vírusok

Kelet felől nyugatra halad,
Szenvtelenül repül a nap,
És működteti az egész létet,
Nem kell sok, különben feléget;
Az árnyékot este, ahogy borul,
Uszályként húzza felúszó hold,
Méltón pihenhet a fáradt szem,
Miközben a molysereg kirebben.

Az ember alapból kiszolgált
S kiszolgáltatott, ahogy tanítják,
Folyton tör ki belőle az a sok dirib-darab,
Ami eszköz muszáj, kell legyen mindennap,
De hiánycikk. Mikor pedig hasznosulni kéne,
Így csupán a gátlás tör ki őbelőle.
Nem is tudja milyen a jólét,
Amíg nem nyúl szerhez a sok nép,
A született addikció így lesz aktív,
Amit sötétlett magában elme, meg szív.

Kiborul, majd az egész élet felborul,
- Mentség: a szerencsés szerhez nem nyúl -
Napból hold lesz, majd szénfekete égbolt,
Csak a kényszer nő; de egyre kisebb talizmán a folt,
Mely még normalizálná az elszabottat,
Azt a rohadt életet, s a kudarc is visszaballag,
És a borvitézes dallamok miután lecsengtek,
Vajon mi marad, a függés, a kudarc, az enyészet?
Nap és hold részvétlen, ahogy minden díszlet,
Örök szélmalomharc a juss, egy borult függőrészleg.

A csonthegyen és hamuvölgyeken túl,
A könnyóceán közepén valahol,
Nyúl egy konkurens nélküli kormányzat,
Messziről szép, élve picit más mesét ad:

Merthogy szükség törvényt bont,
Sikerrel telis teljhatalmú volt,
Megszavazták, papír van róla:
Hogy itt minden klappol vala.

Az hibás, kinek szemében szálka,
Életrevalók nem pusmognak róla -
Esetleg máshogy is mehetne,
A vulkán lásd, csak félig tele...

Mit fejez ki a szó: korrupció?
Tán csak van, akinek semmi se jó,
Megyeget a nagy egyetértés,
És elfoglal kenyérkeresés.

Nagy emberek, vörös posztó,
Minden szép, és minden jó,
Elhullik a férgese,
Ki marad, mi mást tehetne...

Van hogy egyest dobunk
Életünk legfontosabb percén,
Utána már tökmindegy, sőt
Bármit teszünk, örök pechkerék.
Lehetnek siker, vagyon, erő,
És minden lenne nyerő,
Ha egészségünk nincsen meg,
A mi napunk már el nem jő,
Fekszünk csak a földön,
Belénkrúg az élet:
- Ím ember voltál,
Lásd, mi maradt belőled!

Nem is látsz a kíntól,
Minden visszájára fordul,
A gyötrelem jelentkezik,
És többé meg nem gyógyul.
Nem akarod, de látható
Családodnak arcán,
Ahogy fájva emlegeti
Mindennapod harcát,
Elfelejtik lassacskán,
Hogy te ki is voltál.

Nem valami demokratikus
Az Istennek szent keze,
Akkor tud csak koncot dobni,
Amikor már nem kellene;
Minek nekünk áldás,
Szigszalag a létre,
Amikor már az is fáj, hogy
Kimenjek a térre?
Behallik a gyerekzsivaj,
A meghittség ásít,
Csak egyedül én érzem úgy,
Itt már semmi nem segít.

Kibírod-e vajon a rémálmot?
Ha szemed előtt veszíted el
Fele elméd, fele józanságod?
Rokkant nem lennél még pénzért se.
Ma se lesz jobb meg holnap se.
Pengeéles vágás a választóvonal,
Az élet tánc volt. Ma egy lépés
előre, kettőt jelent hátra.
Ha a fejedben nincs rend,
Akár Isten is számonkérhet,
Akkor sem tudsz virítani
Pusztán sebhelyeket.
Mondják: ilyen az élet.
Ki kell vinni a szemetet.

2019.08.16. egy mégsem-közölt vers

Csak kívülről ember

Talán volt személy, valaha,
Álmok futhatták át a programot,
Kevés az élethez, apja mondhatta,
És biz ehhez az élet igazolt,
Apja már holt - nem látja roskatag fiát,
Fordítva kéne, de hát nem kegyes a világ.

Csak kívülről ember, egy szemeteszsák,
A sav már feloldotta az élet zálogát,
Benső részeit csak valami műanyag tarthatja,
Ha hozzáér akárki, összeroskad alatta,
Ki kell dobni, többé nem jó semmire,
A léte csúfság, és rajta vegyiveszély jele.

Vagy reinkarnáció aljára csúszás -
Vagy szét lesz bontva alkatrészeire,
Lesz majd a dolgaiból valami entitás,
De nem lesz az már Ő ezek után sose;
Egy élet adatott, egy szuverenitás,
Szabályt szegett, és többé már senki más a hibás...