vírusok

Sosem merül le

Elég egyszer megrakták a máglyát,
Dolgozik az örök gép, így sírja a párát:
Karbantartó szünet kéne, kikapcsolódás,
Most hosszú ideig működnie muszáj,
Egy rém hosszú műszak várható,
Sokáig kell húznia, ki valamiben jó,
Gályára fogható, és ez érdem,
Kit érdekel, kérte-e, legyen minden terítéken éppen?

Nem számít, még akkor se, ha fáj,
Itt megnyomják, ott dobja ki a csinos munkát,
Sose volt ilyen, csak most, csak neki,
És eltitkolt lesz az összes érdemi.
Még el is hitetik, jól van az úgy,
Irgalmatlan szeneslapát úr
És félreálló társai,
Mert az, hogy kedvenc erőgép
Igen mostoha egy jövőkép.

Az istenek áldozatot várnak, csak
A szentek nem keresztekre valóak,
Amíg van tartaléknak egy kis szufla,
Ami kell hogy valaki magát kifújja,
Mindig igényt tart a világ is rá ma,
És ő a gonosz nyerőgép,
Nem csörren meg, csak ha lebben
Pofon, mi az öröm ebben,
Miért kell az iga, s a hám egyre -
Míg tékozol, az ki nem jó semmire se...?

Jönnek a megszorítások
E kalandtól már félek
Túl sok lesz a számla
Nem mint a bevételek

Vár rám a mobil csak
Húsz wattot fogyaszt
A tükör részvétlen
Sejteti a kopaszt

Bordáink bevallják
Kurta kis adóink
Hiába is fejnének
Rángathatják a kínt

Egy szobányi fűtés
Kész is az egyenleg
Az egész család is majd
Egyetlen sírba tér meg

"Ha előrelátó csecsemő lettél volna,
Felkötöd magad a köldökzsinórodra!"
Vagy agy helyett bőrt, vastagat húzni fel,
Mi versenghet acéllemezekkel,
Nem lehet ded más, csak szolga,
(Ki megurashodik, lelkét adja)
Minthogy bölcsőn örök korlát,
Nem szülnek mást, csak rabigát;
Én a fél elmémen túladnék,
- Mivégre az, hogy bántsák, sértsék? -
Csak lennék egy kissé durvább,
Min rágcsálhat, nem fog a világ!
A cseperedés leckével jár:
Az életünk pindur, parány,
Jó megoldásnak - bölcsőhalál,
Mert mire a fejünk benő,
Az elkövetett vissza nem nő,
Már ha benő egyáltalán,
Köldökzsinór, annyi ballaszt, vám,
Vergődhetünk, magával ránt.
Itt iszom a kávémat,
És közben lennék hulla csak,
Annyi benne a keserv,
Zaccból levő működési elv.
Túl sokat vagyok tévutakon,
Azt hiszem, hogy ráfoghatom,
Ennyi ember nem lehet hibás,
Magam vagyok ludas, nem más,
Tényleg vonz nemlét békéje,
Nagy igazság rejlik benne.
Szúr a lét villára embert,
Iszik hozzá könnyből tengert,
Pont egy ilyen kellene?
Röpke a boldogság perce!
Felnövünk, ragadunk benne,
Mint kényszerevők övmérete...

-Az idézet Müller Péter Sziámi egyik számából való.

Sárga lámpa ködfényt szitál,
Göröngy-árok nem akadály,
Jövök haza, kölcsönöztem,
"Magad uram, ha szolgád nincsen",
Éjjel, mert így otthon leltem
Adósom, ki került engem,
Csörög zsebemben az apró,
Már nem behajtanivaló,
A holdvilág momentumot lop,
Több tennivaló nem adatott,
Kies a kicsi főutcán,
A szél se fúj, semmi se bánt.

Komótos lépteim veszem,
A dohánypászmát eregetem,
Az egyik padon feldereng,
Hölgy ül, nem csal a szemem,
Haja csillog, ruhája sötét,
Bűvkörébe vonja az éjt,
És bár legyen ágyam üres,
Odalépni szoktam volt rest,
Most mégis hajtott valami,
Mint borjút a tagló halni,
Szólt az ösztön hívó szava,
Tüzet kértem, bár rá volt gyújtva.

Pofátlanul eredeti...
S ibolya szemét rám mereszti,
Mintha várt volna valakit,
Ki már sohase érkezik,
Említem, késő az óra,
Romantikus randevúra,
Társaságom pótlék lehet,
Ha maga mellett helyet enged,
És ő annyira kegyteljes,
Mellette ember lehessek;
A vészriasztó későn szólt,
Valójában ő főpók volt.

Éjszakában vadász vámpír,
Az embereknek felette bír,
Kit szálain von és feszít,
Női volta tetézi e kínt,
Sorsa adott, szárazra szívni -
Uzsorás, ma meg fogsz halni,
Mondd, mi végre jársz az éjjel,
Mint tilosban lopva gengszter?
Most végső képnek agyad fogad
Két érzéki metszőfogat...

Csodálatos hogy a krumpli
Mely szegénynek létet jelenti
A földben el nem rothadó
Pedig az egy lassú kohó
Kaccsal keres vizeket
Dagad, mert a föld szeret
És hogy olcsón jóllakhass
Tányérodra bőven rak
Vodka alapanyag
Krumpliegyetemesség
Mindig gazdag választék
Eszik-isszák szanaszét

Beszélek tehát vagyok -
Nem beszélek, s meghalok?
Érdemeink a hang kiöli,
Annak jut, ki nem érdemli.

A légynek fején ezer szeme
Mégse elég kiutat meglelje
Csak a szart azt dolgozza fel
Nem repülhet nehéz fejjel
Ő ingyen dobja az életét
Csak legyen zaba és sok kis légy
Evolúciós csúcs: lelketlenség
Míg számoljuk fején szemét
Szépen megrohad az ebéd

Az élet pedig nem csupa ász
Mondhatom mert rossz az osztás
Szorongathatsz bármennyire
Utsó kör: halál söpri be
Ja, hogy te jó ember volnál?
Magadéhoz könnyű, humán
Inkább legyél ügyes, eszes
Mintha nem lennék úgy szeress