LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Ne hagyj el kedves szerzőtárs!
Remegve várom válaszod,
Izgat minden jó szó, minden
Gondolat, mi írásomtól
Fejedben megfogant. Segíts,
Mert amint időm engedi
Verseid ujjam keresi.
Pszichémre üdítőként hat
Szavad, még akkor is ha én
Sokszor "elhanyagoltalak". 
Maradj még, kérlek, kedvesen
Küldd hozzám figyelmed, hangod,
Ígérem mindig meghallom!
Hűségem figyelmem - Tiéd!
Csak, mint a tenger  - hullámként,
Dagály van, vagy jön az apály,
A napok sora nagy talány.
Mindig szomjazom szép szavad,
Szívverésem - tiéd marad!

Írnék szépet, írnék jót,

Mint kisinas olvasód -
De elakad a toll, a gép,
Mert olyat mint te - nem írtam még...


Kívánom e szép napon,
Tintád ki sose fogyjon!
Versbe szedett életed
Hozzon fényt, és szép legyen!


Ha az élet komisz, bánt,
Szép verseddel mondj imát.
Betű, szó, és mondatok...
Áldássá vált holnapok...

 Annyi szó száll szerte-szét

szépek, dallamosak, valók,

de elmúlnak mind a mesék

és velük múlnak el,

                          a mesemondók.

Fut az idő, vele a múlt,

fájdalmasak az esték,

hol vannak a nagy hatású

szívünket megborzoló,

                              igaz volt regék.