vírusok

Kóros hanghallás
(Démonaimhoz)

Még ha olyan gonosz is
Remélem meglel az öröm
Hogy kiszúrhattál velem
És folyton rémüldözöm

Büntetlenül osztod
A birkaeszű szókat
Istenre se hallgatnak
Így felfaltad a nyájat

Körbeül a sok kritika
Fikából ad ennem
Hamisan csodálkoznak
Mért leszek tönkrébben

Veszekszem csak veled
Hogy nem lehetsz való
A kisszerű, a retek
Csak hallucináció

Ki se lépek az ajtón
Jól tudom mi jöhet
A veretéses vélemény
Hova megyek, követ

Sehogyan se voltam jó
Hogy meglegyen az adag
Képes vagy hazudni, így
Eltartattasd magad

Önmagát építi a
Gyilkos kártyavár
Halálommal összedől
De addig senki se vár

Orvos, ismerős állítja
Ez nem lehet az igaz
Hát beveszem a gyógyszerem
Legyen nekik vigasz.

Nem roppanni bele,
Feladni nem lehet,
Megy az élet tovább,
Vonszold magad után
Ólmozott koporsóját,
És ne nézz mások iránt,
Teher nélkül ki a lomhább?

Más kettébe roppanna,
Választott Isten kardja
Hát téged, erényed
Hogy átvészeled,
Minden napnak sara
Ne száradjon patyolatba;
Bárcsak lenne lenyomata,

Ám összes papírja fletni,
Rokkant, nyomorék, csöki,
A rossz szó utoléri,
S a kevés segély meg nem éri,
Mert itt a sok proli feléli.

Meg a számos mellékhatás,
Kezelik csak, nem gyógyítják.
Akad, aki választ halált -
Te légy hű, míg tart a világ,
Siralomföldből mennyország,
"Utolsóból első", ahogy írták.

Gondolkoztál már azon-e
Más játszi könnyű élete
Elhúz száguld melletted
Míg te húzod a beled
Minden lépés kínnal megy
Két előre, vissza egy

Balszerencse, kevés siker
Vad lecke tanpénzt ver el
Így jött ki ismét a lap
Éhbérednél több a jatt
Neked erre sose jutott
Nézed csak a kirakatot

Kérgesre verték hátad
Nem is bízol a jóban
Ha eljön is, csak késve
Nincs pardon, érd be vele
Sötét oldalán e létnek
Élve temet el az élet
És szőnyeg alá söpörnek

Terhek alatt roskadol
Havi egyszer jóllakol
Túlélés érdekében
Be kell érned ennyivel
Azért kaptál terheket
Hogy más élhessen életet
Vagy a föld igaz sója
Méreg ivó főszolga

Egy önzetlen ajándék a szépnek:
Szeretetből lett a lét meg,
Mily tiszta állat, s embergyermek,
Bármily morcos hajlít lelket!
Nem esz kölköt a farkas meg,
Nem ostoba. Csodálkozik egyet,
És versenyt fut a nyúllal, legyen
Amit a piciny bendőbe tegyen,
Amíg erős, visz haza szépen.
Az ember is azért mozgat hegyet
-Pedig önzeni arany élet-
Létrehozza a jót, a szépet,
Ha marad, bővül amit véd meg.
Amíg ép, ad a természet,
Hátha felkél még a beteg,
Csak sokféle a torz, a méreg,
Nehéz ezt jónak becézned.

Védernyő?

Aki meghalna újra jár,
Ki jólelke más helyen már,
A porhüvelye köztünk császkál,
Most még szelíd, most még barát,
Jobb ha tudod, rágja rácsát...
Az ember ím új nemezist gyárt,
Már soká kereste a saját baját,
Túl szűkössé vált a kaptár.

(Resident Evil utalás)