stapi blogja

Vers
stapi•  2019. október 27. 16:22

Vénasszonyok nyara

Vénasszonyok nyara

 

Vénasszonyok nyarát éljük,

az október integet;

vadlibáknak hadát nézzük,

s számoljuk az ikszeket.

 

Az unokám iskolába

bandukol ma lelkesen,

kavicsokat rúg a lába...

Mozdulatát ellesem.

 

Aztán kecses kis ugrással

kerékpárra pattan fel,

s karikázva, öntudattal,

villámgyorsan illan el.

 

Ismerősnek tűnik minden,

csak az aszfalt olyan más...

Földes utca ma már nincsen,

s gyalog járni sem szokás.

 

De az ősi, jó természet

megőrizte szép arcát,

beérleli a termésed,

kiszínezi az almát.

 

Ökörnyálban úszik a táj,

- faluban és kívül is, -

fülig érve örül a száj,

elszáradva a tövis.

 

Szép e két hét, ami langyos,

a napsugár szikrát hány;

a gyermek is örül, hangos,

tetszik neki a látvány.

 

Jómagam az ikszeimmel

nosztalgián billegek,

s talán őrzöm verseimben,

'mi előttem ellebeg.

 

2019. október 22.

stapi•  2019. október 4. 08:30

Verselemzés

Verselemzés

 

Magdikának versét nézem.

Közben elemzését végzem.

Nagy munka ez, de megéri,

végén a szerző is érti!

---

Ez a vers itt meg van írva,

olvasom én, bizony sírva...

Ez a két sor most átölel,

szívemhez jött egész közel.

 

Emez itt csak háborog, ni,

kint kell neki ácsorogni.

Úgy látom, hogy mérges volt itt

a költő, hogy ilyesmit írt.

 

Emez itt meg arról szól, hogy

a szerelem hamar elfogy.

S hogy az erény csapnivaló,

jobban jár az örök csaló!

 

Ez a szakasz békülékeny.

Mindent leír csendben, szépen.

Aztán jön a felkiáltás:

Senki sincs e Földön hálás!...

---

Nem addig a! - szól Magdika!

Az elemzés rút praktika.

Csak a Nap, a Föld, és az Ég

barátsága, mi ebben ég.

 

2019. október. 4.

stapi•  2019. július 4. 12:53

Olvastam egy verset

Olvastam egy verset

 

Olvastam egy verset, melyben a vakondok

agronómusnak volt kinevezve éppen...

Szerintem ez állat nem lett ettől boldog,

paraszt volt ő mindig, marad a bőrében.

 

Minden felmenője földet művelt, ásott,

saját két kezével tette dolgát szépen...

Mért is váltana át, cserélné az álmot,

hűvös nyugodalmát mért hagyná el, kérem?

 

Nem ember ő, s főleg nem tart bankfiókot,

kukacvadász sorsát nemesíti nagyra...

Ó, te ember fia, ki a pénzed szórod,

magas lóhátadról nézz le a varangyra!

 

Segge alatt ás ő, mégis boldog, örvend;

szép a lelke ott is, hol a Nap sem fénylik...

Neked palotádban a kutyád is öklend,

üres szívvel gázolsz - aranylétben térdig!

 

2019. július 4.

stapi•  2018. december 22. 07:50

Velünk az Isten

Velünk az Isten

 

Gyermek született, fiú adatott,

leszállt hozzánk az Isten.

Ma este némán, alázat héján

földre boruljon minden.

 

Eljött. Mindenki hódoljon Néki!

Betlehemnek mezején

ma este békén, égi fénykévén,

Földre szállt az Ős Remény.

 

Gyermek született, fiú adatott,

prófétai szó éledt!

Ma itt van velünk, gyógyítja sebünk,

Kit annyi bűnünk tépett!

 

2018. december 19.

stapi•  2018. október 6. 12:39

Gézengúz

Gézengúz

Gézengúz, ki hátul firkál,
a falakra mintát pingál!
Gézengúzból nem is egy van,
azonosít majd a vegytan...

Gézengúznak semmi sem szent,
sittelésre rendőrt serkent.
Gézengúzon gúz(s) van kézen,
szabadságot venne pénzen.

Gézengúz, ha szabadlábon,
elkerül az édes álom.
Gézengúz, - ha jó útra tér,
sincs a fején fonott babér.

Gézengúz is csak egy ember,
hibázhat hát egyszer-egyszer;
de gézengúz nagy hibája:
visszaeső technikája!

2018. október 5.