stapi blogja

Városi hajnal

Körúti hajnalt tör ketté a villamos,

rikoltó kerékkel tapossa árnyékát,

az úton kátrány szagú folt illatoz.

Korán kelő anyó tesz reggeli sétát,

aszott karján a szatyor kopott és sivár,

véle szemben alvatlan utcalány ődöng.

Mint zátony a kőtengeren, kiáll és vár,

ódon szárazbejárót őriz egy fatönk,

a házban csend van, elmúlt már a dáridó.

Tán épp onnan jött a lány és most fáj neki,

hogy messze már, messze hullt a tanévnyitó,

új idők új szele iskolázta ideki.

Ezres yamaha töfög, csillan a sisak,

vad gázfröccsöt köpve köszön a szerkezet,

egy pillanat, s dúdolnak nekik a hidak...

mindegy, hogy korán, vagy késve érkezett.

Sziréna éleszt álmos füstbe életet,

valahol félig jutott el csak a bába...

Valaki kent egy horog alakú keresztet

a falra, s most fut, ahogy bírja a lába.

Rendőrök járnak a nyomába’.

2012. augusztus 29.

Megadott szavak:

zátony, körút, kátrány, fatönk, dáridó, horog, szerkezet, bába, árnyék, sisak

kosár

meg-megállna nyikorogna
menne menne a padlásra
ruha nélkül vigyorogna
lépcsőn várna udvarlásra

tartaná még redős keze
ruha szállna a magosba
sosem fogyó kő-neheze
csúszna-kúszna a laposba

Nála nélkül szoba konyha
üres tányér zord asztalon
ajtó nyílna fagyott lomha
érthetetlen jég-alkalom

2018. június 20.

Ismeretlen Ismerős

Az Ismeretlen Ismerős az ős magányban arra vár,
hogy egyre, egyre fényesebb a kard a hősök oldalán;
s hogy így, csupán az éteren, a csillagóceánon át
megérkezik, s csak önmagába méri égi lábnyomát.

2018. június 11.

TiszTelem

A havat remegve tisztelem,

nem untat hűvöse, hisz telem

ad árnyat a nyári hő után,

s kigyógyul talán a hőgutám.

E hitben élem az életem,

nem váltom újabbra nézetem.

A havat remegve tisztelem,

jövőre frissülök tisztemen.

2018. május 17.

Ez az én figurás mesterem

Beköszönt imént a mesterem...
Be kéne ülepét festenem!
Kéne egy meszelő,
a végén reszelő,
s nem járna ilyetén peckesen.

Itt az én figurás mesterem.
Jó, ha a fogadást megnyerem!
Tengerre indikál,
hiába invitál,
versemben ily csoda nem terem.

Műszerész mester a mesterem.
Fejében a vers is megterem.
Kéne egy limerik,
különben kiverik,
s mentőkkel hordágyra fektetem.

Nem jön már többé a mesterem,
nem indul versíró tesztemen.
Otthonát tetőzi,
az eső lefőzi,
s kivárja a Napot meztelen!

2018. február 3.