá senkire,

mert ez a dallam csak kettőnké,

ettől váltunk egykor felnőtté.

Perzsi.•  2024. szeptember 20. 12:40

Sárba ragadt lábnyom

Sárba ragadt lábnyomod őrzi azt , hogy erre jártál,

te, ki mindig is fáztál,

fáztál attól, hogy felvállalj,

hogy eláruljon egy nyikorgó kapualj,

mikor lábujjhegyen settenkedsz,

s a meleg szobában énekelsz,

egy dalt, mely igaz is lehetne,

ha az arcod is megmutatnád-végre.



Perzsi.•  2024. szeptember 18. 12:22

Ólomlábon

Ólomlábon cammogó ősz,

ki most némán tűr, az egy hős,

mert oda a nyár, itt a tél,

s mindenki mástól fél.


Arcokra fagyott könnyek,

vérfagyasztó napok jönnek,

a szegény még szegényebb,

a gazdag meg még éhesebb.


A kenyér kifordul a szájból,

szövetmintát vesznek a májból,

ha kóros az elváltozás,

a diagnózis az, hogy piás.


És ha az? Kit érdekel?

Józanul mit énekel?

Az igazat ma kussoltatják,

a többit meg jól beoltják.


Keserű ma a dalom,

egyre csak azt nyafogom,

nem lesz ennek jó a vége,

önként megyünk a vesztőhelyre.


Perzsi.•  2024. szeptember 13. 13:05

Péntek Rézi 13

Péntek Rézi 13

*

Egy fekete macska halad át az úton,

én egy néninek épp a karomat nyújtom,

de hirtelen nagyot ugrik a néne,

a fene essen ebbe a rusnya dögbe!


Előttem kavirnyál át az úton,

miközben én a saját hitem fújom,

erre ez a Péntek Rézi 13,

kineveti minden álmom!


Sicc innen te boszik árnya,

a ti mágiátok sötét, s fránya,

babonátok fekete átka,

mire köpök hármat , váll fölött, hátra!



Perzsi.•  2024. szeptember 8. 12:02

Szép csendes vasárnap

Szép csendes vasárnap

*


Szép csendes vasárnap,

a nyár hálni jár az őszbe,

s miközben csendesen pihegünk,

az értelem csak kering; körbe-körbe.


Helyét nem leli,

tévútra küldték,

megmutatták az irányt,

majd jól kinevették.


Félkegyelmű mondatok szállnak a légben,

s ki nevetni mert, azt most temetik éppen.


Hitefogyott tömegek álldogálnak árván,

s tompa tekintettel néznek végig a gazdán.


Már csak esznek, isznak s még lélegeznek,

de jövőt már réges- rég nem terveznek.


Jól van ez így nekik, a többi rég nem számít, 

ezért fog nyerni az, ki hazug szóval ámít.