vírusok

A gép az olyan módi
Hogy nyersanyag kell neki
Egy működtető erő

A humán ebben hasonlít
Bemegy sok tápanyag is
És némi motiváció

Egy idő után ellenerőt lát
De megéri-e legyőzni a fizikát
Vagy csak késleltett vég

Viszont jólesik csinálni
Szívünk-lelkünk beleölni
És tessék a készített világ
Vagyis így kéne legalább

Egyszer voltak kicsik mind,
Elfújhatta szél, eleshettek, bármi
Ami akart, sebet ejthetett,
És lám hogy végül mennyivé lett:
A keltetőkamra puhasága,
Inkubátor, vagy szülő karja
Felnevelt annyi veterán elitet,
Kiknek még a lehetetlen is lehet...

Az alkotás ím csúcsra járatva,
A minőségteszt kipipálva,
Jő is transzcendensek sora;
Alul leledzik, ki legalja,
Variációképp szolga,
Az ügyesek nevetik,
Nem is zavar senkit,
Elrántják a létrát,
Megeszik a próbák.

Örök nulladik emelet,
Hiányos egy darab élet,
A reggelből esthajnal lett,
Még mindig ugyanaz a készlet,
Nem lehetne összerakni?
Kell maradjon, ahogy volt: pici...

Válogatott szavakkal dobálhatok
Falra hányt borsóra fojtódob
Ha nem vagyok korcsoportod
***
Meg se tapasztalta a létet
De már szeánszokat lép meg
Aztán sírás miért a bélyeg
***
Kistestű nőstény vagy
Bokorból bokorba rángatnak
Megélted mit mások akartak
Mindenki szörnyet kap
Épp nem tiltakozna csak
***
Megváltozni á nem
Ha kell adj nagy Isten
Addig alukálj a zsebben
Mindörökké Ámen
***
Komiszkenyér az ami jár
Ha vesszük az átlagpéldát
Sírsz hogy csak magyar vagy
Kukádból családok jóllaknak
A zabkását már nem eszed
Ezeréves eledeled
***
Minden város temetőre épül
A halott alant élő felül
Nem tiszta így elvegyesül
Szentségtelen közvetlenül
***
Ezek sem igazi dolgok
Téphetem a számat
Olyan könnyű lenni
Bíró a világnak
Van benne elég úr
Csak az szól kit kizártak
Kellemes is lehetett volna
Mint csók a halottnak.

Éj után a nappal jő,
Nem örök a nyári hő,
Sötét múlt, fényes jövő,
Relatív tárgy az idő,
Regébe elfáradó.
Ballada lesz rossz, a jó,
Patinát szed, alkuvó,
Egészséges funkció -
Így lesz a párna csaló.

Bár egy csupa halott szó,
A mesékben van való,
Legalábbis tudható,
Így az igaz, így a jó:
Buddha nemes, Krisna tud,
Ki ad, annak mindig jut,
Karácsonyra megkapjuk
Csillagteljes égboltot.

De jaj, mit fed e hályog!
A palota csupa vályog,
Csontszőnyeg közt patkányok,
Rémholdnak éhe tátog,
Nem pallos, csicskabillog
Faragja a világot,
Ki támasztná, elbukott,
Nem csoda az ital, drog,
Fejre húzott pokrócok.

A siralom elég ok
Szunyni hétből hét napot,
Éj után a nappal jő,
Addig szimuláció,
Ha mást nem, eljátszani
Hogy az élet nem talmi,
Hogy a sötét alkalmi,
Fehérben fog szárnyalni,
Mi meg történt, eposzi,
Hagyni kell csak, alvadni.

Erdők, mezők, völgyek, hegyek,
Hova mész hogyha nem leszek?
Ki fogja két renyhe kezed,
Ha megváltásod innen ered?
Fújnak kint a sarki szelek,
Esővel terhes év neked,
Vagy a nap ég hétágra,
Azért jók a fák árnya,
Együtt vagyunk erősek,
Ne pusztítsál engemet!

Megrázhatom magamat,
Te aprócska, puhány mag,
Nem leszek mindig higgadt,
De egyelőre légy szabad,
Ám tudd, hogy szemmel tartalak.
Belémvájt már a karma
E fajnak, így nyíl csipája,
Belém, ki az egészet tartja,
Ha megölném, ki sírna?
Terhemre vagy, állatka,
Ha felrázódnál, jó volna.