Perzsi. blogja

Személyes
Perzsi.•  2020. július 8. 14:34

Balatonkenese

1975-76 nyara.

 Tikkasztó hőség volt. (Akkor még csak nem is sejtettük, hogy mára kb 10 fokkal melegebb nyarak jönnek.) Apu kollegájának ismerőse "átadta" 2 hétre a "nyaralóját". Pontosabban az a nyaraló úgy nézett ki, mint egy gazdasági épület. Mint itt a városban a garázssor. Neki megérte, mi meg örültünk, hiszen szó szerint az egész napot a Balaton partján töltöttük. Az ingyenstrandon, bár tudomásom szerint akkor még nem volt fizetős strand, vagy ha igen, az egy szállodához tartozó partrész volt. Pl Siófoknál. A strand hosszú partszakasszal rendelkezett, és egy vontató platójára kihelyezett büfén és illemhelyen kívül más nem rondította a környezetet. A víz csodás volt, bár iszapos, hínáros, tele vizisiklókkal, de mienk. :-) ("sárga, kicsit savanyú, de a miénk." :-)))  ) Emlékszem, szép mintájú és színű fürdőruhám volt, de az elején kis fodorral, mint amilyen a balerinák ruháján látható. És ezt én 9 évesen, de utáltam! A garázssortól, akarom írni, a szállásunktól a part 5 percnyire volt gyalog.Tűző  napon, mezítláb az aszfalton, 15 percnek tűnt az út. De megtettük, mert a Balaton csodás volt. (Ma is az) A parton az aszfaltsétányon szép, magas ,  karcsú kb 18 éves lány sétálgatott fel s alá.  Nem értettem, miért nézi mindenki. (nem, nem azért. :-) ) Mikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy egy hatalmas vizisikló lóg a nyakában. Befutottam a vízbe. Kinevettek. Okkal. Ugyanis a lány onnan halászta ki az állatot, és oda is szándékozott visszatenni. Na, aznap már  nem fürödtem, lestem a különböző viziszörnyeket. Mint pl angolna, rengeteg volt belőlük, sikló, és kis izék, máig nem tudom mik voltak azok, de a part melletti kis köves sávban nyüzsögtek.

Aztán ahogyan illik, jött az eső. És 3 napig el sem állt. A szálláson nem bírtak velünk, gyerekekkel, pedig csak öten voltunk.Jobb híján bementünk a központba a boltokat látogattuk, családostól. Beültünk egy családi ház garázsából (minden garázsból állt? ) kialakított pici kávézóba, pontosabban az udvarra felállított asztalokhoz kávézni, fagyizni, bambizni. És ott találtunk egy szép pirosas esernyőt: A tulajt nem érdekelte, mondta keressük meg mi a gazdáját. Így az esernyő ott maradt, pedig.... mintha előre vetítette volna az eseményeket. Nem, nem Szent Péter esernyőjére gondolok, hanem Mary Poppoinsra. Ugyanis...Én csak a könyvesboltra emlékszem, akkorra keresztanyám már belém oltotta a könyvek szeretetét. Szerencsém  volt. Itthon elolvastam Mary Poppins történetének első részét, Kenesén pedig negkaptam a 2. kötetet. Innentől nem érdekelt, hogy zuhog, hogy befolyt a víz a szállásra, hogy angolna lesz ebédre, (irtóztam tőle), hogy csípnek a szúnyogok, mikor 10 percre eláll az eső, hogy az fiúk szekálnak, szóval semmi. Még a láz sem, pedig megfáztam, belázasodtam. Csak arra vágytam, hogy olvashassak. Legalább rólam levolt a gond. Adj könyvet a kezébe, s ellesz... Ma sajnos a gyereket a tv elé teszik le vagy a számítógép, okostelefon elé, hogy ellegyen. (Kis kitérő: A filmajánló fórumba belinkeltem egy filmet pár napja, az arról szól, büntetik akinél könyvet találnak, és eleve csak a rend őrei tudnak olvasni. 1966-os film. Remélem nem válik valósággá, közel állunk hozzá.)

Miután átvészeltük a mini özönvizet, ismét a part "lakói", vendégei lettünk. Pléd, kenőcs, némi szendvics, főtt kukorica, bambi, felnőtteknek kévé, sör. A kis helyi büfévé előléptetett bódé már akkor is drága volt. Ettünk "otthon" palacsintát, lángost, és vittünk is magunkkal minden reggel. Meg zsírosdeszkát sok paradicsommal, paprikával, uborkával, piros fűszerpaprikával, borssal, és cukorral. Ki hogyan szerette. Szóvcl éhen nem haltunk. Az esték azonban. A melegtől mi gyerekek sem tudtunk időben elaludni. És a szúnyogok mioatt sem. Annyi szúnyogot egyszerre, egy időben szerencsére azóta sem láttam. Nem voltak válogatósak: jól esett nekik a gyerekvér, a nagyik vére, a szülőké, még az NDK-ból érkezett vendégek vérét sem köpték ki. Ami kicsit jólesett, ugyanis ők kapták meg az igazi nyaralót fürdőszobával, konyhával, mindennel együtt. (Persze, akkor ennek gazdasági vonzatával még nem törődtem). A lényeg, őket is csípték, szó szerint, és átvitt értelemben is. A mi szállásunk végében az egyik helyiség ki volt nevezve konyhának. Ott volt egy nagy lavór. Tele angolnával, és más vizilénnyel. Amikor ott kellett volna ebédelni, én rögtön vegetáriánussá váltam, már ha létezik olyan fajtája, mely csak a vizidögök mellőzésére, fogyasztására irányul. (Azóta már szeretem a halat, kivéve az angolnát)

Napközben, a déli órákban a szállás előtti füves részen  labdáztunk, tollasoztunk, a fiúk gombfociztak(volna a füvön!  eszük annyi:-) ), és óvatosan ismerkedtünk a német túristákkal, üdülőkkel. Óvatosan, mert olyan távolságtartónak tűntek. Pedig nápolyival is megkínáltak minket, persze jó minőségüvel, de úgy nyúltunk érte, mintha a vasorrú bába kínálta volna a Jancsi és Juliska meséből.Butuskák voltunk. Finom volt, és még élünk, mindannyian. :-) Innentől őket is bevontuk a tollasozásba. Igaz nem értettünk egy kukkot sem abból amit kiabáltak, így összeveszni sem tudtunk.:-)

Sajnos hamar eltelt a 2 hét. De megmaradt az emlék, az élmény, a könyv, és a nyomok. A sebnyomok, szúnyogcsípések, stb.

Felnőttként is vissza-visszatértem Kenesére. Máig kedvenc helyem a Balatonon.

Szép nyarak voltak.

Perzsi.•  2020. június 25. 18:17

A Bánhidai kertben

Sokszor eszembe jut nagyszüleim kertje. Családi ház mögött fekszik, s illatozik. Minden évszakban más-más illata, szaga van. Tele gyümölcsfákkal. Barack, fehér húsú, dió, körte, meggy, és cseresznyefa. a hatalmas, az óriás, melynek csodájára járt a városrész. Másnak is volt hasonló fája, De ilyen nagy, terebélyes, sok gyümölcsöt hozó, senkinek. Csak nekünk. Még ínséges időkben, mikor  másé elfagyott, Ő, igen Ő, még akkor is megerőltette magát, és ellátott minket. Nagy szemű sötétbordó, már-már fekete bogyóival. Jó volt befőttnek, lekvárnak, ékszernek, csemegének. Mindennek, de pálinkának nem! Azt nagyanyám nem engedte. Mivel mindennap felszedte a földre véletlenül lehullott pár szem gyümölcsöt is. Ő ellátott minket, mi óvtuk, lestük "kívánságát" a fának. Elég alacsonyan ágazott kétfelé a törzse. Oda felmásztunk, mi , unokák. Igaz, én csak egyszer. Egyszer, mert fel még csak tudtam, de leugrani már nem mertem. Persze a többiek kinevettek, nem segítettek. Így hát szorgalmasan őriztem a fát, míg keresni nem kezdtek. Akkor már el kellett mondani, hogy bizony engem otthagytak a fán. Nosza, segítsetek lejönni Erzsikének !: szólt a parancs. Segítettek. Lerántottak, s én  halk puffanással landoltam a fa tövében. Persze nem mertem árulkodni. A fiúk mindig erősebbek...ezt korán megtanultam...volna, ha elhittem volna. :-) Hasfájásig tömtük magunkba a hívogató bogyókat. Azt az ízt azóta sem éreztem a számban. Nem is fogom, tudom jól. Mert azt az időjárást, azt a fát, azt a kertet, a nagyszülői gondoskodást, szeretetet semmi nem hozza vissza már.Ahogyan a csodás látványt sem, mikor virágba borultak ezek az óriások.

-Volt egy diófa is. szintén terebélyes, dús termésű. Őt sem feledem.Ahogyan a többi növényt sem.

Érdekes, de olyanok közvetve, mint az emberek. Őket az időjárás teszi próbára.A fagy, melyben nem tudnak megmelegedni, a hőség, melyben nem tudnak hűsölni, melyben akár szomjaznak, a szélvihar, melyben fáznak, a zivatar, melyben néha fuldokolnak. A telet, melyben alszanak ,csendben .Mégis túlélnek. Mint az emberek : túlélik a bánatot, a reménytelenséget, az elveszített álmokat, szerelmeket, barátságokat.



Perzsi.•  2020. május 31. 15:32

Cím nélkül

Fázom.Kívül és belül. Pedig szeretem a borongós időket, és a szép szürke felhőket.Méltatlankodom, mikor azt mondják:de csúnya idő van. Most mégis fázom. Nem ilyen utolsó májusi napra vágytam. Szürke--fehér fodros felhőket, napfényt, madárfüttyött reméltem.És még valami mást is.Esik az eső, fúj a szél. Ez arra ösztökél, hogy sok mindent átgondoljak.Nem fogok sikerrel járni. Max részeredményt kapok.

Hangosan dübörög a fülembe a rock. EDDA művek.A dalszöveg sokatmondó, és néha még segít is.Visszamennék az időben. 1982, ha jól emlékszem, májusára. Tata, szabadtéri színpad, Edda koncert. Felejthetetlen élmény, többek között a társaság miatt, és események miatt is. De az már  egy másik történet...

Jól jönne már egy kis fájdalommentes laza nyár.

És vidámság, nevetés, meg még több retro. Bambi, jaffa,görögdinnye zsírosdeszkával, csavart fagyi, pilótakeksz, és Edda koncert.


Zeneajánló:Edda : Ma még együtt. 

Perzsi.•  2020. április 12. 12:19

Ne játsz!

Nem Húsvéti téma.


Érzések, játszmák... Ember és ember között. Férfi és nő között. Isten és ember között. Játék az élet? Igen és nem.

Játék, mikor jól érezzük magunkat, mikor "boldogok" vagyunk, vagy azt hisszük, hogy azok vagyunk.


(Tudom, hogy olvasod, de nem bánom, sőt...)


Nem vagyok játékszer. Isten kezében, művében igen, ezt érzem, de ellene nem tudok mit tenni, nem tudok védekezni. Bár tudnék, nem itt lennék. De embertársam "ellen" , (nem ellene, még ha azt is hiszi, hanem érte),talán tudok mit tenni.

 Értelmetlen tőmondatok következnek, mert a levelezőm befuccsolt, vajon ez is csak "véletlen"? 

 

Csütörtök: 


 Nyitottál--örültem

Beszéltél-hallgattalak-örültem

Elköszöntem, de nem végleg-megsértődtél?


Péntek:


Csend-hívhattál volna-írhattál volna-nem tetted.

Kerestelek fb-n --hiba volt?- visszavonultál.

Őszintének hittelek--tévedtem?-Én őszinte és egyszerű vagyok.


Szombat:

Írtam-válaszoltál, röviden. És csend, azóta is csend. Pedig a nemet is le lehet írni, vagy azt, hogy tévedtem, megbotlottam, bocsi. Bármit, minden jobb a csendnél.


Vasárnap: fb-- elrejtőztél, pedig értettem a csendből, nem ártok, nem ártanék neked. Egyszer talán rájössz. Nem akarom, hogy akkor fájjon neked. Ne fajjon, mert fáj helyetted is nekem most. Azt hittem, felnőttél. Tévedtem... Tévedtem? 


Ui: 5 féleképpen vagyok elérhető, ha rosszul értelmezném a "beszédedet".(mail, fb, poet,telefon, lakás)

Perzsi.•  2020. április 11. 17:35

Gondolod?

Figyelem! Nem Húsvéthoz illő gondolatok, továbbolvasni saját fellelősségre ajánlom.


Húsvét: Bibliai ünnep, feltámadás, stb. Mikor én a szeretett Urat gondolatban épp ízekre szedem?  Kezdem hát...


Mennyország, próbatétel, 144.000 fő. Szerintem még sok is ez a létszám, nem biztos, hogy a kiszabott feltételeknek ennyien meg tudnak felelni. És mi van, ha én már nem is akarok odajutni? Nem vádollak Uram, és mégis. Nem tőled jön a rossz, ha mégis, nevelő célzattal. Akkor miért háborgok? Mert bábunak érzem magam. Mert fogalmam sincs, mi a fenét csinálnék én a mennyben, örök boldogságban, örök mosolyban,jóban. (Nem jóban-rosszban, mert ott nincs rossz. De akkor ha nincs rossz, nem lesz unalmas a folyamatos boldogság? Hozzászokunk, és jól szabályt szegünk, hogy ismét kezdhessük előröl a jó és rossz harcát)


Gondolod Uram, hogy ha a mennybe kerülnék, nem lennének kérdéseim? Nem fájna az, ami most is fáj? Akkor nem, ha törölnéd a memóriám, de akkor meg megette a fene az egészet, nem tudnám miért vagyok ott ahol)


-Gondolod, felejteni tudnám földi életem testi-lelki kínjait? (Tudok megbocsájtani)

-Gondolod, be tudnád gyógyítani a sebeim? A szeretet hiánya okozta sebeket? A ki nem mondott szó hiányát feledtetni tudnád?

- Gondolod értékelném a mennyet, mikor tudnám, hogy több milliárd embertársam szenved idelent?

Tudnék ott létezni, megalkuvóként, tudván, hogy 144 ezer marad, a többi megy a süllyesztőbe? Hogy közöttük lennének azok, akiket picit jobban szeretek, mint az összes embertársamat? És mosolyogjak boldogan?

Te teretmettél minket, értem. De ezt nem várhatod el, hogy tapsikoljak, mikor úgy érzem, hogy te ülsz a tévé előtt, kezedben egy adag popcorn, és nézed sorban a filmeket. Minket,. Mi vagyunk a te filmjeid.


Anno megteremtetted az első emberpárt. Mi indított arra, hogy az ő hibájukért, most több milliárd embernek bizonyítania kell, hogy ő nem gonosz ám.De míg él, azért kicsit szenvedjen már. (testi fájdalmak, és lelki, no meg a kettő együtt).

Értem én , leküldted Jézust. Szép, mondhatom. Klafa példa a szülői szeretetre. (ja, és amit addig hibát elkövettél, miért nem te álltál elénk mondván: bocsi, túl kemény volt a büntetés. Meg egyáltalán: büntetés?  Büntetés helyett szeretettel  kellett volna prezentálnod, mi a jó és a rossz. Így is lehet tanítani.) 

Pont úgy bánsz velünk, mint egy rossz szülő. Aki azt hiszi, mert megcsinálta, megszülte a gyereket, az már az övé. Hogy parancsolhat neki, írányíthatja...akár akarja a gyerek, akár nem. Szeretet...hol van itt a szeretet? A büntetésben tuti nincs, azt tudom.

Szóval Jézus. Csórikám kiszenvedte a lelkét, állítólag azért, hogy minket megváltson. De még mindig ott az a szám: 144 ezer. 

Meg a múgy is, amit én követtem el bűnt, (bűn az amit én annak érzek, nem az, ami le van írva a nagykönyvbe. Persze a 10 parancsolat mérvadó, és szebb lenne a világ, ha betartanánk. De ott is van olyan szabály, mely alól igenis vannak kivételek), szóval az én bűneimért, hibáimért miért szenvedett ELŐRE Jézus? Tudta miket fogok elkövetni? Miért nem állított meg? Akkor nem hibáztam volna, és neki sem kellett volna annyit szenvedni. Amúgy sem értem, meg nem történt dolgokért, bűnökért hogyan lehet részarányosan előre szenvedni. És itt  le merem írni, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy van Isten, Jézus. Csak épp nem emberi alakban, vagyis ha akarja, akkor egyszerre ember és Isten is egyben.A 10 parancsolatból, ha nagyon szigorúan veszem, alig maradt olyan, amit meg ne szegtem volna. A mai világban rákényszerültem. És ez nem kimagyarázkodás, ez van. Ez alól  csak az tudja kivonni magát maximum, aki egy lakatlan szigeten él, vagy egy törzsben egy szigeten.


Most, hogy már ennyi zagyvaságot leírtam, le a kalappal azok előtt, akik még mindig olvassák soraimat. Kicsit szándékos is volt, hogy a lényegre térés előtt minél kevesebb olvasó maradjon. Mert szerintem a lényege az életnek a 


SZERELEM


-persze, gyerek, család, és sok minden más is van. De szerelem nélkül csak vegetál az ember. Az is, aki ezt nem vallja be. Majd élete utolsó pillanataiban magányossága teljes tudatában kénytelen lesz bevallani . Legalább saját magának.


Gondolod Uram, hogyha helyet adsz a 144 ezer között, (kezdek sík ideg lenni ettől a számtól), akkor majd elfelejtem mi történt? Elfelejtem, hogy Júlia korabeli lányként megtaláltam az igazit, és valami érthetetlen okból kifolyólag nem lett engedélyezve, hogy együtt legyünk? Mindig érzetem, tudtam, hogy összetartoztunk. Rosszabb napjaimon azt hittem, hogy  csak az én vágyam, elmém játéka miatt érzem így. ) Igen ám, de a héten kiderült, hogy  jól éreztem. Hogy nem csak én, ő is szeretett. De valamiért mégsem "jött össze". Mikor a filmeken olyant látok, hogy a férfi vár a nőre, vagy fordítva, és mind a kettő ott van, de  az egyik még az utca elején, a másik meg épp fordul be a sarkon, így időcsúsztatással kb 0.1 mp, elkerülik egymást...na ilyenkor szoktam kikapcsolni a tévét. Itt meg  még csak csúsztatás sem volt. Szimplán akadályoztatás. Valaki, valamiért, tök jót mulatott. 

Eltelt 41 év...de jó, hogy a Bibliában van szó 40 éves büntetésről, igazságszolgáltatásról, ítéletről...

És 41 év elteltével láss csodát...ja nem, tévedés volt, a csoda 5 órán át volt csak látható, érzékelhető, majd ismét akadályoztatás, gáncs lett a vége.

Mondd Uram, te teljesen normális vagy?

Oké, nem te tetted. Tegyük fel. De gondolod, hogy ott fenn el tudnám őt felejteni? Frászt. Hogy nem hiányozna? Mindig is fog. Hogy ha ő nem lehetne a 144 ezer között, (nagyobb sansza van, hogy ott legyen, ott lesz, mint nekem), szóval ha ő nem lehetne ott fenn, akkor én boldogan vigyorogva, táncikálva, mint egy beszipuzott, ezt tűrném? Persze, hogy nem.

Halkan szólok... a lelkek bárhol is vannak, lesznek, mindig felismerik egymást, ha már egyszer is találkoztak az életben. Vannak akik összetartoznak, akár tetszik, akár nem. Akkor is, ha neked nem tetszik. Ha csupa jóakaratból akadályozod meg, hogy együtt legyünk. Bocsi, de ha ő, maga a patás ördög lenne, akkor sem tudnám nem szeretni. Megölne a tudat, a tény, de nem tudnám megutálni. Ahogyan téged sem tudlak nem szeretni.

Én nagyon unom a jó és rossz közötti harcot, melynek az emberek az elszenvedői. Én ezt nem akarom, nem szeretem.

-Szóval Uram csak szólok, valami nagyon nem jó itt lenn már megint. Ha tudsz józanul gondolkodni, és cselekedni, tégy rendet. Úgysem fog mindenkinek megfelelni az Új rend, de ez van. De a mostani már kuka. És kérlek, felejtsd el azt a számot..tudod a 144 000-t . Mert helye MINDEN embernek kell, hogy legyen a mennyben.


Úgy legyen!


Ui: Cseréljünk egy kicsit. Neked nagyon nehéz dolgod van, tudom, Nekem is. Szüless meg , éld le az életem, teljesen úgy , mint eddig én. Becsszó ez nem bosszú, csak szeretetteljes tanítás. ...Lenne..de azért van benne egy kis fricska, bevallom.



Gratulálok azoknak, akik végigolvasták. Még normális vagyok, csak ez a Húsvét et hozta ki belőlem. Ezért elnézést kérek. Nem ígérem, hogy válaszolok a hozzászólásokra. Ha igen, akkor sem azonnal. Köszönöm a türelmet.


Hanghatás: Olyan, mint amit a Teremtő hallatt, ha elolvassa ezt az üzenetet. Sebaj, én ezt is szeretem..ha dühös...


https://www.youtube.com/watch?v=6_39wbGIJ_I

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom