Őszi fám

ArnyekEsFeny•  2018. augusztus 28. 22:06

Peregnek a lila falevelek,

Sárga testvéreiket hívják útra,

Rozsdabarna szikkadt öreg úrnak

Üzennek, őszi táncukba rejtőznek.


Elcsigázottan megpihen a napfény

Egy-egy kóróágon siratja nyarát,

Széltánccal suttogja mély fájdalmát

S közben alázattal ringatja fejét.


Mára már megfásult a gyönge hajtás,

Elvégezte mind e nyári munkáját,

Rügyet fakasztott, gyümölcsöt kínált.


Ami még megmaradt a nyár örömből

Azt elteszi mélyen, szíve dörömböl

Új tavasz remény-ígéretével - jöjj!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametist2018. augusztus 30. 08:18

Az örök körforgás... szépen megírtad.

Mikijozsa2018. augusztus 29. 10:38

nagyon szép lett

SzaipIstvanne2018. augusztus 28. 22:56

Mintha most orultunk volna a nyarnak, hogy bekoszont es mar el is koszon. Szep kepekkel, hasonlatokkal elo remek versedhez gratulalok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom