vírusok

Anya kérlek figyelj rám,
Készíts fel a jóra,
Én vagyok a legidősebb,
Az öcséimnek minta,
Ne csak őket tanítgasd,
Még nem vagyok elrontva!

Apa, engem csúfolnak,
Hogy zápos a lábam,
Zoknit vegyél, ne burgert,
Főleg ne titokban!
A tehetségem azért ütöd,
Mert nincs a nyomdokodban?

Gyerekpszichológus mondta,
Mégis tovább vertetek,
Nem is volt az aztán csoda,
Mi más lehettem: rossz gyerek,
A talentum majd` mind oda,
És rossz volt hazamennem.

Apu, anyu, hol lehettek,
Talán odafent egy felhőn?
Hogy mi lett a legidősebb,
Vajon fáj-e nagy kesergőn?
Ha igen, az átkot kérlek,
Már vegyétek le fentről!

Ugye nem gondolod azt rólam,
Magasra török, mélyre ások majd
És valahová végül eljutok
Ily félbehagyott programmal?

Bugzok. A rendszerhibáim
Késztetése talán a vers itt,
Itt van nesze, gondolj vele,
S ne várj tőle semmit.

Önbizalom nincsen, vagy csak
Szeretem tudni hol a helyem,
Ahogy tetszik, egy a biztos
Most már beérem a semmivel.

Moshatom, vasalhatom, marad a
Hátulgombolós kényszer-ing,
Már nem küzdök, visszadobna e
Önkezemmel készített lepkefing...

Szokatlan lehet ez neked.
Más is hord igaz terheket,
Dehogy így hozott a gólya?
Hogy ráért, már az is óda!

Ha azt szűrted le belőle,
Miért kéne más elismerése?
Nincs szükségem alamizsnára,
Terhelt vagyok, nem ostoba.

Legalább sérült önképem -
Remélem hogy segítettem,
Mai hiba jobb, mint holnap púzok,
Hogy szép napod legyen, majd húzok?

Pikk, treff, szív, vagy káró,
Azért hogy te nyerj, konklúzió,
Valaki rövidet kellett, hogy kapjon,
S ha tetszik, röhögj az igásbarmon,
Vagy a betegen, ki erős lehetne,
Míg isztok, egészségetekre!

(Hogy hibás lennék? Azt hiszem.
De isten így döntött, ezért élem
Esélytelen életem, úgy-ahogy,
Bár eléggé fogvacog.)

Egyszer voltak kicsik mind,
Elfújhatta szél, eleshettek, bármi
Ami akart, sebet ejthetett,
És lám hogy végül mennyivé lett:
A keltetőkamra puhasága,
Inkubátor, vagy szülő karja
Felnevelt annyi veterán elitet,
Kiknek még a lehetetlen is lehet...

Az alkotás ím csúcsra járatva,
A minőségteszt kipipálva,
Jő is transzcendensek sora;
Alul leledzik, ki legalja,
Variációképp szolga,
Az ügyesek nevetik,
Nem is zavar senkit,
Elrántják a létrát,
Megeszik a próbák.

Örök nulladik emelet,
Hiányos egy darab élet,
A reggelből esthajnal lett,
Még mindig ugyanaz a készlet,
Nem lehetne összerakni?
Kell maradjon, ahogy volt: pici...

Túlnőtt minden határon erre feküdni meg kelni,
Recskaszámba megy át, és nincs értelme semmi,
Mégis hajt valami önvédelmi masina utoljára,
Az hogy mit szűrsz le belőle, lehet már hiába...
Régebben magam vagy hat ízben hívtam madárnak,
Ha megfigyeled, s többé nem hajt szent útálat,
Még csak nem is te kaptad a csaló jelzőt ugyancsak,
Figyelmeztetés az, hogy ne ess ebbe a hibába,
Ha bántani akartalak volna, pölö ezt kapod:
Egy külön rosszpont, másnak kívánni a bajod! 
Itt minden betű már zűr, minek szólalni meg,
E nyavalyás világban csak még több tehernek?
Kb. aki sérteget te lettél, toxikológiailag,
- Szerintem örülnöd kéne mikor hozzádszólnak -
Jót akartam, rosszul, zavaros vagyok, na,
De aki balhét keres az balhét is kap ma,
A gyógyulásomról kár írnod, miközben kavarod a katyvaszt -
Mi ez, talán fegyvernek használat, max.
Vedd az ajándékaid, senkivel nem törődök ennyit,
Megkaptad többször e kényszeres, hálátlan talmit,
De elfogyott a jóindulatom, ne haragudj lépek,
Legyen tied az utolsó szó; az aprót meg tartsd meg.