vírusok

Halandóság

Észlelted már korai dicsőségét reggel vajon madaraknak?
Dalol, csivitel, ő életben, és ismét felkelt a nap,
Ám végül a génekben az a bizonyos billentyű őt is eléri,
Csak az isten, ő lehet itt a hasznos, időtálló holmi,
Mi pedig a szívünket tesszük ki általában annak,
És közben örülünk, ha odaföntről inkább le se szarnak?

Mi szintén állig felfegyverkezve indulunk útnak,
Mert az utcán azért elég nagy a balsejtelem-adag,
Megölnek: lehet elütnek, vagy ránkeshet bármi,
Életbiztosítás az, ha volt gyerek, a szülők vonásai,
Nem? Ép személyt itt szinte alig találni,
Senki, csak a seregek ura ebben is a jani!

A násztáncunk hatalmas, míg a jutalma alig,
Talán szaporodunk, tán vegetálunk matuzsálem korig,
Lehet mire a fészek elkészül, a cerka fel sem áll,
Hát legyen istenfejűnek ebből hatszintes szakáll!
Mert ki a legjobb pasi? Kié a kockázat?
Istenem, istenem. Szarjál magadnak csapdákat...

A gép az olyan módi
Hogy nyersanyag kell neki
Egy működtető erő

A humán ebben hasonlít
Bemegy sok tápanyag is
És némi motiváció

Egy idő után ellenerőt lát
De megéri-e legyőzni a fizikát
Vagy csak késleltett vég

Viszont jólesik csinálni
Szívünk-lelkünk beleölni
És tessék a készített világ
Vagyis így kéne legalább

Egyszer voltak kicsik mind,
Elfújhatta szél, eleshettek, bármi
Ami akart, sebet ejthetett,
És lám hogy végül mennyivé lett:
A keltetőkamra puhasága,
Inkubátor, vagy szülő karja
Felnevelt annyi veterán elitet,
Kiknek még a lehetetlen is lehet...

Az alkotás ím csúcsra járatva,
A minőségteszt kipipálva,
Jő is transzcendensek sora;
Alul leledzik, ki legalja,
Variációképp szolga,
Az ügyesek nevetik,
Nem is zavar senkit,
Elrántják a létrát,
Megeszik a próbák.

Örök nulladik emelet,
Hiányos egy darab élet,
A reggelből esthajnal lett,
Még mindig ugyanaz a készlet,
Nem lehetne összerakni?
Kell maradjon, ahogy volt: pici...

Válogatott szavakkal dobálhatok
Falra hányt borsóra fojtódob
Ha nem vagyok korcsoportod
***
Meg se tapasztalta a létet
De már szeánszokat lép meg
Aztán sírás miért a bélyeg
***
Kistestű nőstény vagy
Bokorból bokorba rángatnak
Megélted mit mások akartak
Mindenki szörnyet kap
Épp nem tiltakozna csak
***
Megváltozni á nem
Ha kell adj nagy Isten
Addig alukálj a zsebben
Mindörökké Ámen
***
Komiszkenyér az ami jár
Ha vesszük az átlagpéldát
Sírsz hogy csak magyar vagy
Kukádból családok jóllaknak
A zabkását már nem eszed
Ezeréves eledeled
***
Minden város temetőre épül
A halott alant élő felül
Nem tiszta így elvegyesül
Szentségtelen közvetlenül
***
Ezek sem igazi dolgok
Téphetem a számat
Olyan könnyű lenni
Bíró a világnak
Van benne elég úr
Csak az szól kit kizártak
Kellemes is lehetett volna
Mint csók a halottnak.

Éj után a nappal jő,
Nem örök a nyári hő,
Sötét múlt, fényes jövő,
Relatív tárgy az idő,
Regébe elfáradó.
Ballada lesz rossz, a jó,
Patinát szed, alkuvó,
Egészséges funkció -
Így lesz a párna csaló.

Bár egy csupa halott szó,
A mesékben van való,
Legalábbis tudható,
Így az igaz, így a jó:
Buddha nemes, Krisna tud,
Ki ad, annak mindig jut,
Karácsonyra megkapjuk
Csillagteljes égboltot.

De jaj, mit fed e hályog!
A palota csupa vályog,
Csontszőnyeg közt patkányok,
Rémholdnak éhe tátog,
Nem pallos, csicskabillog
Faragja a világot,
Ki támasztná, elbukott,
Nem csoda az ital, drog,
Fejre húzott pokrócok.

A siralom elég ok
Szunyni hétből hét napot,
Éj után a nappal jő,
Addig szimuláció,
Ha mást nem, eljátszani
Hogy az élet nem talmi,
Hogy a sötét alkalmi,
Fehérben fog szárnyalni,
Mi meg történt, eposzi,
Hagyni kell csak, alvadni.