Perzsi. blogja

Személyes
Perzsi.•  2021. május 6. 18:38

Árulkodó google,avagy ki tett fel erre az oldalra?

https://fecsegj.hu/Friss/Posts.tvn?msg=P%E1sku%20Erzs%E9bet

Ma, szúrópróba szerűen beírtam a nevemet a google keresőjébe. És íme, ezen az oldalon szerepel a Péntek 13 napja című versem, de szétcincálva. Lassan 3 éve, a dátum szerint, és maroka nevű felhasználó közreműködésével került fel, nem az eredeti formájában. "Természetesen" regisztrálni nem tudok, hogy ott érdeklődjek. Pedig kérdeznék. Többek között azt, hogy nonprofit céllal van e ott a versem? Miért lett szétszedve? (Akrosztichon, de ha átmásoljátok a linket, látható. hogy nevem erre módosult: Pásk  Uerz. Továbbá megkérdezném, nem illett volna a szerzőt, azaz engem megkérdezni, hogy vihetik e oda a versem? A Poet sincs forrásként megjelölve, pedig a jogi rész szerint  úgy kellene.


Kérem szépen, aki ismeri ezt az oldalt, vagy bármely tagot, jelezze, hogyan érhetném el, hogy levegyék onnan a versem. Már csak azért is, mert tele van politikával, ha jól látom, márpedig az az elveimmel ellenkezik. Egyik párt tagja sem vagyok, nem is leszek.És egyikkel sem szimpatizálok. Sajnos nem ez az első eset, hogy valamelyik versem, megkérdezésem nélkül, csak úgy sutty, felhasználják. Az első hsz-be belinkelem az oldalt. Segítségeteket előre is köszönöm szépen!

Perzsi.•  2020. július 8. 14:34

Balatonkenese

1975-76 nyara.

 Tikkasztó hőség volt. (Akkor még csak nem is sejtettük, hogy mára kb 10 fokkal melegebb nyarak jönnek.) Apu kollegájának ismerőse "átadta" 2 hétre a "nyaralóját". Pontosabban az a nyaraló úgy nézett ki, mint egy gazdasági épület. Mint itt a városban a garázssor. Neki megérte, mi meg örültünk, hiszen szó szerint az egész napot a Balaton partján töltöttük. Az ingyenstrandon, bár tudomásom szerint akkor még nem volt fizetős strand, vagy ha igen, az egy szállodához tartozó partrész volt. Pl Siófoknál. A strand hosszú partszakasszal rendelkezett, és egy vontató platójára kihelyezett büfén és illemhelyen kívül más nem rondította a környezetet. A víz csodás volt, bár iszapos, hínáros, tele vizisiklókkal, de mienk. :-) ("sárga, kicsit savanyú, de a miénk." :-)))  ) Emlékszem, szép mintájú és színű fürdőruhám volt, de az elején kis fodorral, mint amilyen a balerinák ruháján látható. És ezt én 9 évesen, de utáltam! A garázssortól, akarom írni, a szállásunktól a part 5 percnyire volt gyalog.Tűző  napon, mezítláb az aszfalton, 15 percnek tűnt az út. De megtettük, mert a Balaton csodás volt. (Ma is az) A parton az aszfaltsétányon szép, magas ,  karcsú kb 18 éves lány sétálgatott fel s alá.  Nem értettem, miért nézi mindenki. (nem, nem azért. :-) ) Mikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy egy hatalmas vizisikló lóg a nyakában. Befutottam a vízbe. Kinevettek. Okkal. Ugyanis a lány onnan halászta ki az állatot, és oda is szándékozott visszatenni. Na, aznap már  nem fürödtem, lestem a különböző viziszörnyeket. Mint pl angolna, rengeteg volt belőlük, sikló, és kis izék, máig nem tudom mik voltak azok, de a part melletti kis köves sávban nyüzsögtek.

Aztán ahogyan illik, jött az eső. És 3 napig el sem állt. A szálláson nem bírtak velünk, gyerekekkel, pedig csak öten voltunk.Jobb híján bementünk a központba a boltokat látogattuk, családostól. Beültünk egy családi ház garázsából (minden garázsból állt? ) kialakított pici kávézóba, pontosabban az udvarra felállított asztalokhoz kávézni, fagyizni, bambizni. És ott találtunk egy szép pirosas esernyőt: A tulajt nem érdekelte, mondta keressük meg mi a gazdáját. Így az esernyő ott maradt, pedig.... mintha előre vetítette volna az eseményeket. Nem, nem Szent Péter esernyőjére gondolok, hanem Mary Poppoinsra. Ugyanis...Én csak a könyvesboltra emlékszem, akkorra keresztanyám már belém oltotta a könyvek szeretetét. Szerencsém  volt. Itthon elolvastam Mary Poppins történetének első részét, Kenesén pedig negkaptam a 2. kötetet. Innentől nem érdekelt, hogy zuhog, hogy befolyt a víz a szállásra, hogy angolna lesz ebédre, (irtóztam tőle), hogy csípnek a szúnyogok, mikor 10 percre eláll az eső, hogy az fiúk szekálnak, szóval semmi. Még a láz sem, pedig megfáztam, belázasodtam. Csak arra vágytam, hogy olvashassak. Legalább rólam levolt a gond. Adj könyvet a kezébe, s ellesz... Ma sajnos a gyereket a tv elé teszik le vagy a számítógép, okostelefon elé, hogy ellegyen. (Kis kitérő: A filmajánló fórumba belinkeltem egy filmet pár napja, az arról szól, büntetik akinél könyvet találnak, és eleve csak a rend őrei tudnak olvasni. 1966-os film. Remélem nem válik valósággá, közel állunk hozzá.)

Miután átvészeltük a mini özönvizet, ismét a part "lakói", vendégei lettünk. Pléd, kenőcs, némi szendvics, főtt kukorica, bambi, felnőtteknek kévé, sör. A kis helyi büfévé előléptetett bódé már akkor is drága volt. Ettünk "otthon" palacsintát, lángost, és vittünk is magunkkal minden reggel. Meg zsírosdeszkát sok paradicsommal, paprikával, uborkával, piros fűszerpaprikával, borssal, és cukorral. Ki hogyan szerette. Szóvcl éhen nem haltunk. Az esték azonban. A melegtől mi gyerekek sem tudtunk időben elaludni. És a szúnyogok mioatt sem. Annyi szúnyogot egyszerre, egy időben szerencsére azóta sem láttam. Nem voltak válogatósak: jól esett nekik a gyerekvér, a nagyik vére, a szülőké, még az NDK-ból érkezett vendégek vérét sem köpték ki. Ami kicsit jólesett, ugyanis ők kapták meg az igazi nyaralót fürdőszobával, konyhával, mindennel együtt. (Persze, akkor ennek gazdasági vonzatával még nem törődtem). A lényeg, őket is csípték, szó szerint, és átvitt értelemben is. A mi szállásunk végében az egyik helyiség ki volt nevezve konyhának. Ott volt egy nagy lavór. Tele angolnával, és más vizilénnyel. Amikor ott kellett volna ebédelni, én rögtön vegetáriánussá váltam, már ha létezik olyan fajtája, mely csak a vizidögök mellőzésére, fogyasztására irányul. (Azóta már szeretem a halat, kivéve az angolnát)

Napközben, a déli órákban a szállás előtti füves részen  labdáztunk, tollasoztunk, a fiúk gombfociztak(volna a füvön!  eszük annyi:-) ), és óvatosan ismerkedtünk a német túristákkal, üdülőkkel. Óvatosan, mert olyan távolságtartónak tűntek. Pedig nápolyival is megkínáltak minket, persze jó minőségüvel, de úgy nyúltunk érte, mintha a vasorrú bába kínálta volna a Jancsi és Juliska meséből.Butuskák voltunk. Finom volt, és még élünk, mindannyian. :-) Innentől őket is bevontuk a tollasozásba. Igaz nem értettünk egy kukkot sem abból amit kiabáltak, így összeveszni sem tudtunk.:-)

Sajnos hamar eltelt a 2 hét. De megmaradt az emlék, az élmény, a könyv, és a nyomok. A sebnyomok, szúnyogcsípések, stb.

Felnőttként is vissza-visszatértem Kenesére. Máig kedvenc helyem a Balatonon.

Szép nyarak voltak.

Perzsi.•  2020. június 25. 18:17

A Bánhidai kertben

Sokszor eszembe jut nagyszüleim kertje. Családi ház mögött fekszik, s illatozik. Minden évszakban más-más illata, szaga van. Tele gyümölcsfákkal. Barack, fehér húsú, dió, körte, meggy, és cseresznyefa. a hatalmas, az óriás, melynek csodájára járt a városrész. Másnak is volt hasonló fája, De ilyen nagy, terebélyes, sok gyümölcsöt hozó, senkinek. Csak nekünk. Még ínséges időkben, mikor  másé elfagyott, Ő, igen Ő, még akkor is megerőltette magát, és ellátott minket. Nagy szemű sötétbordó, már-már fekete bogyóival. Jó volt befőttnek, lekvárnak, ékszernek, csemegének. Mindennek, de pálinkának nem! Azt nagyanyám nem engedte. Mivel mindennap felszedte a földre véletlenül lehullott pár szem gyümölcsöt is. Ő ellátott minket, mi óvtuk, lestük "kívánságát" a fának. Elég alacsonyan ágazott kétfelé a törzse. Oda felmásztunk, mi , unokák. Igaz, én csak egyszer. Egyszer, mert fel még csak tudtam, de leugrani már nem mertem. Persze a többiek kinevettek, nem segítettek. Így hát szorgalmasan őriztem a fát, míg keresni nem kezdtek. Akkor már el kellett mondani, hogy bizony engem otthagytak a fán. Nosza, segítsetek lejönni Erzsikének !: szólt a parancs. Segítettek. Lerántottak, s én  halk puffanással landoltam a fa tövében. Persze nem mertem árulkodni. A fiúk mindig erősebbek...ezt korán megtanultam...volna, ha elhittem volna. :-) Hasfájásig tömtük magunkba a hívogató bogyókat. Azt az ízt azóta sem éreztem a számban. Nem is fogom, tudom jól. Mert azt az időjárást, azt a fát, azt a kertet, a nagyszülői gondoskodást, szeretetet semmi nem hozza vissza már.Ahogyan a csodás látványt sem, mikor virágba borultak ezek az óriások.

-Volt egy diófa is. szintén terebélyes, dús termésű. Őt sem feledem.Ahogyan a többi növényt sem.

Érdekes, de olyanok közvetve, mint az emberek. Őket az időjárás teszi próbára.A fagy, melyben nem tudnak megmelegedni, a hőség, melyben nem tudnak hűsölni, melyben akár szomjaznak, a szélvihar, melyben fáznak, a zivatar, melyben néha fuldokolnak. A telet, melyben alszanak ,csendben .Mégis túlélnek. Mint az emberek : túlélik a bánatot, a reménytelenséget, az elveszített álmokat, szerelmeket, barátságokat.



Perzsi.•  2020. május 31. 15:32

Cím nélkül

Fázom.Kívül és belül. Pedig szeretem a borongós időket, és a szép szürke felhőket.Méltatlankodom, mikor azt mondják:de csúnya idő van. Most mégis fázom. Nem ilyen utolsó májusi napra vágytam. Szürke--fehér fodros felhőket, napfényt, madárfüttyött reméltem.És még valami mást is.Esik az eső, fúj a szél. Ez arra ösztökél, hogy sok mindent átgondoljak.Nem fogok sikerrel járni. Max részeredményt kapok.

Hangosan dübörög a fülembe a rock. EDDA művek.A dalszöveg sokatmondó, és néha még segít is.Visszamennék az időben. 1982, ha jól emlékszem, májusára. Tata, szabadtéri színpad, Edda koncert. Felejthetetlen élmény, többek között a társaság miatt, és események miatt is. De az már  egy másik történet...

Jól jönne már egy kis fájdalommentes laza nyár.

És vidámság, nevetés, meg még több retro. Bambi, jaffa,görögdinnye zsírosdeszkával, csavart fagyi, pilótakeksz, és Edda koncert.


Zeneajánló:Edda : Ma még együtt. 

Perzsi.•  2020. április 12. 12:19

Ne játsz!

Nem Húsvéti téma.


Érzések, játszmák... Ember és ember között. Férfi és nő között. Isten és ember között. Játék az élet? Igen és nem.

Játék, mikor jól érezzük magunkat, mikor "boldogok" vagyunk, vagy azt hisszük, hogy azok vagyunk.


(Tudom, hogy olvasod, de nem bánom, sőt...)


Nem vagyok játékszer. Isten kezében, művében igen, ezt érzem, de ellene nem tudok mit tenni, nem tudok védekezni. Bár tudnék, nem itt lennék. De embertársam "ellen" , (nem ellene, még ha azt is hiszi, hanem érte),talán tudok mit tenni.

 Értelmetlen tőmondatok következnek, mert a levelezőm befuccsolt, vajon ez is csak "véletlen"? 

 

Csütörtök: 


 Nyitottál--örültem

Beszéltél-hallgattalak-örültem

Elköszöntem, de nem végleg-megsértődtél?


Péntek:


Csend-hívhattál volna-írhattál volna-nem tetted.

Kerestelek fb-n --hiba volt?- visszavonultál.

Őszintének hittelek--tévedtem?-Én őszinte és egyszerű vagyok.


Szombat:

Írtam-válaszoltál, röviden. És csend, azóta is csend. Pedig a nemet is le lehet írni, vagy azt, hogy tévedtem, megbotlottam, bocsi. Bármit, minden jobb a csendnél.


Vasárnap: fb-- elrejtőztél, pedig értettem a csendből, nem ártok, nem ártanék neked. Egyszer talán rájössz. Nem akarom, hogy akkor fájjon neked. Ne fajjon, mert fáj helyetted is nekem most. Azt hittem, felnőttél. Tévedtem... Tévedtem? 


Ui: 5 féleképpen vagyok elérhető, ha rosszul értelmezném a "beszédedet".(mail, fb, poet,telefon, lakás)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom