vírusok

Szívügy

A tennivaló is elfogy,
Leül a por, alszik a rongy,
Az egyén nem hiszi el, hogy
Nincs többé semmi gond.

És más gondját-baját 
Is magára veszi,
Ne legyen punnyadás,
Lelkét teszi ki.

Mert zörög odabent az a
Ketyegő, hogy még érdemes
Ha más nem is, a munkája;
A naplopó teheti, helyes.

***

Problematika

Nincs borravaló,
Visszajön a gond,
Marad csak gyarló,
És egyre több gyom.

Elfáradnak olyan sokan,
A tennivaló nem kevés,
A pár hű lelke fakul,
Jólesne az az öntözés.

Söprés, te punnyadás,
Ne végy erőt tovább,
Ne egy végezze dolgát,
Mi többszemélyre jár!

Hálásan csillog a munkánk,
Az, hogy nem esik szanaszét,
Bekeríti tett a hiányt,
S nem szúrják az ember szemét.

Megfáradtnak jólesik mind
A kevés kényelem s pompa,
A kérges tenyér ma viszont
Még joggal lehet goromba...

Felkattintva kelés után
Párat pislákol a világ,
És mielőtt felkapcsolna,
Bogarak rajzanak tova,
Vissza falba, szekrény aljba,

Otthagynak egy embercsapdát:
Dzsoint, whisky, playboy újság,
Hogy ne tegyünk semmi csodát,
Rétegzik a koszt csupán ránk.

Enyészet kell és korhadás,
Hogy tenyésszen penészvirág,
De ne ma legyen, ne holnap,
A föld kis örököseit
amíg lehet pusztítsad!