vírusok
KritikaKárhozottak ősapáink
Mintha csak holmi időt utaztam volna,
Annyira nem illek bele ebbe az újkorba,
Régen láttam értelmet meg összhangot,
Most egy elnyomott kisebbség vagyok,
Fehérnek, kereszténynek, heterónak lenni:
Hátrányos helyzetű lettem, pontosan ezt jelenti.
Az internet, a tévé, a rádió
Néha műsort is ad, amúgy reklámorientáció,
És nyomják belénk a bűntudatot
Akiket nem nevezhetünk néven, azok,
Feladni könnyebb, egy kilóméterrel arrébb nem ismernek,
Soha elvekhez ragaszkodni és elfogadni büszkén vereséget,
Látom hiba volt könyvekkel inhalálni az ideát magamba,
A plakátra alapozni sokkal jobb lett volna,
Aduász, hab a tortán egy kis korrupt politikus-képzőóra.
Azt látjuk, a cicoma a praktikus elé van rangsorolva,
De hova tűnt a lovagiasság dísze, hol a romantika,
Hol a nemi szerep kőbe vésve, gyermek-anya-apa?
A férfiak konytot hordanak, a szakállukat tépik,
Úgy elsírják maguk, mintha várnák, vállon veregetik,
A nők mind nadrágban, e fogalom némire átvitt,
Testfelületet mindenhol, szoknyát látni alig,
A nemek cserélik folyton egymás ruhátárait,
És mind azt szajkózza nem találni rendes párt itt,
De hogy, ha ki van porciózva az a kevés szeretet-adag?
Húspiacra való rögtön minden mutatósabb darab,
Amint tizen-alig éves lesz, a szűzhártya átszakad,
És a szex egy fizetőeszköz lett mint olyan,
A maszturbálás után pótlék. Családalapítás, ugyan,
Én vagyok a hülye hogy erre is gondoltam,
- Ne ő legyen egyszem gyerek saját világában? -
Hogy régen a homoszexualitás betegség volt,
Vagy legalábbis misztérium, mit mindenki jól titkolt,
Meg hol a gát mindenre, ami anno volt szégyenfolt,
Ma pedig csak megnyilvánulás - elnyomni nem javasolt,
Alig kapunk információt az mellé, hogy tulipiros boldog
Világ van, nem történik, csak a rosszal rossz dolgok,
Közben fókuszba illő esetek folynak mindegyre, az mindegy,
Mert ha megvan a saját kis élete, mindegyik tovasiet,
Amíg van nájkicipő nem számít a koszban úszó ház,
Vagy eleve hogy a világban égi lajtorját jár már a tartozás,
Elnyomja a panaszt az a hasznos gyógyszer:
Ki lemarad kimarad, és ki segítene, nem mer,
Mert jóemberkedik, mert balek, vagy megver -
Ha verbálisan is - a jótékonyság közhely!
Én nem ilyennek álmodtalak, becsukom az ablakot,
Róma óta hanyatlunk, ez egy ilyen mostoha állapot...
Hogy hibás lennék?
Szokatlan lehet ez neked.
Más is hord igaz terheket,
Dehogy így hozott a gólya?
Hogy ráért, már az is óda!
Ha azt szűrted le belőle,
Miért kéne más elismerése?
Nincs szükségem alamizsnára,
Terhelt vagyok, nem ostoba.
Legalább sérült önképem -
Remélem hogy segítettem,
Mai hiba jobb, mint holnap púzok,
Hogy szép napod legyen, majd húzok?
Pikk, treff, szív, vagy káró,
Azért hogy te nyerj, konklúzió,
Valaki rövidet kellett, hogy kapjon,
S ha tetszik, röhögj az igásbarmon,
Vagy a betegen, ki erős lehetne,
Míg isztok, egészségetekre!
(Hogy hibás lennék? Azt hiszem.
De isten így döntött, ezért élem
Esélytelen életem, úgy-ahogy,
Bár eléggé fogvacog.)
Három kisebb vírus
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Szörnynek látni
Nem a zsánered valami,
- Vagy csak nem tudod elfogadni
Hogy mindennap szembejön -
Frásztörés a köbgyökön,
Van úgy, hogy egy egész faj
Hogy marad s nem elköszön?
Hogy tud valaki lélegezni,
Hiába a gyűlöletözön?
Csak azért szörnynek látni,
Mert kóros vagy és dölyfös,
A fenevad mez függést okoz,
De neked sem lesz előnyös;
Értsd meg kérlek hát minket,
Te faragtad e világképet,
Nem is hiszed mennyire...
Sanyarog a lelkibéke,
S drog lett a más megvetése,
Akár férfi - akár szomszéd,
Beborított már az árnyék,
Most már az is csak szemét,
Ki nem eteti e vak pitét,
Nézd: mást csak úgy elfogadsz,
(Mint kutyán a lógó f*szt)
De ha az egyén meztelen -
Az ego megterít, szívem.
***
Súrlódás
Súlyos konfrontáció érhetett
Tudom nehéz fát lelt a fejszéd
De hogyha innen most lelépsz
Ki érti meg a pillanat hevét
Ez a te egyedi mérőórád
Csak ha igyekszünk a világ úgy ád
Ne vond meg magadtól ceremóniád
Az ember nem kopik mint a tárgy
***
Ars
Nézz már végig magadon, Ádámbaszki,
Rég meg kellett volna dögölnöd,
Siralmas, ahogyan te vergődsz,
S soha le nem telő börtönöd!
Visszhangzik ez éterben, hogy fáj,
Kinek jó zörgető halálimád?
Az istennek kizárt, takarmánynak lát,
És mit vársz - talán valami medált?
Vesztesnek kuss van, betegnek ágy,
Te szerencsétlen, nyúlnál ki már...!
1-2hónapos vers, közben én is Rhinovírusos lettem, ennek aktualitására :D
Önkény
Tudom: így van kitalálva,
Vak tyúk is talál szemet,
A selejtet bennem
Nem is kell keresned.
Nincsen rajta lepel,
Ott van azt` jónapot,
Folytassad csak, hogyha
Ettől jobb a napod!
Meg van ásva sírom,
Asszed tényleg érdekel?
Ha eljön a halálom,
Majd az lesz, mi felemel.
Éhezik a bántó szándék,
- Miért vagyok köztetek? -
Gondozzátok egyedül
Ez untig vásott kölketek.
Nekem is lenne kérdésem,
Vendégségbe így mész -
Megkeresed mi gonosz, rossz,
És már tartásod kötelesség?
Nincsen isten többé
Hogyha hiba akad,
Belakmározol is,
Kiszolgálod magad...
(Csak a kivagyiság ellenére
Az egész környék rohad!)
Korhely(pipacs)
Láthatólag hajnalodik,
A pipacs száz határt átölel,
Az emberi természet épp burjánzik,
Nem ismerve önnön korlátait.
Mennyivel jobb lenne, ha a korhely
Csak egy levesnév lenne,
De ez a világ kitermeli,
Hogy ma minden látszat benne,
Csak tudatmódosítással lehet bírni;
Korhely lesz aki szeresse...
Hagyjátok a virágokat szerte,
Nem letépve, de ültetve,
Mintha olyan nehéz volna,
Nem mint egy testrész hiányozna,
Megmaradni a viharban fent, s nem alja,
Közösséget felvállalva,
Nem karám, nem hárem, utópia!
A pipacs sírkorunkban is kihajt,
A földnek van jövője másnap,
Részvétlen a csontokon -
Minek minket sajnáljon?
A büntetést elviselni kell:
Nem megúszni mindenáron,
Így kéne, hogy javára váljon;
- Erre a korra ráébresszen -
Minek is lepcseskedem?
A jövőnk most úszik le a garaton,
Dühből, dacból többet ivva...