vírusok

Jönnek a megszorítások
E kalandtól már félek
Túl sok lesz a számla
Nem mint a bevételek

Vár rám a mobil csak
Húsz wattot fogyaszt
A tükör részvétlen
Sejteti a kopaszt

Bordáink bevallják
Kurta kis adóink
Hiába is fejnének
Rángathatják a kínt

Egy szobányi fűtés
Kész is az egyenleg
Az egész család is majd
Egyetlen sírba tér meg

"Ha előrelátó csecsemő lettél volna,
Felkötöd magad a köldökzsinórodra!"
Vagy agy helyett bőrt, vastagat húzni fel,
Mi versenghet acéllemezekkel,
Nem lehet ded más, csak szolga,
(Ki megurashodik, lelkét adja)
Minthogy bölcsőn örök korlát,
Nem szülnek mást, csak rabigát;
Én a fél elmémen túladnék,
- Mivégre az, hogy bántsák, sértsék? -
Csak lennék egy kissé durvább,
Min rágcsálhat, nem fog a világ!
A cseperedés leckével jár:
Az életünk pindur, parány,
Jó megoldásnak - bölcsőhalál,
Mert mire a fejünk benő,
Az elkövetett vissza nem nő,
Már ha benő egyáltalán,
Köldökzsinór, annyi ballaszt, vám,
Vergődhetünk, magával ránt.
Itt iszom a kávémat,
És közben lennék hulla csak,
Annyi benne a keserv,
Zaccból levő működési elv.
Túl sokat vagyok tévutakon,
Azt hiszem, hogy ráfoghatom,
Ennyi ember nem lehet hibás,
Magam vagyok ludas, nem más,
Tényleg vonz nemlét békéje,
Nagy igazság rejlik benne.
Szúr a lét villára embert,
Iszik hozzá könnyből tengert,
Pont egy ilyen kellene?
Röpke a boldogság perce!
Felnövünk, ragadunk benne,
Mint kényszerevők övmérete...

-Az idézet Müller Péter Sziámi egyik számából való.

Sárga lámpa ködfényt szitál,
Göröngy-árok nem akadály,
Jövök haza, kölcsönöztem,
"Magad uram, ha szolgád nincsen",
Éjjel, mert így otthon leltem
Adósom, ki került engem,
Csörög zsebemben az apró,
Már nem behajtanivaló,
A holdvilág momentumot lop,
Több tennivaló nem adatott,
Kies a kicsi főutcán,
A szél se fúj, semmi se bánt.

Komótos lépteim veszem,
A dohánypászmát eregetem,
Az egyik padon feldereng,
Hölgy ül, nem csal a szemem,
Haja csillog, ruhája sötét,
Bűvkörébe vonja az éjt,
És bár legyen ágyam üres,
Odalépni szoktam volt rest,
Most mégis hajtott valami,
Mint borjút a tagló halni,
Szólt az ösztön hívó szava,
Tüzet kértem, bár rá volt gyújtva.

Pofátlanul eredeti...
S ibolya szemét rám mereszti,
Mintha várt volna valakit,
Ki már sohase érkezik,
Említem, késő az óra,
Romantikus randevúra,
Társaságom pótlék lehet,
Ha maga mellett helyet enged,
És ő annyira kegyteljes,
Mellette ember lehessek;
A vészriasztó későn szólt,
Valójában ő főpók volt.

Éjszakában vadász vámpír,
Az embereknek felette bír,
Kit szálain von és feszít,
Női volta tetézi e kínt,
Sorsa adott, szárazra szívni -
Uzsorás, ma meg fogsz halni,
Mondd, mi végre jársz az éjjel,
Mint tilosban lopva gengszter?
Most végső képnek agyad fogad
Két érzéki metszőfogat...

Csodálatos hogy a krumpli
Mely szegénynek létet jelenti
A földben el nem rothadó
Pedig az egy lassú kohó
Kaccsal keres vizeket
Dagad, mert a föld szeret
És hogy olcsón jóllakhass
Tányérodra bőven rak
Vodka alapanyag
Krumpliegyetemesség
Mindig gazdag választék
Eszik-isszák szanaszét

Beszélek tehát vagyok -
Nem beszélek, s meghalok?
Érdemeink a hang kiöli,
Annak jut, ki nem érdemli.

A légynek fején ezer szeme
Mégse elég kiutat meglelje
Csak a szart azt dolgozza fel
Nem repülhet nehéz fejjel
Ő ingyen dobja az életét
Csak legyen zaba és sok kis légy
Evolúciós csúcs: lelketlenség
Míg számoljuk fején szemét
Szépen megrohad az ebéd

Az élet pedig nem csupa ász
Mondhatom mert rossz az osztás
Szorongathatsz bármennyire
Utsó kör: halál söpri be
Ja, hogy te jó ember volnál?
Magadéhoz könnyű, humán
Inkább legyél ügyes, eszes
Mintha nem lennék úgy szeress

Kóros hanghallás
(Démonaimhoz)

Még ha olyan gonosz is
Remélem meglel az öröm
Hogy kiszúrhattál velem
És folyton rémüldözöm

Büntetlenül osztod
A birkaeszű szókat
Istenre se hallgatnak
Így felfaltad a nyájat

Körbeül a sok kritika
Fikából ad ennem
Hamisan csodálkoznak
Mért leszek tönkrébben

Veszekszem csak veled
Hogy nem lehetsz való
A kisszerű, a retek
Csak hallucináció

Ki se lépek az ajtón
Jól tudom mi jöhet
A veretéses vélemény
Hova megyek, követ

Sehogyan se voltam jó
Hogy meglegyen az adag
Képes vagy hazudni, így
Eltartattasd magad

Önmagát építi a
Gyilkos kártyavár
Halálommal összedől
De addig senki se vár

Orvos, ismerős állítja
Ez nem lehet az igaz
Hát beveszem a gyógyszerem
Legyen nekik vigasz.