Perzsi.blogja(novella,vers ,elbeszélés)

Jártamban, keltemben, kórházban, fektemben hallott történetek.

A kórházi folyosón , a szokásos hétvégi nyüzsgés közepette várt az újdonsült szülőpár a zárójelentésre, és az újszülöttre. Egyre türelmetlenebbekké váltak, ugyanis vészesen közeledett a következő szoptatás ideje. Már nem itt akarták véghezvinni. Jó 2 és fél órás csúszásban voltak, s rajtuk kívül már az összes pár hazament, akikkel egy napon született a kislurkó. Végre megjelent a főnővér. Kezében papírok, arcán "kihaénnem" kifejezés. Nem is tudom... beszéltem a főorvossal... még maradniuk kellene... Azt már nem! 8 napja született a pici! Haza akarunk menni! Azt nem maga dönti el... kezdte a főnéni, de az anyuka közbeszólt. De igen, én döntöm el. Ha másképp nem megy, saját felelősségemre hazaviszem. Akkor ide vissza nem jöhetnek, ha valami baja lesz!-szólt elvörösödött arccal a fő-fő. Kérem a papírokat.-szólt higgadtan az újdonsült anyuka. Végszóra megérkezett a szülést levezető orvos is, s tájékoztatta a szülőket:a picinek haematómája van a fogós szülés miatt a fején, de felszívódik. Fitymaletapadása is van, de később megműtik. Kötőhártyagyulladása van, de majd otthon kezelik. Szájpenész  alakult ki nála, de kezelhető. Eltörött a kulcscsontja, majd összeforr. Gombás fertőzése van a popsiján, kezelhető. Náthás, van rá felírva gyógyszer. A fiatal anya tudata fellázadt. Ebből egy probléma méhen belüli, a többi a kórház hibája. -mondta feszült hangon. Az orvos nem szólt semmit, csak átnyújtotta a papírokat. A kisded nyakig bepólyálva érkezett meg a 30 fokos hőség ellenére. Nem bánták, csak el innen, minél hamarabb! Az orvos utánuk szólt.-Ha bármi probléma lenne, jöjjenek azonnal, s keressenek meg!! Hangja együttérző volt. A nagypapa , akinek több ezer, balesetmentes  km volt a háta mögött, óvatosan vezetett, de láthatóan ideges volt. Hozzánk jöttök, anyád ebédet főzött. Ott is tudsz szoptatni. Az anyuka félve nézett a találkozás elébe. Még élenken emlékezett arra, hogyan fogadta a nagymama az unoka érkezésének hírét. Igaz, azóta kétszer voltak már nála ebédelni, mert a nagyi ott tartotta őket, el ne menjen a Péterkéd ! felkiáltással. A lakás kellemesen hűvös volt, az ebéd finom. A pici a babakocsiban aludt, amit az apa időközben áthozott a lakásukból. Ebéd utánra kis sétát terveztek, de a nagypapa marasztalta őket. Ráértek később is sétálni, akkor nem lesz ilyen meleg! Maradtak hát. A pici felebredt, s a nagy heverőre fektetve nézegették. Pici füle kiköpött nagypapa füle volt, rajta apró kis fekete szőrszálakkal. Az anya nem tudott betelni a gyermeke szépségével. Nézd apu, hogy hasonlít rád a füle és a keze! De szép vagy! Ugye milyen szép, kérdezte, és az anyjára nézett. Ekkor a nagyi megszólalt: nehogy azt hidd, hogy a te gyereked a legszebb a világon!

Jártamban, keltemben, kórházban-fektemben... 

Megtörtént eseteken alapuló történetek, fűszerezve az írói szabadsággal. ( nem a fantáziával) Néhol kiemelve, néhol rejtve...

Az orvos közönyösen közölte a várva várt jó hírt. -Igen, jól sejtette, ön terhes. ( várandós szó jobban illett volna ide, gondolta az kismama) A leendő anyuka repesett az örömtől. Alig várta, hogy hazaérjen és elmondhassa férjének is az örömteli hírt. Még be sem csukódott a családfő után az ajtó, már a nyakába borult. Képzeld!-kezdte örömtől sugárzó arccal. A férj lefejtette a nyakáról az ölelő kezeket. Szóval terhes vagy. A kismama kőve dermedt. Nem örülsz neki?-kérdezte elbicsakló hangon. De örülök. Akkor miért vagy ilyen velem? Fáradt vagyok, nehéz napom volt, meg amúgy is tudtam, hogy ma mész dokihoz. Láttam az arcodon az eredményt. A kismama azonban csalódott volt. Hétvégére igyekezett túltenni magát a hír ilyentén fogadtatásán, és izgatottan készülődött a szüleihez elújságolni az örömhírt. Egy kis séta után, kézenfogva lépett a férjével a szülői lakásba. Apja hamiskás mosolyából rögtön tudta, hogy az kifinomult szülői érzékével már tudja, miért jöttek. Anyja azonban, mikor meghallotta, hogy unoka érkezik, felháborodott. Én még fiatal vagyok 41 évesen ehhez!-kiálltotta felháborodottan, s az ott töltött idő alatt sem enyhült meg. Férje halkan, feddően szólt rá: Az ő életük, ők fogják felnevelni. Az biztos, mert én még dolgozom, és nem passzolhatják ide. A nagypapába belefagyott a szó. Még egyszer, kétszer szólásra nyitotta a száját, de a békesség kedvéért inkább csendben maradt. A hangulat végleg megfagyott. A fiatal pár pedig látva a leendő nagymama dühét, puffogó arckifejezését, jobbnak látta, ha szép csendben elköszönnek...

Egy  festményről kell verset írni. Ez egy szonett. Vagy mégsem? Döntsétek el ti. A kép a vers alján látható linkre kattintva érhető el.

Tengerkék rejtek.

Tengerek mélye csodás kincset rejt,
ősvilágot, régmúlt idők jelét,
felszíni ember gazdagságot sejt,
s nem érti, miért átkozzák nevét.

Világok alusszák mély álmukat,
hullámoknak énekelnek mesét,
homok alá rejtik leányukat,
szépségükről sok piktor írt regét.

Emberi kapzsiság határtalan,
védőpajzs szemeknek láthatatlan,
titokburok óv csodavilágot.

Érinthetetlen titokvilágban,
sötétség honol, megbonthatatlan,
szirének vigyázzák történetük.

https://femina.hu/ezo/viz-alatti-varosok/