vírusok
TörténelemCoremageddon
Háborúvilág
Füsttelt az ég, mi járhat arra,
Mi lehet az az istentelen marha,
Ki a fémbolygó körét zavarja,
Valami eszeveszett bátor fajta?
Úgy van itt ősidőktől fogva:
Erre a halál gyors, és tiszta,
És gépkarom a hordozója'.
Mint olyan, nem kérdez, robbant,
Célpont minden fent vagy alant,
Sivítva bombáznak srapnelek,
Ha felugat végzethozó löveg;
Fémbe szállt lélek az úr,
Érzéketlen épít meg fúr,
Amikor nincs dobogó szív,
Az egész hely ím egyenszín.
Még a vér íze is tudván fémes,
Hát a háborúban álló gépnek,
Villámgyököt von rárontó ellen,
Túlélés négyzeten, planétaszinten,
Merthogy kell az nyersanyag,
A föld egy puszta bánya csak,
Nincs szövetséges, két acsar fél,
Eltörölni egymást: a végső cél!
A hatalom csúf árnyékában
Milyen remek élni itt,
Sok jó ember, csupa sikk!
És mivel nagy béke van,
Az inger meg bizonytalan,
Hát ugye nem evidens,
Miből lesz a dekadens?
Unalma csak furdalja,
Itt a kutya elásva.
Kihantol megszentelt földet,
Gyomlál epret, csalánt ültet,
Magába mar viszketés végett,
Sehogyan sincs neki nyugta,
Üresnek vélt tele gyomra,
Plusz a fajdorong is szorítja.
Ilyenkor kell kussba lenni,
Nincsen védve sehol senki,
Ki kirívó, radar keresi,
Készül már a büntetés,
Oknak elég, nem kérdés,
Túl sokat rozsdállt a kés.
Előkerül a rosszabbik én,
A fölényes, a megnemítélt,
Elpuhult rémkarja be szép,
Tönkrevág ha nem tud nyúlni,
Azután még büszkén kérdi,
Ügyes voltam, ugye, Papi?
Majd végelszámol, számot vet,
Plecsnit oszt, meg hátba ver,
Aludjon jó s rosszgyermek,
Az eredmény nyugtató,
Tányéron, nyilván való,
Meg minek hozzá matek,
Hiszen olyan nem lehet,
Hogy itt emberséget öltek
Szarvas patás ördög helyett...