vírusok

Kórtörténeti összefoglaló
Mind szidás a jó szó
Vegyük például milyen szép idő van
Hogy rohadna rád a rosseb valójában
Az ember úszkál őslevesben
Az a sziget ha egy pofon lebben
Ha érzed ahogy elhúz a villamos
És szikrákat szórsz látva e koszt
Addig csak a fásultság oszt és szoroz
És a mindennapi küzdelmeket
A sátán gyümölcse koronázza meg
Mert ez a nagy magyar helyzet
Ide az ember halni tér meg
Nem? De. Kihal belőlünk a gyermek
S csak sajog az oxigén nevű méreg
Én fizetek hogy összébb lehessek
Tudva: egy csettintés odafent az élet
Nem Olimposzi farkaslakoma
Csak duma duma duma
Úgy nem mennék de sehova
Életre ítél mindenkit fekete Jehova
Olyan dirigál kinek nem volt soha apja

Meg tudsz bocsátani nekem?
Azokért amiket elkövettem?
Vagy dúl beléndek örök harag,
Hol véget érek én, és kezdődik magad?

Tudom, manapság nagy szó,
Hogy sír a bohóc, s nem látható,
Megengedhetjük-e magunknak,
S meddig, a szívtájéki fagyokat?

Meg kéne pedig, vannak szakállas nyilak,
És én tudom, hogy a tűk sorsára vágynak,
Mert nem varrnak, gonosz bűbájt szállítanak,
Nincs erre sánc, s örvend az útálat.

Meg tudsz bocsátani nekem,
Azokért is, mit el se követtem,
Látod-e bennem az embert,
A botort, ki hozzád szólni is mert?

Legyél örök, legyél harag,
Én már nem kutatok indokokat,
Tudom megannyi tüskéket hajt,
Megyek magamtól, csak na. Bocsánat!

Insomnia

Betorzul a valóság fala
Véres szemmel számontartva
Pókhálók a plafonon
Várják velem elalszom
Jólesne de nem lesz meg
Szép színes foltos látlelet
Az élet túl helyes lenne
Ám ébrenlét kávésbögre


Elalvás előtt

Nyomja fekvő lényedet
Pozíciót válthatsz
De csak ott marad veled
Idegentest ballaszt
Párnán puha lélegzet
Álom karja bársonykarom
A napnak szent vége
Nem hajtás nyugodalom
Szükséges hát vedd be
A világ bajára alszunk


A politikushoz

Ennek képzelted magad
A paplan alá bújva,
Baltásgyilkos nagynak,
Gyerekként is ezt álmodtad?


Alvásmegvonás

Kínzás, méghozzá kínai,
Selymes sötét csönd helyett,
Zajra, fényre, rémálomra hagyni
Egy amúgy is szűk menüettet.
Ha már az alvás alkalmi,
Az ébren legyen édesebb,
Nem lehet többet kiszorítani,
Ha ez alapprogram sem megy...

Tán, mert nekem így jó,
Azért vagyok kóros,
Rokkantott hanghalló.
Szeretek lustulni,
Ha számban megannyi
Tej indul alvadni,
A segély nem elég
Éhhalálhoz se még,
Csekély ellenérték;
Nyilván kérvényeztem,
A bíró előtt fent,
Unva józan eszem.



Elnézést, ha megbántottam valakit,
Hogy megnemértés indulatát szültem,
A világban oly sok a keserű, hogy itt
Nehéz jószándékot látni bárkiben.
A sötét kor építi korlátait,
Siket a fül, csak hogy érvényt szerezzen -
A mai világban a sérelmek segítik
Hogy majd letudják az embert odabenn,
Ez nem döntés csak szükségszerű, egy hit,
Hit, hogy nem jár több itt neked meg nekem.



Tükörtojás egy univerzum közepén,
Lakmároz csillagrendszernyi egysejtűként,
A matek szerint fizikai képtelenség,
Térugró embert, tudós kudarcot emészt:
Remeg a hártya, nyálka, behálóz a nyákja,
Hogyha végzett, a lélek se menekül, hiába,
Messze az isten, hova reinkarnálódna -
Fehér, sárga lesz abszolút igazsága.

Dideregni jó
Fázzon gaz és minden szent
Elvetélapó

Időnk elcsorog
Akaratlan hömpölyög
Mégkocka nyár volt

Neked minden lett
A sok hulla tiszteleg
Beállsz a sorba

Mi a szégyen mi
Csak önbizalmatlanság
S bűntudat lagzi

Semmiség minden
A mozijegyet tedd el
Vagy mit csempészel

Van mindenre szer
Csupán az élet örök
Akupunktúra

Báj és kellögem
Muzsika éj hülemény
Jobbat keressél