vírusok

Tán, mert nekem így jó,
Azért vagyok kóros,
Rokkantott hanghalló.
Szeretek lustulni,
Ha számban megannyi
Tej indul alvadni,
A segély nem elég
Éhhalálhoz se még,
Csekély ellenérték;
Nyilván kérvényeztem,
A bíró előtt fent,
Unva józan eszem.



Elnézést, ha megbántottam valakit,
Hogy megnemértés indulatát szültem,
A világban oly sok a keserű, hogy itt
Nehéz jószándékot látni bárkiben.
A sötét kor építi korlátait,
Siket a fül, csak hogy érvényt szerezzen -
A mai világban a sérelmek segítik
Hogy majd letudják az embert odabenn,
Ez nem döntés csak szükségszerű, egy hit,
Hit, hogy nem jár több itt neked meg nekem.



Tükörtojás egy univerzum közepén,
Lakmároz csillagrendszernyi egysejtűként,
A matek szerint fizikai képtelenség,
Térugró embert, tudós kudarcot emészt:
Remeg a hártya, nyálka, behálóz a nyákja,
Hogyha végzett, a lélek se menekül, hiába,
Messze az isten, hova reinkarnálódna -
Fehér, sárga lesz abszolút igazsága.

Dideregni jó
Fázzon gaz és minden szent
Elvetélapó

Időnk elcsorog
Akaratlan hömpölyög
Mégkocka nyár volt

Neked minden lett
A sok hulla tiszteleg
Beállsz a sorba

Mi a szégyen mi
Csak önbizalmatlanság
S bűntudat lagzi

Semmiség minden
A mozijegyet tedd el
Vagy mit csempészel

Van mindenre szer
Csupán az élet örök
Akupunktúra

Báj és kellögem
Muzsika éj hülemény
Jobbat keressél

Most osztják a lapom
Ezt még megnézem
Soha-de-soha többé
Elúszott a pénzem
Csupa hatost húztak
Talán a ruletten
Mért nem tetszett szólni
Önvágóhídra leltem

Nincs nő nincs sírás
Hosszabbak a napok
A tárca teli hassal
Nem kritizál ragyog
Szánombánom ám nagyon
Szoknyás lidérc alakok
Toxikológiailag én
Menthetetlen vagyok

Itt ülök és írok
Sok sületlenséget
Kihűlt kávé a jutalmam
Neked pedig rímek
Remélem a demencia
Távoli vendég lesz
Hogyha majd bekopog már
Megörökített a poet

Gold Brasero Classic
Börtönben a rangsor
Hogyha rezsót szerzel
A finánc is hajbókol
Egészen addig míg
Valaki bekóstol

Van mit elnyomnia
Mindenféle kényszernek
A tükör csak hazudik
Egyre jobb de tényleg
Mielőtt végleg kialszik
Egyet szikráznak a fények

Nyulat ígért vadász ajtaja
Ugyanitt luxusszőrme eladó
Nem sejtették akkoriban
Mi volt a fő puskáravaló
Nyúl helyett macska pörköltbe
Merthogy jött egy rendelet
Túl sok a kóbor cica íme
Így lett ő a menüett

Finom hölgy a Magdolna
Szereti a négert
El is ment Afrikába
Kitegye a tételt
Bámulatos idomok
Legalább főzni se kell
Nem így képzelte hogy
Ő adja az ételt
Kiették a nadrágból
A falu megebédelt

Favilla fakanál kőtányér
Meghaloka meghaloka babámér'
Amíg lehet éhes szem legel
Majd böfögésfing veszekvéssel
A fűszerezés nem sokra elég
Csak az örök vadászigény

magától dörmögő
önmagát dörgölő
csirpaszőrmedvény

lompos vagyok ténfergek
valós vagy vélt űzletnek
az aprót csak tartsad meg
jó hogy nem makkanok meg

elvileg nincsen pokol
a pap hiába szónokol
persely örök éhes szája
mutatványt kíván magába

csihodjál asszony
hosszú volt a nap
amennyiben éhem marad
anyósnak beárullak
ő tömény jóindulat

az egyik lábam itt
a másik meg ott
egyszer vagyunk fiatal
máskor meg kopp

vedd be az gyógyszert
ne legyél már blőd
ne vidd tovább ezt a gént
soha ne legyen nőd
veled kell legyen zárva e sors
így méltó a végére pont

verem otthon a gépet
ülő texter vagyok
a múlt unalmában
félszeget faragott
játszadoznék véled
pár kattintás az élet

a vers ábrázolat
egy kívánság mutatni
képeknek szókeret lakat
hol ördögi angyali