vírusok

Nem roppanni bele,
Feladni nem lehet,
Megy az élet tovább,
Vonszold magad után
Ólmozott koporsóját,
És ne nézz mások iránt,
Teher nélkül ki a lomhább?

Más kettébe roppanna,
Választott Isten kardja
Hát téged, erényed
Hogy átvészeled,
Minden napnak sara
Ne száradjon patyolatba;
Bárcsak lenne lenyomata,

Ám összes papírja fletni,
Rokkant, nyomorék, csöki,
A rossz szó utoléri,
S a kevés segély meg nem éri,
Mert itt a sok proli feléli.

Meg a számos mellékhatás,
Kezelik csak, nem gyógyítják.
Akad, aki választ halált -
Te légy hű, míg tart a világ,
Siralomföldből mennyország,
"Utolsóból első", ahogy írták.

Nincs bocsánat

Engem ne veregessen az olyan vállon, 
Ki azért élt eddig, hogy halálba utáljon, 
Ne legyen inkább egyetlen barátom, 
Csak farkas ne uralkodjék a nyájon, 
Nem áll jól a pásztorgúnya az éhes ártányon. 

Amúgy is mindegy. Egy rabot, de 
nem önmagamat ismerted meg, 
És ha bíztatólag rámteszed a kezed, 
Saját munkád gyümölcsét éljenzed te 
bennem, s véled: minden elfelejtetett; 
Ám valójában jogomban áll minden csepp gyűlölet!