vírusok

Mintha csak holmi időt utaztam volna,
Annyira nem illek bele ebbe az újkorba,
Régen láttam értelmet meg összhangot,
Most egy elnyomott kisebbség vagyok,
Fehérnek, kereszténynek, heterónak lenni:
Hátrányos helyzetű lettem, pontosan ezt jelenti.
Az internet, a tévé, a rádió
Néha műsort is ad, amúgy reklámorientáció,
És nyomják belénk a bűntudatot
Akiket nem nevezhetünk néven, azok,
Feladni könnyebb, egy kilóméterrel arrébb nem ismernek,
Soha elvekhez ragaszkodni és elfogadni büszkén vereséget,
Látom hiba volt könyvekkel inhalálni az ideát magamba,
A plakátra alapozni sokkal jobb lett volna,
Aduász, hab a tortán egy kis korrupt politikus-képzőóra.
Azt látjuk, a cicoma a praktikus elé van rangsorolva,
De hova tűnt a lovagiasság dísze, hol a romantika,
Hol a nemi szerep kőbe vésve, gyermek-anya-apa?
A férfiak konytot hordanak, a szakállukat tépik,
Úgy elsírják maguk, mintha várnák, vállon veregetik,
A nők mind nadrágban, e fogalom némire átvitt,
Testfelületet mindenhol, szoknyát látni alig,
A nemek cserélik folyton egymás ruhátárait,
És mind azt szajkózza nem találni rendes párt itt,
De hogy, ha ki van porciózva az a kevés szeretet-adag?
Húspiacra való rögtön minden mutatósabb darab,
Amint tizen-alig éves lesz, a szűzhártya átszakad,
És a szex egy fizetőeszköz lett mint olyan,
A maszturbálás után pótlék. Családalapítás, ugyan,
Én vagyok a hülye hogy erre is gondoltam,
- Ne ő legyen egyszem gyerek saját világában? -
Hogy régen a homoszexualitás betegség volt,
Vagy legalábbis misztérium, mit mindenki jól titkolt,
Meg hol a gát mindenre, ami anno volt szégyenfolt,
Ma pedig csak megnyilvánulás - elnyomni nem javasolt,
Alig kapunk információt az mellé, hogy tulipiros boldog
Világ van, nem történik, csak a rosszal rossz dolgok,
Közben fókuszba illő esetek folynak mindegyre, az mindegy,
Mert ha megvan a saját kis élete, mindegyik tovasiet,
Amíg van nájkicipő nem számít a koszban úszó ház,
Vagy eleve hogy a világban égi lajtorját jár már a tartozás,
Elnyomja a panaszt az a hasznos gyógyszer:
Ki lemarad kimarad, és ki segítene, nem mer,
Mert jóemberkedik, mert balek, vagy megver -
Ha verbálisan is - a jótékonyság közhely!
Én nem ilyennek álmodtalak, becsukom az ablakot,
Róma óta hanyatlunk, ez egy ilyen mostoha állapot...

Szokatlan lehet ez neked.
Más is hord igaz terheket,
Dehogy így hozott a gólya?
Hogy ráért, már az is óda!

Ha azt szűrted le belőle,
Miért kéne más elismerése?
Nincs szükségem alamizsnára,
Terhelt vagyok, nem ostoba.

Legalább sérült önképem -
Remélem hogy segítettem,
Mai hiba jobb, mint holnap púzok,
Hogy szép napod legyen, majd húzok?

Pikk, treff, szív, vagy káró,
Azért hogy te nyerj, konklúzió,
Valaki rövidet kellett, hogy kapjon,
S ha tetszik, röhögj az igásbarmon,
Vagy a betegen, ki erős lehetne,
Míg isztok, egészségetekre!

(Hogy hibás lennék? Azt hiszem.
De isten így döntött, ezért élem
Esélytelen életem, úgy-ahogy,
Bár eléggé fogvacog.)

Szörnynek látni

Nem a zsánered valami,
- Vagy csak nem tudod elfogadni
Hogy mindennap szembejön -
Frásztörés a köbgyökön,
Van úgy, hogy egy egész faj
Hogy marad s nem elköszön?
Hogy tud valaki lélegezni,
Hiába a gyűlöletözön?
Csak azért szörnynek látni,
Mert kóros vagy és dölyfös,
A fenevad mez függést okoz,
De neked sem lesz előnyös;
Értsd meg kérlek hát minket,
Te faragtad e világképet,
Nem is hiszed mennyire...
Sanyarog a lelkibéke,
S drog lett a más megvetése,
Akár férfi - akár szomszéd,
Beborított már az árnyék,
Most már az is csak szemét,
Ki nem eteti e vak pitét,
Nézd: mást csak úgy elfogadsz,
(Mint kutyán a lógó f*szt)
De ha az egyén meztelen -
Az ego megterít, szívem.
***

Súrlódás

Súlyos konfrontáció érhetett
Tudom nehéz fát lelt a fejszéd
De hogyha innen most lelépsz
Ki érti meg a pillanat hevét
Ez a te egyedi mérőórád
Csak ha igyekszünk a világ úgy ád
Ne vond meg magadtól ceremóniád
Az ember nem kopik mint a tárgy
***

Ars

Nézz már végig magadon, Ádámbaszki,
Rég meg kellett volna dögölnöd,
Siralmas, ahogyan te vergődsz,
S soha le nem telő börtönöd!
Visszhangzik ez éterben, hogy fáj,
Kinek jó zörgető halálimád?
Az istennek kizárt, takarmánynak lát,
És mit vársz - talán valami medált?
Vesztesnek kuss van, betegnek ágy,
Te szerencsétlen, nyúlnál ki már...!

1-2hónapos vers, közben én is Rhinovírusos lettem, ennek aktualitására :D

Tudom: így van kitalálva,
Vak tyúk is talál szemet,
A selejtet bennem
Nem is kell keresned.

Nincsen rajta lepel,
Ott van azt` jónapot,
Folytassad csak, hogyha
Ettől jobb a napod!

Meg van ásva sírom,
Asszed tényleg érdekel?
Ha eljön a halálom,
Majd az lesz, mi felemel.

Éhezik a bántó szándék,
- Miért vagyok köztetek? -
Gondozzátok egyedül
Ez untig vásott kölketek.

Nekem is lenne kérdésem,
Vendégségbe így mész -
Megkeresed mi gonosz, rossz,
És már tartásod kötelesség?

Nincsen isten többé
Hogyha hiba akad,
Belakmározol is,
Kiszolgálod magad...
(Csak a kivagyiság ellenére
Az egész környék rohad!)

Láthatólag hajnalodik,
A pipacs száz határt átölel,
Az emberi természet épp burjánzik,
Nem ismerve önnön korlátait.
Mennyivel jobb lenne, ha a korhely
Csak egy levesnév lenne,
De ez a világ kitermeli,
Hogy ma minden látszat benne,
Csak tudatmódosítással lehet bírni;
Korhely lesz aki szeresse...

Hagyjátok a virágokat szerte,
Nem letépve, de ültetve,
Mintha olyan nehéz volna,
Nem mint egy testrész hiányozna,
Megmaradni a viharban fent, s nem alja,
Közösséget felvállalva,
Nem karám, nem hárem, utópia!
A pipacs sírkorunkban is kihajt,
A földnek van jövője másnap,
Részvétlen a csontokon -
Minek minket sajnáljon?

A büntetést elviselni kell:
Nem megúszni mindenáron,
Így kéne, hogy javára váljon;
- Erre a korra ráébresszen -
Minek is lepcseskedem?
A jövőnk most úszik le a garaton,
Dühből, dacból többet ivva...