vírusok

Vers
awsen•  2019. július 26. 04:52

Itt nyugszik

A mű szerzője Ádám,

Erre rájöhetsz tán,

Minden sora ordít,

Ahol lapra rondít.

 

Kövesd hát az útját,

Ha bírod a szuflát,

Ha kell az aranynugát,

Mosnod kell a pudvát.

 

Kiderülhet hogy ő

Nem szimulál, költő,

Itt nyugszik a sírban,

Úgy látszik hogy elvan.

awsen•  2019. április 14. 10:47

Rendetlen

Nem a bűn rossz, hanem a
túl nyilvánvaló ember,
Egyetlen vétek az,
Hogy jót tenni már közhely.

A világ tégelyében
a füstös szín a nyerő,
Jó ha meg van mételyezve,
Vér is kell, meg velő.

Kővel hajigáltak rég,
Ma megkövetnek szóval,
Istennek meg dicsőség,
Amért nem ver bottal!

Kollektív büntetés.
Hol a világ vége?
Hátakon mászkálunk,
Nem pedig az égre.

Mit ér a papír, a toll,
Mely hiába szónokol,
Vágnivaló szavainkból
tele van az akol.

Végül úgyis minden
a nihilbe fárad,
Hadd éljen még egyszer
a szentséges útálat!

Napfényben is rémként vacog,
Mert odáig lett verve,
A múzsa vérzik, meg a létjog,
Mikor lesz már vége?

awsen•  2019. március 11. 12:50

Utolsó darabig

Rövid hajjal pediglen nehéz verset írni, 
Faragatlan egyen-arcot a múzsa szégyelli. 
Gyertyalángban fürdve nem látják a kínom, 
Kávét ivva reszketek, mert jő az ákombákom. 

Felhasználom, mit hagytak az alvó írótársak, 
Én is hagyok morzsákat, talán folytatásnak. 
Mire a nap fölkel, testem félájultan fetreng, 
Mentő visz a zártosztályra, vagy túlélem, vagy nem. 

Épületes vagyok: mivel nehéz ez az élet, 
Megfogom a kezed, hogyha balra téved. 
Bár pirulákat szedek, renyhe segítséggel, 
Ha behalok is leszek, hogy ne essél már széjjel.

awsen•  2019. január 25. 02:43

Villanás

Sütöget a nap, de baj van,
Valahogy oly árnyéktalan
ahogyan a betont üti,
Vagy a valóság fagyott ki?

Hiányzik egy jó darab rész,
Onnan pislog rám a nemlét,
Minden tiszta, mégis szemcsés,
Levettek egy látó-lencsét.

Talán dél van, talán este,
Szemem a hibát nem lelte,
Lehet félkész volt a világ
mikor elértem az utcát...

awsen•  2019. január 10. 08:54

Embertél

Be szép ez a téli táj,
Hó egyenlített utcák,
Jó neki hogy nem sózzák,
Végre fehér az ország.

Fehér ország, fehér kéz,
Kesztyűn szárad csak a vér,
Lényeg el van kotorva a
csillagösvény, hadak útja.

Kinek csupasz, kinek jég,
Ki otthon, ki kint egyként
várja-lesi szanaszét:
meddig tart az embertél?

Holle anyó dunnát ver,
Érdektelen, ahogy kell,
S befed mindent már a hó,
Valakiknek úgy a jó...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom